Mennyire reméltem, hogy ez egyszer bekövetkezik.
Tegnap este ellenzéki képviselők bojkott alá vették a parlament üléstermét. A levezető elnök tehetetlen volt a helyzettel szemben. A képviselők felálltak a helyükről, körbevették az elnöki pulpitust és sajtószabadságot és demokráciát követeltek.
A tiltakozást az robbantotta ki, hogy az ülést vezető elnök kizárt egy képviselőt az ülésteremből, mert az egy papírlapot tartott maga elé, amelyen a sajtó szabadságát követelte. Ezt követően az elnök kizárta az ülésről a képviselőt, mire a többi ellenzéki képviselő egy emberként állt fel, lehetetlenné téve így az ülés folytatását.
Ezek a hírek nem a magyar parlamentről szólnak, hanem Lengyelországból érkeztek. Külföldi lapok beszámolói: The Guardian, Spiegel, Deutschlandfunk, Aljazeera, Reuters, The Telegraph.
Miközben nálunk mindenki beletörődik mindenbe, Lengyelországban egyre duzzad az elégedetlenség. Az új – Beata Szydlo vezette – kormány számos, vagy inkább számtalan ponton a magyar kormány eszközeit alkalmazza. Korlátozzák a sajtószabadságot, az újságírókat megpróbálják a parlamenten belül egy adott területre visszaszorítani. Az ülésekről a kormánynak megfelelő – értelemszerűen kormánypárti – média közvetíthet.
Lengyelországban pontosan az történik, ami nálunk. Egy párt gyakorlatilag megszállta az országot, lépésről lépésre építik le a demokráciát és a demokratikus jogokat. Korlátozni akarják a média szabadságát, ezen keresztül pedig a polgárok azon jogát, hogy valós, és ne irányított információkhoz jussanak. A lengyel parlamentbe bejutott ellenzéki pártok képviselői azonban nem elégszenek meg a humorosnak szánt bekiabálásokkal, hanem teljes egyetértésben felálltak a – nyilván szintén jól kipárnázott – helyükről és gyakorlatilag belefojtották a szót a helyi Kövér Lászlóba.
A kormánypárt ezek után egyszerűen átvonult egy másik ülésterembe és az ellenzéki pártok részvétele nélkül elfogadták a jövő évi költségvetést.
Ez lehetne akár vicces is, ha nem lenne halálosan komoly. Magyarországon már végignézhettük és nézhetjük minden egyes napon a demokrácia leépítését, a sajtószabadság lábbal tiprását, egy populista, nacionalista párt és a hozzá kapcsolódó parazitapárt országromboló ténykedését. De ameddig ez Magyarországon szinte ellenállás nélkül megy végbe, Lengyelországban nem ez a helyzet. Ameddig Magyarországon az ellenzéki pártok idióta sajtótájékoztatókkal, senkit nem érdeklő üzengetésekkel és sehová el nem jutó monológokkal igyekeznek igazolni az ellenzékiségüket és képtelenek nagyobb – vagy akár kisebb – tömeget az utcára vinni, a lengyel ellenzéki képviselők képesek összefogni.
Hangot tudnak adni a nemtetszésüknek, kiállnak egymásért és kiállnak a sajtó szabadságáért. Utcára tudják szólítani a demokráciát féltő tömeget.
A botrányos parlamenti ülés még tartott, az épületen belül az ellenzéki képviselők tiltakoztak, az épületen kívül pedig gyűlt a tömeg. Ezrek vették körül a szejm épületét, demokráciát és sajtószabadságot követelve. Beata Szydlo és Kaczyński csak hajnalban, rendőri segítséggel tudta elhagyni a parlamentet.
A beszámolók szerint a rendőrség könnygázt is bevetett, de ennek ellenére a tömeg kitartott. A sajtószabadság korlátozása ellen nem csupán az ellenzék tiltakozott és nem csak a kizárt újságírók, hanem azok is, akik megkapták a közvetítési jogokat. Tehát a kormánypárti média munkatársai is.
A hírek szerint vasárnapra komoly tüntetés szerveződik. A lengyel ellenzék képes összefogni és képes megmozdítani az embereket. A lengyel sajtó munkatársai ki tudnak állni egymásért és a sajtószabadságért. A demokráciát féltő polgárok – a hideg idő ellenére – ki tudják fejezni a nemtetszésüket, utcára vonulnak, ha tűrhetetlennek tartják a kormány politikáját és veszélyben érzik az ország demokratikus működését.
A kormány válságtanácskozást tart, az ellenzék összefogásra szólít fel, a sajtó kiáll a szabadságért. Jaroslaw Kaczyński kijelnetette:
Nem engedjük, hogy terrorizáljanak bennünket!
Mintha csak a magyar kormány bármelyik tagját hallanám. Ahogy ők, úgy Kaczyński is kinevezte magát teljhatalmú, minden és mindenki felett álló vezetőnek és a saját akaratát szentnek, sérthetetlennek és kötelezű érvényűnek, az ellenzék és a nép akaratát terrornak bélyegezve.
Hihetetlen sok dologban hasonlít egymásra a két ország és a két kormány. A baj az, hogy a két ország újságírói, ellenzéki pártjai és polgárai semmiben nem hasonlítanak. Lengyelországban szinte folyamatosak a tömegtüntetések, a nép nem nyugszik bele a demokrácia leépítésébe. Nem fáradnak bele, nem mennek haza.
Az imént beszéltem egy, évtizedek óta külföldön élő barátommal. Ő ezt mondta: annyira reméltem, hogy egy reggel erre a hírre ébredek. Csak abban bíztam, ez otthon történik.
Sajnos nem, nem itt történt.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!