Visszaküldöm, töröld ki vele a segged!

Fotó: MTI/Kovács Tamás Fotó: MTI/Kovács Tamás

Drága Viktor!

Most kaptam meg a leveledet. Én még úgy tanultam Rózsika nénitől iskolás koromban, hogy a levélre válaszolni illik, ha ajándékot kap az ember, azt meg kell köszönni. Mivel levelet is írtál nekem, ajándékot is küldtél, ezért hát most tollat ragadok – vagyis hát ceruzát, mert a toll drága dolog és kifogy mindjárt, a ceruzát jobban be tudom osztani -, az unokám meg majd belegépeli az internetbe, mert azt mondja, hogy mostanság így szokás levelezni. Kértem, hogy mutassa meg a gépén, hol jön ki belőle a levél, de nem tudta megmutatni. Szóval nem vagyok biztos benne, hogy megkapod ezt az írást, de azért én megírom.

Biztosan emlékszel rám, én vagyok Imre bácsi. Kertszomszédok voltunk, mikor te még süldő legényke voltál. Én voltam apád főnöke a bányában. Azok voltak csak a szép idők! A feleségem volt a tanítónőd – isten nyugtassa – sokat mesélt otthon rólad. Azt mondta, soha, semmi nem lesz belőled, mert lusta vagy és makacs. Soha nem olvastad el a kötelező könyveket, a leckét sem csináltad meg rendre, helyette csavarogtál, bandáztál meg fociztál. Amikor kérdezte tőled az asszony, hogy mi lesz így belőled, Viktorka, rávágtad, hogy te leszel a Szovjetúnió vezetője. Tudod, akkor még volt Szovjetúnió. Most meg már nincs, te meg nem lettél a vezetője.

Bizony, nagyot változott a világ! Apád sem kockaladával jár már, hanem nagy, fekete luxusautóval. Igaz ugyan, hogy most is melegítőben szeret lenni, csak már nem a felesége veszi a lengyel piacon, biztosan valami drágább mackónadrágot hord. De pont olyan könnyen elönti a pulykaméreg, mint fiatalabb korában. Mármint apádat. A múltkor is majdnem nekiment a Gyulának. Tudod, Gyula a harmadik szomszédotok volt balkézről. Aztán a vasárnapi misére menet pont a templomajtóban futott össze apáddal – nem mondom, volt már a fejében egy kevés a Gyulának – és ráköszönt az öregre: szép napot, párttitkár elvtárs! Látnod kellett volna apád képét! Tiszta vörös lett, azt hittük, ott üti meg a guta.

Pedig nincs azon mit szégyellni, hogy régebben a pártgyűlésekre járt, most meg templomba. Változnak az idők, nem igaz? Régebben még te is csóró kölök voltál. Hogy örültél, amikor a feleségem megkínált egy kis diós süteménnyel. Azelőtt sose láttál olyat. Most bezzeg jó sok diós süteményt eszel, ahogy elnézem a formádat. Megemberesedtél, na.

Közben mi elköltöztünk a szomszédotokból, bár ezt biztosan te is tudod. A feleséged vette meg a házunkat, meg a Gyuláét is. Nem mondom, jól keres az asszonyka. Úgy tudom, övé a fél falu, meg a Mészárosé, de azt suttogják, hogy a tiéd itt minden, akár a feleséged nevén van, akár a Lőrincén. Én nem tudom, csak mondom, amit hallottam. Azt is beszélik – tudod, milyenek ezek a falusiak – hogy nagy terveid vannak neked. A nagyobbik lányod nevelését elbasztátok amúgy, olyan fenn hordja az orrát, hogy még a köszönésünket se fogadja. Az még törekvőbb lesz, mint te voltál az ő korában, de hát ő már beleszületett a jóba, neked ennyi idősen a csóré segged lógott ki a gatyából. Vagy hogy már nem, mert akkor már mi fizettünk, csak előtte még kitaníttattunk az egyetemen. Emlékszem, anyád sokszor mondogatta, milyen jó ez a szocializmus, hogy az ilyen senki-gyerekei is diplomát szerezhetnek. De ez régen volt.

Azt beszélik a faluban, a fiad is beszállt a családi üzletbe. Állítólag kiment Afrikába és úgy jött vissza (a rossz nyelvek szerint te hozattad haza erővel), hogy megtalálta Istent. Ezért ugyan kár volt neki olyan messzire menni, de mindegy. Szóval azt suttogják itt a népek, hogy azóta hittérítő lett és az egyetemista fiatalokat akarja maga köré gyűjteni, mert a szavazóitok már nagyon elöregedtek. Ez mondjuk való igaz, megöregedtünk. Bevallom őszintén, én soha nem szavaztam rád, mert ismerlek süvölvény korodból és azt vallom: aki fiatal korában nem jó ember, az később csak romlani fog, ahogy vénül. Igazam is lett.

A Gyula sem fog rád szavazni, mert a fiát te rúgtad fel foci közben úgy, hogy három helyen törött el a gerince. Azóta sem tud járni a nyomorult, de eddig legalább kapta a rokkantnyugdíjat, most meg már azt sem kapja, mert hoztál egy új törvényt, hogy nem jár neki az a pénz. Meg is vizsgálták az orvosok és pont az a doki tette rá a pecsétet a papírjára, hogy meggyógyult, aki abból épített palotát, hogy mindenkit rokkantnak nyilvánított, ha elég vastag borítékot nyomott a zsebébe. De hát az régen volt, ez meg most van. Így lett a Gyula fia munkaképes a törött gerincével és most az öreg Gyulának kell eltartani a kicsi nyugdíjából. Szid is téged eleget, de igaza is van.

Az a helyzet Viktor, hogy nagyot változott a világ, csakhogy nem a jó irányba. Aki becsülettel végigdolgozta az életét, az most alig kap egy kevés alamizsnát, nyomorog, éhezik és fázik. Azok az öregek, akiket ti fiatal korotokban kiröhögtetek és csúfoltatok, mert templomba jártak akkor is, amikor te KISZ-gyűlésre, az apád meg pártgyűlésre, azok most be sem férnek a templomba, mert ott ti hányjátok magatokra a keresztet.

Nektek jó életetek van, összeharácsoltok mindent magatoknak. Akik meg összeadták a pénzt arra, hogy te tanulhass az egyetemen, azok most nyomorognak. Nem jól van ez így, Viktor, nagyon nem jól. Meg kellene becsülni az öregeket, segíteni őket, gondoskodni róluk. Mert ahogy írod is a leveledben, ők építették fel ezt az országot, ők gürcöltek azért, hogy te tanulhass, most meg, hogy felvitte az isten a dolgotokat apádnak is, a családodnak is, idelöksz egy darab papírt, 8 kiló hús árát? Közben azt írod, hogy te rendbe hoztad az országot és milyen jól teljesítünk? Akkor miért mennek el a fiatalok más országokba? Miért nem tudnak megélni a fizetésükből az emberek? Miért nem elég semmire a nyugdíj? Miért nincs orvos a faluban? Miért maradnak magukra az öregek, akik már nem tudnak gondoskodni magukról? Miért kell ingyen ételt adni annyi gyereknek? Miért nem tud egyetemre menni a szegény családba született gyerek, amikor téged kitaníttattunk? Miért veszik el a rokkantak pénzét?

Valami nem stimmel itt, Viktor. Hogy van az, hogy a Lőrinc azt sem tudja, milyen autót vegyen magának, mikor pedig nemrégen még ő is csak annyi volt, mint mindenki a faluban? Hogy van az, hogy a családod egyre zsírosodik, mi, többiek meg egyre nyomorultabbul élünk? Hol az a fejlődés, amiről beszélsz? Viktor, te hazug voltál gyereknek, az maradtál felnőttnek is.

Már csak egyet kérdeznék: sikerült végül a Szovjetúnió elnökének lenned? Vagy most dolgozol rajta?

Az Erzsébet utalványt köszönöm, de nekem nem kell alamizsna. Visszaküldöm, töröld ki vele a segged!adomany