NEHAZUGGY

A hazaáruló liberálisok cselszövése és hamis propagandája az egész

Forgács Erzsébet | 2016. December 19, Hétfő | 11:12

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lassan ideje lenne kideríteni, hogy hányan maradtunk az országban. Azt most ne feszegessük, hogy minek. Mivel lassan elérkezünk az idei év végéhez, érdemes megnézni, valóban mindenki lépett-e egyet előre. Azt fogjuk látni, hogy feltétlenül. Sőt! Sokan nem is egyet, hanem többet léptek. Ez néhány honfitársunknak annyira jól sikerült, hogy már régen el is hagyták az országot lépegetés közben. Léteznek tükörstatisztikák és más számítási módszerek, amelyekkel igyekeznek megbecsülni a külföldön élő és dolgozó honfitársaink számát.

A kormánykommunikáció lehetőleg hallgat erről a témáról, ha mégis megszólal, egészen eltérő adatokat lehet hallani. Az utolsó becslések 250 – 400 ezer közé teszik azoknak a számát, akik túlteljesítettek a Nemzeti Előrelépés Rendszerében. Vannak azonban olyan adatok, amelyeket érdemes összhasonlítani.

2015-ben több, mint 1000 milliárd forint érkezett a kint dolgozó magyaroktól. Ez – ha elfogadjuk a 400 ezres számot, fejenként és havonta bőven 200 ezer forint feletti hazautalást jelent.

Miután kicsi a valószínűsége annak, hogy minden honfitársunknak sikerült hirtelen egy jól prosperáló vállalkozást felépítenie Londonban, Bécsben, Berlinben, vagy akárhol és az sem hihető, hogy azonnal vezető pozícióban helyezkedett el mindenki, valami nem stimmel az egyenletben.

Az utalt összegben túl sok tévedési lehetőség nincsen, hiszen banki adatokra épül. Marad a kétséges létszám, hiszen erre vonatkozó tényleges adatok nincsenek, csupán becslések. Ha az 1000 milliárd (nem, nem tévedés. Ezer milliárd forint évente) fedi a valóságot, akkor a külföldön élő és dolgozó (mi több, pénzt kereső, nem csak dolgozó) honfitársaink száma egészen biztosan nem 400 ezer, hanem ennek minimum a kétszerese. Vagy több. Ha ehhez hozzávesszük a gazdaságilag inaktív (kiskorú gyermek, nem munkavállaló családtag, kismama, esetleg már nyugdíjas szülő) családtagok számát, akkor egészen elborzasztó jövő elé nézünk. Összevetésként: az 1000 milliárd forint hazautalt pénzhez képest a külföldön dolgozó lengyelek hazautalásai nem teszik ki a magyar felét sem, a román vendégmunkások kicsit több, mint a felét utalják haza a magyar összegnek. Miközben elméletileg ötször annyi román állampolgár dolgozik külföldön, mint magyar.

Ezzel párhuzamosan Magyarországon egyre égetőbb a munkaerőhiány. Igaz ugyan, hogy a kormány – szokása szerint – igyekszik ezt a saját hasznára fordítani és azt kommunikálni, hogy a száguldva fejlődés eredményeként szívta fel a munkaerőpiac a munkavállalókat. Sőt – propagandaügyileg legalábbis – a remek gazdasági teljesítmény eredménye a bérnövekedés.

Ezzel a fantasztikus és minden idők legjobb gazdasági teljesítményével párhuzamosan a vidéki élelmiszerboltok állami segítséget kérnek a dolgozói bérek emeléséhez, máskülönben be kell, hogy zárjanak. Az országos béremelés egy jókora része – pedagógusok, egészségügyi dolgozók, egyéb közalkalmazottak – központi költségvetésből (közpénzből) történik, ehhez nem sok köze van a gazdasági teljesítménynek. Sértődősöknek: nem azt állítom, hogy ne érdemelnék meg a közalkalmazottak a béremelést, mert de. Azt sem állítom, hogy nem dolgoznának meg minden fillérért és nem hoznak létre értéket, mert de. Ettől technikailag még igaz, amit állítok, a fizetésüket nem a versenyszférában termelik meg.

A kikényszerített béremelés – majdnem mindegy, hogy a közszféráról beszélünk, ahol az elégedetlenség és a szakmaelhagyás mértéke nem hagyott más lehetőséget a kormánynak, vagy a versenyszféráról, ahol egészen drámai méreteket ölt a munkaerőhiány – nem valós gazdasági teljesítmény következménye. És ezt sem azért állítom, mert le akarom húzni a kormány és szorgos népünk teljesítményét, hanem azért, mert nem vagyok vak, túlzottan hülye sem.

A külföldön dolgozó magyarok nem itthon dolgoznak. Ennyire egyszerű ez. Hiányoznak fizikailag, hiányzik a munkaerejük, a tudásuk és hiányzik a költségvetésbe nagyvonalúan, bár távolról sem önkéntesen befizetett adójuk, járulékaik. Ezt most kompenzálja az évente hazautalt őrületesen magas összeg.

A kérdés az, hogy mi lesz később. Akkor, amikor még többen fognak elvándorolni, amikor már a középiskolát, vagy egyetemet is külföldön kezdik a fiatalok? Mi lesz, amikor már külföldön alapítanak családot, a gyermekeik ott születnek, ott nőnek fel? Mi lesz, ha a kint lévő családtag kiviszi a testvért, barátot, barátnőt, szülőket? Mi lesz a csökkenő nyugdíjbevételekkel és az elöregedő társadalommal?

Elárulom. Rohadtul nagy baj lesz. Már most is rohadtul nagy baj van. Ha még jó sokáig úgy teszünk, mintha a hazaáruló liberálisok cselszövése és hamis propagandája lenne az egész azért, hogy kormányra juttassák Gyurcsányt, akkor még ennél is sokkal nagyobb baj lesz hamarosan. De addig is, ameddig ezzel mindenki kénytelen lesz szembesülni, nyugodtan ünnepeljük a sikeres kormányt és az unortodox előrelépést. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!