Kövér és bandája olyasmivel házal, ami nem az övé

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

„A keresztény értelmiség felelőssége és kötelessége, hogy – figyelve az idők jeleire – a keresztény tanítás alapján a nemzet ügyének jobbra fordításáért dolgozzon”. Ezt nem én mondom, hanem Kövér László mondta a Polgári Magyarországért Díj átadásán. Semmi baj nincs ezzel a kijelentéssel. Dolgozzon mindenki a nemzet ügyének jobbra fordításán. Akár keresztény, akár nem keresztény, tök mindegy.

A díjat idén Osztie Zoltán, a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony főplébánia plébánosa vehette át, innen is gratulálok neki. Azonban ebben az esetben is az történt, ami évek óta minden esetben történik, ha egy fideszes politikus odatolja valahová a szervezetét. Márpedig mindenhová odatolják, miután minden funkcióban ők virítanak. Alig létezik olyan pozíció – minisztertől polgármesterig, nagyvállalkozótól sportklub-vezetőig – amit nem a kormánypárt hűséges katonája töltene be. Évek óta semmi sem tud történni – és mindegy, hogy nemzeti ünnep, óvodai anyák napja, egy felújított vécékagyló átadása, vagy kitüntetési ceremónia – ahol ne szónokolna valamelyik nagyeszű és ne a Fideszt fényezné és mindenki mást pocskondiázna.

Hetedik éve élünk az idegengyűlölet (nyugi, idegennek számít mindenki, aki nem fideszes) – háborúskodás – népnemzeti melldöngetés által határolt választási propaganda ágyútüzében. Hetedik éve annak, hogy a kormánypárt egyre fanatikusabb vallási áhítatba zuhan. Ami még nem baj, mert teljesen magánügy. Lenne. De nem az, hanem erőszakos hittérítés, agresszív támadás a vallás- és lelkiismereti szabadság ellen. Választási stratégia, semmi más.

Máshogyan fogalmazva: páros lábbal áll bele a kormány minden egyes tagja mindenkibe, aki nem vallja magát kereszténynek. Nem az elkötelezett hitbéli meggyőződés miatt teszik ezt, hanem egyrészt, mert a pártnak szüksége van a papokra, akik eljuttatják a hívekhez a parancsot, hogy kire kell szavazni, másrészt a vallás olyasmi, amivel tömegeket lehet manipulálni. Nincs ennél jobb eszköz, amennyiben azt akarja egy párt, hogy valami olyan közösségformáló, összetartó erő legyen a kezében, aminek a feltételeit bárki képes teljesíteni.

Irodalmi klubot mégsem szervezhetnek, mert ahhoz olvasottság kell. Máshoz történelmi ismeretek, vagy zenei műveltség, alapszintű kulturális tájékozottság, nyelvismeret, esetleg önzetlenség, empátia, szorgalom. Mindenféle hülyeség, amiért tenni kell, hogy az ember a magáénak tudhassa.

Ahhoz, hogy valaki magyar legyen és keresztény legyen, semmit nem kell tenni. Elég megszületni a magyarsághoz és elég a szülőknek megkereszteltetni a gyereket – ezt pótlólag is meg lehet tenni – és kész. A valódi hit és annak üzleti célú felhasználása között pontosan itt a lényegi különbség. Ismerek nem egy valóban hívő embert. Nekik soha nem jutna eszükbe ezzel hencegni, sem a vallás mögé bújni, sem arra hivatkozva rákényszeríteni másokra bármit. Soha nem kampányolnának a hittel, nem próbálnának abból hasznot kovácsolni és nem használnák a saját ambícióik érdekében. Soha.

Kövér Lászlótól Balog Zoltánon és Orbán Viktoron keresztül a politikából élők (nem politikusok, az egy másik dimenzió) azonban pontosan ezt teszik.

Azok követelik leginkább, hogy az egyházak ne szóljanak bele a közügyekbe, azok akarják kirekeszteni ezzel a társadalom jelentős hányadát a közügyek intézéséből, akiknek legfőbb jelszavaik a tolerancia és mások befogadása

(MTI)

Mondta ezt Kövér László. Ez már egészen bűnözői mentalitás. A hatalomért, annak megtartásáért mindent és bármit felhasználó politikai bűnözők és a hatalom-pénz motiválta egyház kőkemény összefonódását tapasztalhatjuk meg. Mégpedig egészen betegesen torz logikába csomagolva. Hasonlatos ahhoz, amikor valaki lábbal tiporja az összes létező törvényt, majd pedig a számonkérés elől a törvény védelme mögé bújik. Kövér úgy akarja kirekeszteni a közügyekből mindazokat, akik nem vallási alapon politizálnak, hogy egyfajta kirekesztett kisebbségnek – vagy többségnek, mert ez ebben az országban nézőpont kérdése – állítja be az egyházakat. Tehát az a demokratikus, ha az egyházak döntenek a nem vallásos emberek ügyeiben, a nem vallásos emberek azonnal elnyomók lesznek, amint nem kérnek ebből a beavatkozásból. Értem.

Az állam és az egyház újbóli összefonódását láthatjuk. Üzleti modell ez, semmi más. Minden korban, minden szemétségre volt magyarázat. A boszorgányégetésektől kezdve a rabszolgatartáson át a világháborúkig, a keresztes háborúktól a Holocaustig mindig, mindenre. Mindig voltak megfelelő emberek, akik képviselték, hirdették és támogatták a disznóságokat.

Ahogy Kövér Lászlónak jogában áll elmondani, amit elmond, mégpedig hogy szerinte az állam és az egyház összefonódása jó dolog és aki ezt máshogyan gondolja, az kirekesztő, nekem is jogomban áll elmondani azt, amit én gondolok erről.

Én pedig azt gondolom, hogy a hatalom és pénzéhes politikusok összefogtak a hatalom és pénzéhes papokkal, komoly károkat okozva ezzel a becsületes politikusoknak, a becsületes és elhivatott papoknak, de főleg hihetetlen rombolást végezve a társadalomban és a valódi hívők körében.

Aki politizálni akar, tegye. Aki részt akar venni a közéletben, tegye. De becsületes és hozzáértő emberként tegye ezt, ne keresztényként. Mert kereszténynek lenni nem dicsőség, attól senki nem lesz sem jó ember, sem jó szakember. Meg rossz sem. Hogy valaki keresztény, vagy sem, teljesen magánügy. Nem tartozik senkire, csak rá és istenre.

Kövér és bandája olyasmivel házal, ami nem az övé. Olyasmit árul, ami nincs a tulajdonában. Olyasmi miatt döngeti a mellét, amihez köze sincs. Elég szomorú, de korántsem példátlan, hogy bizonyos egyházi személyek – és milyen sokan – részt vállalnak ebben a gyalázatos színdarabban.

A végére felsorolhatnám a parancsolatokat, de felesleges. Azokat most felülírja valami. A mohóság.adomany