Annak a sornak minden évben rövidebbnek kellene lennie. De nem az. Nem az

Fotó: Rejtő Dávid Fotó: Rejtő Dávid

Amikor az emberség nem melldöngetve, nem harsonaszóval és öntömjénezéssel, hanem csak úgy van. Nem, nem csak úgy. Nem felülről lenézve, hanem alázattal kezet nyújtva.

„Karácsony alkalmából az Ételt az Életért Alapítvány, egyházunk humanitárius programja 10 ezer adag meleg ételt és 6000 tartós élelmiszercsomagot oszt ki országszerte a rászorulóknak. Az akciók csúcspontja a 3 napos karácsonyi ételosztás a fővárosban. Itt naponta 1500 db, több mint 20 összetevőből álló csomag, 1600 adag ebéd, tea és édesség várja az érkezőket, ami a családoknak komoly megtakarítást jelent.

Az ételosztást évről évre hírességek segítik, kifejezve elhivatottságukat az Ételt az Életért karitatív tevékenysége iránt: Fischer Iván, Marjai Judit, Moldvai Kiss Andrea, Réz András, Vadon Jani, Vasvári Csaba és mások, de velünk lesz a NOÉ Állatotthon is.

»A legnagyobb kihívás ilyenkor a hideg, ezért a gyors kiszolgálás érdekében évek óta dupla osztósoron szolgáljuk ki vendégeinket – mondja Szilaj Péterné szóvivő. – A helyszínre érkezők sorszámozott karszalagot kapnak, ami garantálja, hogy nekik biztosan fog jutni a csomagból és az ételből. A karszalagokat 9 órától lehet átvenni, így kérjük, senki se fagyoskodjon hajnaltól a téren. Az egyetlen, amit az Ételt az Életért munkatársai ilyenkor kívánnak, hogy legyen jó idő. De ha szakad a hó, mi akkor is ott leszünk, hisz ez a kötelességünk«.

Az Ételt az Életért ünnepi ételosztásaiban napi 120-150 önkéntes segédkezik. A szakácsok reggel 4:30-kor kezdik a főzést, napi 250 liter teát, 160 liter darapudingot és 800 liter meleg egytálételt készítenek. Az ételre bárki jogosult, aki végigállja a sort.

www.krisna.hu
www.karitativ.hu ”

Én emeltem ki három gondolatot a közleményből. A közlemény sajnos nem fért be az MTI által leközölhető kategóriába – vagy eleve sem oda küldték -, az Országos Sajtóiroda (OS) hozta le. Ahová én is küldhetek közleményt, ha akarok és azt is lehozzák.

Vendégeket vár a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége. Nem rászorulókat, hanem vendégeket. És mindenki vendég, aki végigállja a sort. Nem kérdezik, miért, hogyan került oda. Ha van elég, akkor adnak. Ez az a közösség, akikről én még soha nem hallottam egy rossz szót sem. Nincsenek botrányok körülöttük. Nekik valahogy mindenki jószívvel ad. Biztosan többen emlékeznek, a pólólicit is a javukra ment. Nem jött egyetlen jelzés sem, hogy mégsem nekik kellene, mert ezt, vagy azt beszélik róluk. Ott jó helyen van, ebben nincs vita.

De jó helyen vannak azok az emberek ott, a sorban? Ott kell lenniük? Azok a gyerekek. Nem hajléktalanok, többségük láthatóan nem az. Az jobban megtöri az embert, kiül az arcára.

Fotó: Rejtő Dávid
Fotó: Rejtő Dávid

3

Ételt az Életért Alapítvány/Facebook
Ételt az Életért Alapítvány/Facebook

Csupa lepusztult, munkakerülő alkoholista, ugye? Nem. Bárki lehet. A szomszéd, te, én. Bárki, bármikor. Lehet, hogy tegnap, egy hónapja, egy éve még a pult túlsó felén állt a szürke kabátos nő, a szakállas úr. Az a fiatal srác. Most pedig…

Hideg van. Ocsmány hideg abban a sorban. Akik ott állnak, nemrégen még meg tudták venni a kabátot is, az ételt is. Talán – szinte biztosan – van lakásuk. A négy fal között nélkülöznek. Mert csak azért, senki sem áll be órákra a sorba és nem fagyoskodik, mert ingyen van a keksz, a narancs, a tál meleg étel.  Az ételre bárki jogosult, aki végigállja a sort.

A sort. Azt a sort. Senki nem kérdi, hogy mi a vallása, kire szavazott, kivel él együtt. Szüksége van rá, csak ez számít.

Fotó: Rejtő Dávid
Fotó: Rejtő Dávid

Minden évben ott áll az a sor. Minden évben hosszabb és minden évben egyre jólöltözöttebb emberek állnak be a mínuszban, órákra. A viszonylagos jólöltözöttség nem jó hír. Nem azt jelenti, hogy akik lecsúsztak, lassan vissza tudnak kapaszkodni. Azt jelenti, hogy a középosztály is zuhan. Bele a semmibe, a holnaptalanságba.

És csak reménykedhetnek, reménykedhetünk. Hogy a gödör alján ott lesz valaki – talán éppen a Krisnások – aki elkap, mielőtt túl késő lenne. És reménykedhetünk, hogy mindig lesznek olyan emberek, akik megosztják másokkal is a kenyerüket. 5

Jó ez így, mert ilyenkor biztos vagyok abban, hogy minden baj ellenére vannak jó emberek. És szörnyű ez így, mert annak a sornak minden évben rövidebbnek kellene lennie. De nem az. Nem az.adomany