„Az az egy százaléknyi állat, aki ide szokott, tönkre tett mindent”

Bayer Zsolt, a konzervatív magyar újságírás egyszemélyben (fotó: blog.atlatszo.hu) Bayer Zsolt, a konzervatív magyar újságírás egyszemélyben (fotó: blog.atlatszo.hu)

A mai napon a blogom alatti kommentelést lehetőségét megszüntetem. Olvasóimtól és a kommentelők 99 százalékától elnézést kérek, sajnos az az egy százaléknyi állat, aki ide szokott, tönkre tett mindent. Kérem, olvassák tovabbra is a blogot, s majd meglátjuk, talán egyszer a kommentelés is újra kezdődhet.

 

Ezeket a sokkoló, visszafordíthatatlan szentenciákat osztotta meg személyes blogján a nemzet kereszt alakú lovagja, a népszerű és szókimondó antirasszista, a világbékéért küzdő, méltán ünnepelt sztárpublicista, a nagyszerű és megismételhetetlen Bayer Zsolt. A Fidesz szellemi hátországa és kulturális fellegvára, a pártot, a kormányt minden körülmények között, hazugságon és korrupción át védelmező, magát Góliátnak képzelő Dávid (vagy fordítva), akihez hasonlóan még senki nem lapátolta olyan serényen a trágyát egy elszabadult teljhatalom körül, december 15-én fellázzadt az internet népe ellen.

Nem szeretnék olyan baromságokat puffogtatni, hogy egy közszereplőnek, népnevelőnek, esetenként népbutítónak/néphülyítőnek, vagyis a kormánypárt reklámarcának és hivatásos szócsövének tűrnie kellene az ellenvéleményt és a kritikát, mert én magam is spontán röhögőgörcsöt kapok e naiv-butus megállapítástól.

Viszont mivel a stílus maga az ember kezdetű, rongyosra cincált, idióta közhellyel elég gyakran találkozunk olyan keresztény-nemzeti-polgári lelkületű, véletlenül idetévedt olvasók tollából, akik pont ugyanazzal a tudathasadásos mimózalélekkel vannak megáldva, mint Bayer, tehát mivel szokás minket (főleg engem és szevasz Edgar Swan!) összemosni Bayerrel, lenne néhány észrevételem ezzel a hírrel kapcsolatban, hogy egyúttal tisztázzuk a félreértéseket.

Én személyesen például hideg borsóleveseket érzek végigfutni a hátamon, valahányszor azzal szoktak érvelni egyesek-mások a – nem ritkán kemény szavak kíséretében prezentált – mondanivalóm védelmében, hogy bezzeg Bayer. És ha Bayer úgy, akkor nekem is szabad így. Szeretném egy életre visszautasítani ezt az érvelést, és azt, hogy engem, vagy szerzőtársaim bármelyikét Bayer Zsolttal közös nevezőre hozzák.

Elsősorban az van, hogy még a büdös életben soha nem vettük a bátorságot arra, hogy emberek csoportjait állatoknak bélyegezzünk azért, mert nem osztják a véleményünket a világ dolgairól. Nem mintha az állatokat nem becsülnénk és nem szeretnénk legalább annyira, mint tetszőleges Bayer-rajongó, de a nyilvánvalóan degradáló, a szekértáborhoz tartozók felsőbbrendűségét hirdető álláspontoktól sugárban okádunk. Aki az olvasóit képes állatnak minősíteni, az frusztrált szerencsétlen, akinek a trágyadombon a helye. Nem a kurvaanyjának, nem a büdös lábának, a nagy orrának, vagy az idétlen pocakjának, hanem neki. Nem azért, mert csúnya, vagy szép, hanem mert megengedhetetlenül aljas.

Másodsorban – a fenti gondolat meghosszabbítása – Bayer Zsolttal ellentétben soha nem vettük a bátorságot arra, hogy a velünk egyet nem értők felmenőit, családtagjait, azok születésbeli-fizikai adottságait, kígyóvállát-lúdtalpát, nemzetiségét, vallását, bőrszínét, szexuális irányultságát pellengérre állítsuk, hogy valakivel azért személyeskedjünk, mert alacsony, magas, kövér, sovány, heteroszexuális, meleg, szőke, vagy barna, ki az anyja, vagy az apja. (Csak úgy mondom, hogy Katz száz kilónyi disznófos Dávid újságírónak például hörcsög volt az anyja, az apja meg fókabajszú ganajtúró, Bayer meg boldog lenne, ha egyszer pépesre verhetné a pofáját).

Harmadsorban Bayer Zsolttal ellentétben soha nem vetemedtünk ama megbocsáthatatlan gazemberségre, hogy arra bíztassunk bárkit, hogy mint a veszett kutyát úgy lője le a vele ellenkező állásponton lévő szomszédját, hogy semmisítse meg fizikailag pusztán azért, mert másként képzeli a rendet, mint ő. Vagy mert cigány, arab, néger, afrikai, zsidó.

Negyedsorban Bayer Zsolttal ellentében mi nem közpénzből jól élő fizetett bértollnokai vagyunk egy emberi szabadságot eltaposó, civileket vegzáló, a holdudvart degeszre tömő, végtelenül korrupt, diktatúrába hajló rezsimnek, ahol milliók lecsúszása, megalázása, megvezetése és uszítása nem téma, ha a nemes cél az egyélőisten eszméinek propagálása, az önkritikátlan, szervilis seggnyalás.

Következésképpen kikérem magamnak, hogy bárki megpróbálja Bayer Zsolt megbocsáthatatlan, sértő, kollektív bélyegeket osztogató büdös propagandáját összemosni azzal, hogy valakik – jelen esetben mi – megpróbálnak rávilágítani mindarra, amit Bayer hangulatkeltő gyűlöletbeszédei keservesen elfedni igyekeznek. Hogy nem baj, ha a polgári oldal lopja meg, taszítja nyomorúságba a nemzetet, csak a liberális gennyládák pusztuljanak.

Most, hogy ezt tisztáztuk, térjünk vissza az alapvetéshez: ez a gátlástalan humanoid tegnap letiltotta a kommenteket az oldalán. Joga van hozzá, az ő blogja, mondhatnám, csakhogy nem lenne igaz. Elvileg az ember nem magának ír, és van az úgy, hogy nem mindenkinek jön be az, amit és ahogyan csinál. Szerencsére. Jól van ez így, a kérdés az, hogy van-e igényünk az üvegbúra alól kilépni, és érvek mentén kiállni az álláspontunk mellett.

Nem kétlem, hogy végtelenül értékes írásai alatt nem csupa Arany János nyelvén kommunikáló, politikailag korrekt hozzászóló mondott véleményt, igaz ezt én is elmondhatom magunkról, pedig én nem a fennálló rezsimet védem foggal és körömmel, minden erkölcsi minimumot szembeköpve. Az meg főleg igaz, hogy én még soha nem vettem a bátorságot arra, hogy emígyen szólítsam meg tetszőleges, engem bíráló olvasómat: …baszd szájba a geci kurva anyádat, aki kisfröccsért kutyát szop a kocsma előtt, tetves proli! vagy így: Megkúrhatnád anyádat szájba (…) Te aljas, gyáva kis geci! 

Tehát az olvasóival ilyen stílusban kommunikáló állampárti tagkönyvvel rendelkező udvari tollforgató, akinek a rasszista-antiszemita, epét hányó rohamain túl talán legundorítóbb röfögése Heller Ágnes filozófus kapcsán született 2013-ban, nem tűri a konkurrenciát. Mert talán sokan nem emlékeznek erre, ide teszem elrettentő, arcpirító mementó gyanánt:

Nevezett filozófus 1929-ben született, tehát most nyolcvannégy éves. És nyolcvannégy évesen megjelent Farkasházy kertjében egy világos sortban, hozzá fehér Scholl szandiban, amelyet fekete zokedlivel tett elbűvölővé, és felülre olyan pólót bírt felhúzni, amelyből kilátszott a hasa. Sajnos nincsen mód aggkori elhülyülésre hivatkozni. Ez kizárólag azokat a vénasszonyokat illeti meg, akik a Gerbeaud teraszán ücsörögnek naphosszat, és vastagon ki van rúzsozva a protézisük. Velük szemben Heller Ágnes a hazai baloldal orákuluma, aki nélkül fel sem kel a nap. És az orákulum úgy érzi, nyolcvannégy évesen „kintvanahasam” pólóban kell feszítenie Farkasházy „rendszerváltó” dzsemboriján. Pfuj.

Ez az ember, aki egy idős nőt, nem mellesleg a világon mindenhol elismert professzort esztétikai megfontolásokból támad, és megütközve köpködi, mert könnyűnek találtatott saját, mindenek felett álló mércéje szerint, most 1 százaléknyi állatra hivatkozva intett be a szólás- és véleményszabadságnak. Ő nem tűri azt, aminek a meghonosításáért nála többet senki nem tett széles e hazában. Azt, hogy ne az érvek számítsanak, csak a bélyegek, hogy zsigerből és büntetlenül lehessen libsibolsikomcsisoroszsidócigányhazaárulózni, egymás emberi méltóságába mélyen beletaposva. És nem az van, hogy legalább egyszer az életben felelősséget vállalunk soha el nem évülő bűneinkért (és nem a semleges trágárságra, hanem a személyeskedő, undorító, megalázó kinyilatkoztatásokra és emberek felmenőinek gyalázására gondolok), de mindenkit elhallgattatunk és az 1% általi elnyomás miatt mártírkodunk. Tipikus, nevetséges, oly ismerős.

Bayer szánalmas picsogása kapcsán szeretném világossá tenni tehát azt, ami neki soha nem lesz világos: ami az egyik oldalon költői túlzás és retorikai bravúr, az a másik oldalon nem lehet büdöstahóállatság, és fordítva. A prosztóság felett senki nem szerzett monopóliumot, csak amíg mi egyik oldalról sem tűrjük a cigányozást-zsidózást-buzizást-személyeskedő sértegetést-érvek által alá nem támasztott mocskolódást, addig Bayer Zsolt 99-1 százalék arányban méri az igazságot. Pedig egészséges lelekületű keresztény, konzervatív, nemzeti érzésű embernek köze nem lehetne Bayer téziseihez. Mint ahogy liberális szemléletű ember is azonnal elhatárolódik Orbán lecigányozásától.

Ameddig Bayer csak a kommenteket tiltja le és nem saját magát cenzúrázza örökre, addig a minden bevezető nélküli, zsigeri gyalázkodásnak és szellemi-lelki rombolásnak mindig lesz táptalaja. Ez nem oldalfüggő, de Bayer vajonhányszázaléknyi? Zsolt sokat dolgozott azért, hogy ez így legyen. Legközelebb majd akkor veszem a billentyűzetemre a nevét, amikor eltűnik abban a pöcegödörben, amit évek óta ás, és amire nincs bocsánat. Még akkor se, ha egyébként lovagkereszt jár érte.

adomany