Nemzeti párt

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Igen, én már ismerem az egyetemi nemzeti párt ifjait.

Először fönt az egyetemen találkoztam volt velük pár évvel ezelőtt egy választáson. Mondhatom, hogy zseniális ifjak. Volt közöttük olyan – saját szemeimmel láttam -, aki nyolcszor szavazott le a párt jelöltjére. Persze el is bukott szegény Gergely Gyurka, akinek az apja kálvinista pap volt, s aki körül többnyire zsidók sorakoztak.

Aztán egy ünnepélyen láttam őket. Vezetői[k] díszmagyarban feszengtek, s rettenetes módon szavalgattak hazafias prózát és verseket. Egyik díszmagyaros éppen előttem állott, s hallottam egy lelkes megjegyzését:

– Nézd csak azt a komisz zsidót, még díszmagyarba bújt.

Egy időben barátkozni akartam velük. Lekerültem debreceni jogásznak, mellékesen kezelvén még akkor a hírlapíró pennát. Akkor volt ez, mikor a nemzetiek leszorultak a polcról egy évre. – Na, hát a barátság rosszul végződött.

Mi, vidéki fiatalok nagy terveket szőttünk. A nemzetiekkel is készen lettünk volna szövetkezni e nagy tervek érdekében. Becsapódtunk. Ezek az urak mindig pihentek, csak szombaton nem. Ilyenkor a zsidót szidták. Azóta szidják a többi napon is, bár dolgozni most is csak egy-kettő tud tán köztük.

Utoljára egy kongresszus hozott össze bennünket. Itt aztán már teljesen megismertem őket. Epigonjaik ők még az epigonoknak is. Keveset tudnak, sokat lármáznak.

Gyűlölködők és elfogultak. Kis agráriusok, dzsentriskedők. Még mondjuk Cérna Károly is adja a búsuló dzsentrit, kinek édesapja különben tisztességes, okos szabómester Dombóváron. Ám ő feljő Pestre, szidja a zsidókat, kik elúsztatták az ősi bírtokot. Adja a nemzetit, mert véletlenül Cérna úr – édesapja keresztény katolikusnak született.

Szánalommal néztem ezeket a voltaképpen szegény embereket.

Ha beszélniök kellett – hebegtek. Igaz, hogy azt is dacolva tették. Ha valaki liberálisan beszélt, megjött a bátorságuk, s csináltak olyan fülsiketítő zajt, minőt még nem hallott a debreceni őskollégium ősi tanácsterme. A kongresszus végén pedig megelégedve távoztak vissza – beszámolni elveik diadaláról. Arról közben gondoskodtak, hogy nevük forgalomba kerüljön jámbor magyar napilapokban.

Megértem én a párizsi kudarc okát is. A nemzetiek ott is domináltak… És… és ez az irány hivatalosan pártoltatik az egyetemen. S terjed is.

Szent Ég, milyen küzdelmet kell most is folytatni a világosság és tudás ellenségeivel. Mi lesz, ha e nemzetiekből alakul ki Magyarország jövő társadalma, Quod Deus avertat!…

Ady Endre

Szabadság 1900. szeptember 1.