Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ki itt belépsz…

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.
Dante: Isteni színjáték/Babits Mihály fordítása

Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.

– Azt mondtad, fontos vagyok.

– Hazudtam.

– De rám hivatkoztál. Azt igérted, hogy megvédesz a nyomortól.

– Ez volt a célom.

– Hogy megvédj?

– Hogy ez legyen a látszat.

– Elvetted a pénzem nagy részét.

– Hát dolgozz! Mindenkinek abból van pénze. Nem tűröm az élősködőket!

– Hogyan? Hiszen nem tudok bejutni az épületeidbe, nem tudok felmenni a lépcsőiden, nem tudom kinyitni az ajtóidat, nem tudok felszállni a járműveidre, sokszor még a járdáidon sem tudok közlekedni, nem férek el az oszlopoktól, parkoló autóktól.

– Ez a te bajod, nem az enyém!

– De neked kellene eltüntetni az akadályokat! Kapsz rá pénzt a közös kasszából.

– Az másra kell.

– Mi másra?

– Bármi másra.

– Így nem tudok munkát találni. 

– Keress.

– Az orvosok azt mondták, már nem vagyok annyira sérült. De nézd, még mindig nincs lábam!

– És? Van kezed. Van kerekesszéked. Pont úgy élhetsz, mint bárki más.

– Most mondtam el, hogy nem élhetek úgy, mint bárki más! Nem adsz rá esélyt! Ha tönkremegy a székem, nem tudok másikat venni. Nincs rá pénzem. 

– Szegény ország vagyunk. Mindenkinek ki kell vennie a részét a nyomorból.

– Te miért nem veszed ki? Stadionokat építesz. Koncerteket rendezel. Drága autókat vásárolsz. Fényűzően élsz.

– Az más.

– Miért más? Csak nekem kell nélkülöznöm?

– Nem csak neked.

– Igaz. Gyerekek is éheznek. Munkanélküliek is. Cigányok is. Olyanok, akik dolgoznak és keveset keresnek. Van, akinek nincs fedél a feje felett. Akinek nincs munkája, de más megélhetése sem és nem kap ellátátst senkitől.

– Na látod?

– Azt mondtad, értem van minden. És a cigányokért. Az öregekért, betegekért, rokkantakért, hajléktalanokért. Azt mondtad, minket kell segíteni, integrálni, gyógyítani, ellátni, ezért nem telik másra.

– Ezt mondtam.

– Akkor miért nem segítesz? Semmit nem teszel értünk most sem.

– Hazudtam.

– De mi hasznosak is lehetnénk, csak segítség kellene. Dolgozhatnánk, adót fizethetnénk, emberi életet élhetnénk.

– Nem érdekeltek. Az életetek sem érdekel. A halálotok sem.

– Akkor minek kellünk?

– Takarónak. Hivatkozási alapnak. Élő pajzsnak.

– De miért?

– A hatalom megtartásáért.

– Hazug vagy. Önző vagy. Aljas vagy. Gyilkos vagy.

– Igen. Mert megtehetem.adomany