Miközben Mészáros Lölö univerzális, önkívületi állapotban zsírosodó nemstróman az össes káeftéje révén és mellett már kétszámjegyű szálloda boldog tulajdonosa is (inkább húsz, mint tíz szállodáé konkrétan), a Mészáros Lölö univerzális félanalfabétához közel álló Világgazdaság meglepően tanulságos adatokkal rukkolt elő, ami Orbán Ráhel egész súlyával saját lábon álló turisztikai főzsenit is érdekelhetné.
Az történik ugyanis, hogy a félfeudális viszonyokat visszahozó, bolsevik beütésű, fasizálódó szoft diktatúra országot fojtogató lassú kínzásának egyik távolról sem melléktüneteként szép lassan általánossá válik a munkaerőhiány a szállodaiparban. Is. Ez azt jelenti momentán, hogy a magyar szállodák 93 százaléka (!) küzd ezzel a rákos daganatként terjedő betegséggel: nincs szobatakarító, felszolgáló, szakács, recepciós, mosogató.
Nem én mondom – de üzenem a brexit következményeit elviselni kénytelen, Nagy-Britanniában kalandvágyból boldogulni kényszerülő magyarok sorsáért szemfényvesztő aggodalomba esett Orbán nevű szélhámosnak is -, hogy a tömeges elvándorlás mostanra brutálisan megnehezítette a szállodások helyzetét: a kifejezetten élőmunka-igényes szektor alacsony bérszintje nem ösztönzi maradásra a munkavállalókat. Az ágazatban az átlagkereset idén évi bruttó 2,3 millió forintra tehető (azaz havonta nem éri el a 200 ezer forintot), ami 25 százalékkal marad el a nemzetgazdasági átlagtól. Hallod, Orbán? Tömeges elvándorlás, alacsony bérszint, rothadó ágazat.
Tudom, hogy szerinted egyáltalán nem a pénz minden, amikor mások pénzéről és versenyképességéről van szó, de feltétlenül a pénz számít, amikor a slepped és a saját segged zsírosodása a tét, viszont nem baj, ha tudsz róla: ezt a krónikusan aggasztó munkaerőhiányt igen nagy valószínűséggel nem oldja meg sem a minimálbér jövő évi 15 százalékos, sem a szakmai bérminimum 25 százalékos emelése. Egyszerűen túl nagy a nyugat-európai fizetésektől való elmaradás. De legalább majdnem biztosra vehető, hogy a jövő évi kötelező béremelés kigazdálkodása nehézségeket okoz majd elsősorban a vidéki hotelekben, ahol magasabb a minimálbéren foglalkoztatottak aránya.
Tehát akkor pillanatnyilag úgy néz ki a helyzet, hogy tulajdonost, vezérigazgatót azonnal lehet találni, bárgyú mangalicaszerelők és soha életükben nem dolgozott miniszterelnöki vők személyében, már csak a munkaerő hibádzik. Ez így a jövő évi úszó vb és a szájbatekert olimpia megrendezésére való különös tekintet nélkül is kurva nagy szarnak tűnik. Nem tűnik, mert már most is az.
Ennél csak az a félelmetesebb, ahogyan a szektor vezetői látják az ok-okozati összefüggéseket: nem számítanak arra, hogy jövőre több munkaerő lesz, inkább azt remélik, mondom, remélik, hogy a (minimál)bér-emelés itthon tartja a meglévő dolgozókat. Ja, így valahogy: ez a trágya mentalitás és a kegyelem taknya működteti a rendszert. Hogy jó az a szájbakúrt minimálbér is, hátha még hálás is lesz a drága dolgozó, hogy nem közmunkásbéren foglalkoztatják. Jó nekünk ez a tisztességgel meggürcölt szegénység is, ez a csillogóan tiszta minimálbér, csak egészség legyen.
Hát tényleg, ha az a 15%-os, Bözse-utalványban mérhető emelés nem tartja itthon a vendéglátósokat, akkor semmi. Igaz, hogy néhány száz kilométerrel odébb az ötszörösét-nyolcszorosát keresik meg ugyanannak, amin itthon Lölövicsek és Pöcsövicsek spórolnak, de mi csak reménykedjünk. Hogy bruttó 200 ezer forint vonzóbb, mint 2000 euró. És hátha a vendéglátóipar nem jövőre, csak pár év múlva omlik össze a pártállam áldásos gazdaságpolitikájának eredményeként.
Az a baj, hogy a szocialista tervgazdálkodás és a félfeudalizmus újratöltése, az eszetlen harácsolás és tulajdon-, illetve hatalomkoncentráció legfeljebb a túlélés szintjén működteti a gazdaságot. A szerelmes Matolcsy mesterségesen alacsonyan tartott alapkamata mögé elbújt infláció, a magas bérterhek, a világbajnok áfa, a rendszerbe kódolt adócsalás és általános korrupció, az elmaradt béremelések idegenbe taszították a munkavállalók százezreit, itt meg a nyomorúság és a szegénység szele süvít végig a magyar ugaron.
Miközben a közel 3 millió embernek – mint potenciális 2018-as szavazóbázisnak – meg lehet próbálni kiszúrni a szemét egy 10 ezres utalvánnyal, ma Magyarországon legálisan, becsületesen, kormányzati hátszél nélkül embert próbáló feladat egy nyereséges vállalkozást üzemeltetni. A Mészárosok-Tiborczok kezére játszott szállodaipar állami finanszírozása, a szabad piaci verseny kinyírása pedig szépen visszavisz abba a rohadt szocializmusba, amiből alighanem kigyógyulni szerettünk volna.
Már csak azt kéne megfejteni, hogy kik fogják vinni az Orbán Ráhel Sajátláb Tiborcz István via Mészáros Lölöre kalibrált magyar turizmust, szálloda- és vendéglátóipart ilyen állapotok mellett? Nem gondolom, hogy Ráhel nagyasszony be fog állni szobalánynak, vagy Pityu feketemosogatónak, de ezért aztán tényleg érdemes volt Svájcban taníttatni a drágát. Amellett, hogy a munkaerő, köszöni szépen, nem kér az éhbérérért dolgoztató/dolgoztatni kénytelen munkáltatókból és elment a picsába Londonba, ahonnan évente el tud menni nyaralni, az autó nem luxus, és az éhenhalást már hírből sem ismeri, ki fog dolgozni a tönkrevágott magyar vendéglátóiparban úgy, hogy az Orbán-dinasztia érdekei felülírnak mindent? Vagy kötelező lesz a rabszolgamunka? Esetleg kibérelt közmunkások lesznek a fizetőpincérek és szakácsok, másodállásban recepciósok és feketemosogatók?
Azt értem, hogy Lölö&Ráhel szállodáiban a kormány továbbképezi magát és konferenciázik és uniós támogatásilag beköltözik, de mindenki más nem tud megélni (értsd tisztességes béreket fizetni se) a felső tízezerből és az alatta közvetlenül dőzsölő további húszból. A migránsozós, Brüsszelnek üzengetős kék plakátok nem hoznak fizetőképes szállodavendégeket a versenyképtelen árakkal operálni kénytelen magyar hotelekbe. A virágzó turizmus pedig nem működik szocialista tervgazdaság mellett, a régióban sereghajtó magyar gazdaság állapota közvetlenül befolyásolja a vendéglátóipart is.
Lehet ezt még egy ideig csinálni, lehet kommunikálgatni, hogy minket irigyel egész Európa, de az elmúlt években tönkrebaszott, a kiszámíthatatlan törvénykezéssel és 150 százalékos korrupcióval sújtott gazdaság ágazatai rendre megadják magukat. Közel hét szétlopott évet nem lehet egy választási koncként nagylelkűen odavetett béremeléssel helyrehozni. A kérdés az, hogy a Mészáros Lölö nevén futó huszonharminc szállodás bizniszt, amit Ráhelke fog menedzselni nemzeti turizmus címszó alatt ki fogja hízlalni? Majd amikor nemsokára elfogy a szétharácsolható és nem marad élő ember, aki nektek dolgozna, rohadékok.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.