Régen beszélgettünk már Szijjártó Péter teremfocistáról, aki kifizetődő hobbit űz. Külügyminiszterkedik, ha már úgy alakult, hogy közel tudott sündörögni gyermekkori bálványához, az Orbán nevű emberhez. Ért is hozzá, mert a büfé-sörhablehúzó szakon a sportmenedzserkedés mellett nemzetközi kapcsolatok is be valának írva az indexébe, egyszóval semmi más nem kellett, hogy képviseljen minket Azerbajdzsántól Óceániáig. Igaz, hogy fejlett gazdaságú nyugati országban nem fogadja őt senki, de ki a francot érdekel, ameddig az összes diktatúrát végig tudja trappolni.
Most éppen nem trappolt sehová, hanem előadást tartott az Országgyűlés európai ügyek bizottsága előtt. Mert meghallgatása volt neki. Olyan okosakat mondott, mint szokott. Ilyeneket:
„Kiemelte, jelenleg az érzelmekre és nem a racionalitásra épülő stratégiai vita zajlik az integráció jövőjéről a föderalista és a szuverenista táborok között. Előbbiek minél több hatáskört helyeznének Brüsszelbe, vagyis gyenge tagállamokra építenék az integrációt – mondta, hangsúlyozva, ezt a megoldást zsákutcának tartja. »Tizenegy gyenge futballistából nem lesz jó futballcsapat, tizenegy jóból sem biztosan, de ott legalább van esély rá« – tette hozzá Szijjártó Péter”.
Így bizony! Kiemelte, aláhúzta, rámutatott, kidudorította, összenyomta és megrágta, majd előadott egy halom hülyeséget, ahogy már az lenni szokott. A dolog veleje, hogy szar az Unió, ahogy van. Mégpedig például azért szar, mert érzelmekre alapozza a stratégiáját, meg a vitáit. Szemben a Fidesz-kormánnyal, amelyik állandóan olyan mértékben racionális, hogy a vakolat is lehullik tőle a parlament homlokzatáról.
Mert lássuk be, teljesen ésszerű döntések sorozatát csodálhatjuk meg napról napra. Ne is menjünk messze, csak a legfrissebb moslékba markoljunk. Az Orbán nevű tudatmódosulás kitalálta, hogy ad ő 10 ezer forintot Imrénének és az összes Imrénének az országban, aki nyugdíjas, vagy rokkantellátást kap. Mert ő egy végtelenül jó ember. Azt is bejelentette azzal a lendülettel, hogy a drágajó nyugdíjasok nem ám pénzt kapnak, hanem Erzsébet-utalványt és nem ám utalással, vagy postán, hanem majd kiviszik a kormányzati alkalmazottak. Bizony.
Gondolom, ez a remek ötlet is a vezér agyából pattant ki, mert mennyi szavazatot lehet így szerezni. De aztán kiderült, hogy nem működik, hiába adta ki a parancsot a főnök. Semmi gond, akkor mégis marad a posta. Az 400 forintért kiviszi. Azonban ott volt még a nagy kérdés, hogy a szívhez szóló levélkét is el kell juttatni, ha már ennyivel kevesebb pénzt lehet közvagyonból magánvagyonná konvertálni. Na, azt majd külön borítékban, külön viszi ki a posta másik 400 forintért fejenként (ezt a 400 forintot mindenki szorozza be 2.8 millióval, az 1 milliárd 120 millió forint). De megéri, mert így nem kallódik el az üzenet, sőt, kétszer örülnek a nyugdíjasok. Egyszer az utalványnak, egyszer a levélkének. Így talán jobban emlékeznek majd, kire kell behúzni az ikszet, ki gondol rájuk, kitől kaptak ajándékot. De a Fidesznek soha eszébe sem jutna érzelmi alapon politizálni. Hápersze.
A focistás hasonlat is nagyon ott van. És igaz is. Gondoljunk csak mindjárt Szijjártóra, Balogra, Rogánra, Pintérre, Fazekas Sándorra, Sesztákra, Simicskóra, Trócsányira, Vargára, de gondolhatunk Semjénre, Németh Szilárdra, Kósa Lajosra, Hoffmann Rózsára, Czunyinéra, vagy akire csak akarunk. Lett belőlük jó csapat? Na ugye!
„Ezt a vitát akkor lehet megoldani, ha »nevükön nevezzük a problémákat, a politikai korrektség és képmutatás időszakát pedig magunk mögött hagyjuk« – mondta Szijjártó Péter, aki szerint az a helyes út, ha a valós kérdésekre valós válaszok születnek és »nem körülírni próbálunk dolgokat, félve, sziszegve nézve a liberális mainstreamet, hogy mi az ami még megengedhető«. A miniszter példaként említette, hogy az Európai Unióban a bevándorlási válságot menekültválságnak kellett nevezni”.
Ebben történetesen teljesen egyetértek Szijjártóval. Tényleg nincs értelme a finomkodásnak. Sokkal célszerűbb kimondani, hogy a jelenlegi kormány és a képviselőtestület legtöbb tagja korrupt gazember, ráadásul ostoba, gerinctelen, erkölcstelen és a végtelenségig mohó is. Ilyen szellemi és morális kapacitással normális országban legfeljebb közmunkásnak felelnének meg, de annak is csak olyan helyen, ahol nem kell emberekkel foglalkozni és ahol semmi ellopható közelébe nem kerülnek.
„Szijjártó Péter ezután azokat a teendőket sorolta fel, amelyekkel az unió megtalálhatja a kiutat a válságból. Elsőként említette, hogy »vissza kell térni az értékekhez«, ki kell mondani, hogy »Európa keresztény«. Az uniónak ezután ki kell tudni mondania, hogy az illegális bevándorlás káros”.
Miután az imént vedlettük le a politikai korrektség fojtogató rabigáját, felszabadult lélekkel jelenthetem ki: Peti, hülye vagy, mint a főnököd! Ne ugass már bele, hogy ki hová tér vissza és pláne ne pofázz bele senki vallásába. Mi az, hogy Európa keresztény? Hülyegyerek. Tudsz róla, hogy ez mindenkinek a magánügye? Majd pont egy kétballábas szerencsétlen futsallos fogja megmondani egész Európának, hogy mit csináljon és miben higgyen. Aki keresztény, az az ő dolga, aki nem, az meg az ő dolga. Te meg ne pofázz bele, ha kérhetem. Ha nem kérhetem, akkor se pofázz bele.
Ha már itt tartunk, nem csak Európába ne pofázz bele te sem és a nagyeszű főnököd sem, hanem például az én életembe se. Sötétek vagytok, mint az alagút, nagyképűek, mégpedig minden ok nélkül, ostobák, tudatlanok, viszont hatalom- és pénzéhesek. Tehát szar emberek, szar politikusok és ha már itt tartunk: szar magyarok. Ebből eredően – a politikai inkorrektség szilárd talaján állva – üzenem neked és díszes kollégáidnak: kapjátok be.
Pápá.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.