December 14,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem, nem jön a fekete autó, az olyan snassz lenne

Aki önként hülye, azzal nincs mit kezdeni. Kezdem mindjárt önmagammal a sort, amikor nem állok ki egy állításom mellett, nehogy akaratlanul megbántsak másokat.

Pedig megbántani valakit nem nagy mutatvány, ilyen sértődős népség a világon nincs több, mint mi, magyarok. Itt mindenki kikéri magának, felháborodik, duzzog. Nem vitatkozik, nem érvel, hanem halálra van sértve. Az esetek jó részében ráadásul a másik nevében, mások helyett sértett.

Mint például a nagy tehetséggel, hozzáértéssel felvértezett fideszes képviselők. Például valamelyikük kicsit lehazugozta az Európa Parlamentet úgy összességében, majd a rá (és kormányára) jellemző úri modorban szappanoperához méltóztatik hasonlítani az ülést. Azt felejteti el a jeles úriember, hogy az EP-ben (még) nem megélhetési ellenzék-megélhetési kormánypárt kombó ül, hanem 550 millió uniós állampolgár képviseletében olyan politikusok, akik egyrészt nem rémülnek meg dicsőseges pártunk és kormányunk haragjától (konkrétan tesznek rá), másrészt olyan is van köztük, aki komolyan veszi a dolgát és képviselni óhajtja a polgárokat, harmadrészt felkészülten ülnek le vitázni. Na, ez így megoldhatatlan feladatot jelentett a Fidesz nagyon tehetséges politikusainak és megelőzendő a kínos helyzetet (jelesül, hogy válaszolniuk kell néhány kérdésre és a gyurcsánybajnai, elmútnyócév, rezsicsökkentés varázsszavak ebben az esetben hatástalanok) bátran nyúlcipőt rántanak és heroikusan elfutottak a (bármely) vita, pláne számonkérés elől.

Ami nem működik az Európai Parlamentben és a komplett Unióban, az simán működik kicsiny honunkban. Hogy mindjárt egy bármilyen eseménynél kezdjem: vért izzadok, mire egy engem érdeklő történésről hírt találok a magyar sajtóban. Tovább megyek: lassan bármiről alig találok valamit a magyar sajtóban. Vannak izgalmas hírek persze. Többnyire a semmiről, de azt aztán minden oldalon meg is találom. Ugyanazt, mindenhol.

Nem szükséges tovább korlátozni a szólás és sajtószabadságot, megtesszük mi ezt a szívességet magunktól. De azért nem lankad a kormány ébersége sem, ügyesen gyomlálnak a fiúk. Lassan nincs olyan újságíró, aki információhoz jutna és még le is merné írni. Ha le is írná, melyik főszerkesztő merné lehozni? Nem, nem jön a fekete autó, az olyan snassz lenne. A módszer kifinomultabb, de tökéletesen működik.

Volt egy András juhász, akinek teli lett a hócipője az al-felcsúti kiskirálysággal, benne például Mészáros Lölö tekintetes úrral. Kinyitotta a száját, meg is lett az eredménye. Nézhette a legelő nélkül maradt birkáit, futhatott fűhöz-fához, amikor a szeme láttára ellopták a trágyáját, panaszkodhatott, akinek akart. Senkit nem érdekeltek a tények, sem az igazság. Most pedig András juhász halott, és az igazsága most sem érdekel senkit.

Van egy Horváth András nevű ember, aki úgy döntött: tenni kellene valamit a NAV-ban tapasztalt gyanús ügyekkel. Fordult a főnökéhez, a főnöke főnökéhez, minisztériumhoz. Fordulhatott, ahová csak akart, senkit nem érdekelt a bánata. Kilépett. A NAV-tól is és a nyilvánosság elé is. És? Villámgyorsan megjelentek nála a rendőrök, házkutatás, ahogy kell. A NAV halálra sértődött egységesen, feljelentette Horváth Andrást. Nyilván ez ilyenkor a szokás, amikor egy közérdekű ügyben elhangzó vádról van szó. Szó sincs arról, hogy vizsgálat induljon a NAV ellen. Elég nekünk, hogy a NAV két nap alatt átvizsgálta magát (vagy a fene tudja, ki vizsgálta) és gyermeki derűvel bejelentették: kérem, semmi szabálytalanság nincsen itt! Lehet oszolni, de piszok gyorsan ám!

A NAV-ra amúgy is rájárt a rúd egy időben – hálisten már minden flottul megy ott is -, már amennyiben Vida Ildikó asszony esetére gondolunk. Mert a nagyszerű hölgy – úgy is, mint a NAV vezetője – ki vagyon tiltva az USA-ból. Ami kínos. Ennél csak az kínosabb, hogy ezt a kormányhoz lojális lap szellőztette meg. Gigakínos akkor lett, amikor a tehetséges úrinő dúltan elrohant az amerikai követségre, hogy számonkérje a dolgot. Két dolgot felejtett el a nagy rohanásban: időpontot kérni és angolul tanulni. Szerencsére a televíziós stábot nem felejtette el magával vinni, így valamennyien megtekinthettük a nagy trappolást és közkinccsé válhatott a „Tolmácsot kérek”. Majd pedig feljelentette Andre Goodfriendet, miközben egészen pontosan tudta, hogy diplomáciai védelem alatt áll. Igaz, hogy azóta sincs szó a NAV átvilágításáról, Vida Ildikó átvilágításáról pláne nincs. Ezzel szemben vérig vagyunk sértve, hogy egy ilyen ártatlan asszonyt sunyi módon megvádolt az USA! Holott a beutazás megtagadása nem vád, hanem tény. Nem kell bizonyítani. Ellenben az érintett számára elég kínos, mert ok nélkül nem szokása ilyet tenni az USA-nak, magas beosztású köztisztviselő esetében pláne nem. Innentől kezdve a magyar kormánynak lenne tennivalója az ügyben, de nincs vizsgálat. Az kellene még, hogy aztán véletlenül kiderüljön valami! Kuss van, azóta is.

Ilyen és ehhez hasonló eseteket napestig lehetne sorolni. Csak futólag néhány: Habony Árpád, akiről senki sem tudja, kicsoda, de ebben a minőségében két marokkal osztja a tanácsokat Orbán Viktornak, ellenben senkinek semmi köze hozzá, mi a fenéből él és Semjén Zsolt a saját szájával jelentette ki, hogy eszében sincs a kormánynak Habony átvilágítását kérni. Nem röntgenről van szó egyébként.

Aztán Orbán Viktor vejének mesébe illő gazdagodása és az összevásárolt szállodák, kastélyok, miegyebek tabunak minősülnek. Ahogyan tabu a Fidesz-ifjak gazdagodása és bármi, ami egyébként joggal érdekelhetné a közvéleményt.

A taktika a következő: – tagad-megsértődik-perel-tagad-gúnyolódik-támad-perel-terel-hazudik-ellenpropaganda-hazudik-tagad-hazudik-hazudik-hazudik…

Idáig ez rendben is lenne. Minden országban vannak politikusok is, korruptok is, hazugok is. Ez nem hungarikum. A társadalom reakciója viszont teljesen hungarikum. Ugyanis nem úgy viselkedünk, ahogy normálisék szoktak. Mire gondolok?

Tegyük fel, hogy leírok néhány mondatot. „Az anyja picsáját Szabadon Behelyettesíthető köztisztviselőnek, mert korrupt. A havi nettó másfél milliós fizetéséből megtakarít havi nettó hatmilliót, közben vett egy százmilliós palotát, a gyereknek egy fél falut, a palota rezsije meghaladja a havi fizetését és azt állítja, nincs más bevétele, csak ügyesen tud spórolni”. Nem írom le persze, csak tegyük fel. Mi történik ilyenkor?

Néhányan felsikoltanak, hogy egy írástudó miért ír le ilyen ordenáré kifejezéseket. Másik néhányan stilisztikailag és irodalmilag elemzik a leírtakat. Páran kikérik maguknak az anyák nevében. Mások kikérik maguknak a proktológusok nevében. Többen felvetik, hogy az irigység beszél belőlem. Elhangzik gyurcsánybajnai, mint szintén lopós. Szabadon Behelyettesíthető felszólít, hogy bizonyítsam be, majd feljelent. Közben mindenki pontosan tudja, hogy Szabadon Behelyettesíthető semmi más módon nem tehetett szert a vagyonára, mint korrupcióval.

Hasonló okokból nem beszélünk a parlamentarizmus megszünéséről, az irányított statisztikákról, a közpénzből közhazugokról, a sajtó erősödő öncenzúrájáról, a korrupcióról és ezer más dologról. Lesunyt fejjel hallgatunk, mert mi mást is tehetnénk?

Például harcolhatunk, az nagyon megy nekünk. Ismeretlen okból mindenki minket támad, ide értve a pirézeket is. Aztán kikérhetjük magunknak. Követelhetünk tiszteletet. Boronghatunk a dicső múlton. Gyárthatunk bűnbakokat. Kerülhetjük a kínos témákat. Úgy tehetünk, mintha ott sem lennénk. Mintha nem is rólunk lenne szó.

Addig is, ameddig eldöntjük a helyes stratégiát, a kormánypárt parlamenti képviselői jó példával futnak elöl, méltón egy országot képviselni hivatott köztisztviselőhöz. Mi itt elvagyunk csöndesen, nézzük az anyátokköztöt, reménykedünk, hogy majd jön a felmentő sereg, vagy a már itt lévő nagyhatalmúak gondoskodnak rólunk. Persze, csak akkor, ha jók leszünk, csöndben ülünk a helyünkön, hátra tesszük a kezünket, lehajtjuk a fejünket és becsukjuk a szemünket, nem kérdezünk, nem vitatkozunk, nem beszélünk, nem gondolkodunk. Végső esetben felháborodunk, esetleg megsértődünk.

Így biztonságosabb.adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.