Ezért tényleg érdemes volt Ráhel őnagyságát Svájcban taníttatni

Orbán Ráhel tanítja (Fotó: Balogh Dániel/Magyar Nemzet) Orbán Ráhel tanítja (Fotó: Balogh Dániel/Magyar Nemzet)

Miközben Mészáros Lölö univerzális, önkívületi állapotban zsírosodó nemstróman az össes káeftéje révén és mellett már kétszámjegyű szálloda boldog tulajdonosa is (inkább húsz, mint tíz szállodáé konkrétan), a Mészáros Lölö univerzális félanalfabétához közel álló Világgazdaság meglepően tanulságos adatokkal rukkolt elő, ami Orbán Ráhel egész súlyával saját lábon álló turisztikai főzsenit is érdekelhetné.

Az történik ugyanis, hogy a félfeudális viszonyokat visszahozó, bolsevik beütésű, fasizálódó szoft diktatúra országot fojtogató lassú kínzásának egyik távolról sem melléktüneteként szép lassan általánossá válik a munkaerőhiány a szállodaiparban. Is. Ez azt jelenti momentán, hogy a magyar szállodák 93 százaléka (!) küzd ezzel a rákos daganatként terjedő betegséggel: nincs szobatakarító, felszolgáló, szakács, recepciós, mosogató.

Nem én mondom – de üzenem a brexit következményeit elviselni kénytelen, Nagy-Britanniában kalandvágyból boldogulni kényszerülő magyarok sorsáért szemfényvesztő aggodalomba esett Orbán nevű szélhámosnak is -, hogy a tömeges elvándorlás mostanra brutálisan megnehezítette a szállodások helyzetét: a kifejezetten élőmunka-igényes szektor alacsony bérszintje nem ösztönzi maradásra a munkavállalókat. Az ágazatban az átlagkereset idén évi bruttó 2,3 millió forintra tehető (azaz havonta nem éri el a 200 ezer forintot), ami 25 százalékkal marad el a nemzetgazdasági átlagtól. Hallod, Orbán? Tömeges elvándorlás, alacsony bérszint, rothadó ágazat.

Tudom, hogy szerinted egyáltalán nem a pénz minden, amikor mások pénzéről és versenyképességéről van szó, de feltétlenül a pénz számít, amikor a slepped és a saját segged zsírosodása a tét, viszont nem baj, ha tudsz róla: ezt a krónikusan aggasztó munkaerőhiányt igen nagy valószínűséggel nem oldja meg sem a minimálbér jövő évi 15 százalékos, sem a szakmai bérminimum 25 százalékos emelése. Egyszerűen túl nagy a nyugat-európai fizetésektől való elmaradás. De legalább majdnem biztosra vehető, hogy a jövő évi kötelező béremelés kigazdálkodása nehézségeket okoz majd elsősorban a vidéki hotelekben, ahol magasabb a minimálbéren foglalkoztatottak aránya.

Tehát akkor pillanatnyilag úgy néz ki a helyzet, hogy tulajdonost, vezérigazgatót azonnal lehet találni, bárgyú mangalicaszerelők és soha életükben nem dolgozott miniszterelnöki vők személyében, már csak a munkaerő hibádzik. Ez így a jövő évi úszó vb és a szájbatekert olimpia megrendezésére való különös tekintet nélkül is kurva nagy szarnak tűnik. Nem tűnik, mert már most is az.

Ennél csak az a félelmetesebb, ahogyan a szektor vezetői látják az ok-okozati összefüggéseket: nem számítanak arra, hogy jövőre több munkaerő lesz, inkább azt remélik, mondom, remélik, hogy a (minimál)bér-emelés itthon tartja a meglévő dolgozókat. Ja, így valahogy: ez a trágya mentalitás és a kegyelem taknya működteti a rendszert.  Hogy jó az a szájbakúrt minimálbér is, hátha még hálás is lesz a drága dolgozó, hogy nem közmunkásbéren foglalkoztatják. Jó nekünk ez a tisztességgel meggürcölt szegénység is, ez a csillogóan tiszta minimálbér, csak egészség legyen.

Hát tényleg, ha az a 15%-os, Bözse-utalványban mérhető emelés nem tartja itthon a vendéglátósokat, akkor semmi. Igaz, hogy néhány száz kilométerrel odébb az ötszörösét-nyolcszorosát keresik meg ugyanannak, amin itthon Lölövicsek és Pöcsövicsek spórolnak, de mi csak reménykedjünk. Hogy bruttó 200 ezer forint vonzóbb, mint 2000 euró. És hátha a vendéglátóipar nem jövőre, csak pár év múlva omlik össze a pártállam áldásos gazdaságpolitikájának eredményeként.

Az a baj, hogy a szocialista tervgazdálkodás és a félfeudalizmus újratöltése, az eszetlen harácsolás és tulajdon-, illetve hatalomkoncentráció legfeljebb a túlélés szintjén működteti a gazdaságot. A szerelmes Matolcsy mesterségesen alacsonyan tartott alapkamata mögé elbújt infláció, a magas bérterhek, a világbajnok áfa, a rendszerbe kódolt adócsalás és általános korrupció, az elmaradt béremelések idegenbe taszították a munkavállalók százezreit, itt meg a nyomorúság és a szegénység szele süvít végig a magyar ugaron.

Miközben a közel 3 millió embernek – mint potenciális 2018-as szavazóbázisnak – meg lehet próbálni kiszúrni a szemét egy 10 ezres utalvánnyal, ma Magyarországon legálisan, becsületesen, kormányzati hátszél nélkül embert próbáló feladat egy nyereséges vállalkozást üzemeltetni. A Mészárosok-Tiborczok kezére játszott szállodaipar állami finanszírozása, a szabad piaci verseny kinyírása pedig szépen visszavisz abba a rohadt szocializmusba, amiből alighanem kigyógyulni szerettünk volna.

Már csak azt kéne megfejteni, hogy kik fogják vinni az Orbán Ráhel Sajátláb Tiborcz István via Mészáros Lölöre kalibrált magyar turizmust, szálloda- és vendéglátóipart ilyen állapotok mellett? Nem gondolom, hogy Ráhel nagyasszony be fog állni szobalánynak, vagy Pityu feketemosogatónak, de ezért aztán tényleg érdemes volt Svájcban taníttatni a drágát. Amellett, hogy a munkaerő, köszöni szépen, nem kér az éhbérérért dolgoztató/dolgoztatni kénytelen munkáltatókból és elment a picsába Londonba, ahonnan évente el tud menni nyaralni, az autó nem luxus, és az éhenhalást már hírből sem ismeri, ki fog dolgozni a tönkrevágott magyar vendéglátóiparban úgy, hogy az Orbán-dinasztia érdekei felülírnak mindent? Vagy kötelező lesz a rabszolgamunka? Esetleg kibérelt közmunkások lesznek a fizetőpincérek és szakácsok, másodállásban recepciósok és feketemosogatók?

Azt értem, hogy Lölö&Ráhel szállodáiban a kormány továbbképezi magát és konferenciázik és uniós támogatásilag beköltözik, de mindenki más nem tud megélni (értsd tisztességes béreket fizetni se) a felső tízezerből és az alatta közvetlenül dőzsölő további húszból. A migránsozós, Brüsszelnek üzengetős kék plakátok nem hoznak fizetőképes szállodavendégeket a versenyképtelen árakkal operálni kénytelen magyar hotelekbe. A virágzó turizmus pedig nem működik szocialista tervgazdaság mellett, a régióban sereghajtó magyar gazdaság állapota közvetlenül befolyásolja a vendéglátóipart is.

Lehet ezt még egy ideig csinálni, lehet kommunikálgatni, hogy minket irigyel egész Európa, de az elmúlt években tönkrebaszott, a kiszámíthatatlan törvénykezéssel és 150 százalékos korrupcióval sújtott gazdaság ágazatai rendre megadják magukat. Közel hét szétlopott évet nem lehet egy választási koncként nagylelkűen odavetett béremeléssel helyrehozni. A kérdés az, hogy a Mészáros Lölö nevén futó huszonharminc szállodás bizniszt, amit Ráhelke fog menedzselni nemzeti turizmus címszó alatt ki fogja hízlalni? Majd amikor nemsokára elfogy a szétharácsolható és nem marad élő ember, aki nektek dolgozna, rohadékok. adomany