December 13,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Mégpedig nem a Napba fogunk hamarosan csapódni, hanem a véráztatta, turulszaros anyaföldbe. Fejjel

Tudom, unalmas. Már megint szegény Orbán Viktorról lesz szó, holott írhatnék a Paks II. ügyben egyeztetést folytató szakmai testületek és az állampolgárokat képviselő civil szervezet munkájáról is. Vagy a szakmai-civil egyeztetésről a kormánnyal, az egészségügy átalakítása kapcsán. Esetleg a szakmai és civil szervezetek tárgyalásairól az oktatás kérdésében. Netán a szakmai és civil szervezetek és a kormány közös stratégiájának kidolgozásáról a szociális katasztrófa elkerülése ügyében. Írhatnék még arról, hogy a szakemberekből és civilekből álló zsűri mely filmek megrendezésére ítélt meg támogatást az erre szánt keretből. Annyi mindenről írhatnék, ha mesekönyvet készítenék. De az a helyzet, hogy Paks II. ügyében titkosítás és korrupció sötét árnyéka van. Az egészségügyben, oktatásügyben, szociális ügyekben senkivel nem egyeztett kapkodás, rombolás és korrupciógyanú van. Meg Andy Vajna van.

Mindezek oka pedig Orbán Viktor, aki úgy hiszi, neki a kiváltságok felelősség nélkül járnak. Azt gondolja, lehet kézi vezérléssel működtetni egy országot. Abban reménykedik, hogy a személyes varázsa, az általa harsogott jelszavak és dakota közmondások továbbra is egyben tartják azt a nyájat, amelynek a haszna néhány kiváltságos bankszámláján landol. Orbán Viktor egy jelkép, egy csúcsdísz. Képzeljünk el egy gigantikus falloszt (lehet, hogy fároszt akartam írni?), aminek a tetején a miniszterek elnöke foglal helyet, körülötte (de alatta) pedig az udvartartása csimpaszkodik.

Ők emelkednek ki a tömegből. Nem erkölcsi, vagy szellemi nagyságuk okán, csupán kapaszkodásból kifolyólag. Na tehát, ismét Orbán Viktorról kell megemlékeznem, ugyanis okos dolgot talált mondani. Ismét.

A neten szörfözve jutott eszembe az a drámaian szép pillanat, amikor közel két évvel ezelőtt Orbán Viktorba látogatott  Ahmet Davutoglu török kormányfő. A két államférfi nagyon megörült egymásnak, aláírtak egy kazal papírt, majd a magyar miniszterek elnöke leszűrte Törökország sikerének titkát. Ez pedig a következő:

„Orbán azt mondta, Törökország a legfiatalabb ország, ami azt jelenti, hogy több gyerek születik, mint bárhol az EU-ban, ez pedig azt mutatja, hogy a család értéke nagyon fontos. A török tanulság ezért az, hogy a családokat támogatni kell, a családok értékét meg kell őrizni és a családokra kell építeni” (MTI)

Hát ez igaz. Egy csomó ázsiai és afrikai országban is több gyerek születik, mint nálunk. Biztos, hogy a család értéke is nagyon fontos máshol is, legfeljebb mások a prioritások. A tanulság bizony megfontolandó. Félig meg is valósult már Orbán Viktornak ez az álma is, a családokra épít a kormány.

Pontosabban fogalmazva: a családokra terhel mindent. Bizonyos családokra. Más családok pedig ebből igen jól élnek. Például Mészáros Lölö családja garantáltan be tudja fizetni a gázszámlát. Rogán Antal családja is meg tudja venni a gyereknek a kiflit uzsonnára. Lázár János családja biztosan el tud menni évente egy hétre nyaralni a Balatonra. Szijjártó Péter családjában sem okoz nehézséget az óvodai menza térítési díja. Orbán Viktor gyermekei sem nélkülözik a napi saját lábat. Tiborcz István famíliája sem didereg a fűtetlen lakásban. Matolcsy György volt és jövendőbeli feleségei meg tudják fizetni a fodrászt. Andy Vajnánénak is telik brill fülöncsüngőre. A gond már csak az, hogy néhány millió család nincs ilyen kivételezett helyzetben.

A kormány már minden ballasztot kidobott a zuhanó léghajóból. Kiszórta az időseket, a fogyatékkal élőket, a gyerekeket, betegeket, a munkanélkülieket, a szociális és egyéb hátránnyal indulókat, a hajléktalanokat. Hiába ordítja teljes erőből a hazugságból és fizetésből élő kormánymédia, hogy „EMELKEDÜNK!” , ha közben meg egyre közeledik a becsapódás. Mégpedig nem a Napba fogunk hamarosan csapódni, hanem a véráztatta, turulszaros anyaföldbe. Fejjel.

A nagyon jól hangzó lózungok helyett normálisan kellett volna működni, kedves kormány. Már lassan minden púder kifogy a dobozból. A mertagyurcsány is lejátszott, mert mertagyurcsány belebukott a rossz kormányzásba. Aztán lett nekünk egy fiatal-demokrata-keresztény-demokrata-vagymi kormányunk. Először romokat takarítottak. Sokáig. Mert a válság. Meg a Gyurcsány. Meg Bajnai. Oszkó Péter a Wizz Airben. Azemeszpé. Megint válság. Így telt el egy ciklus. A rájuk szavazók nagy reményekkel lódultak ismét bizalmat szavazni az Orbán-kormánynak. Hogy majd most! Most aztán nagyon, de nagyon! Nem kell demokrácia se, csak biztonság legyen. Vagy jólét. De legalább minimális megélhetés. Elérkezett a mertazorbán kora.

Na, mostanra ezek a hívek is talajt fogtak, mégpedig orcával. Ha lassan is, nekik is feltűnt, hogy miközben a fizetésükből keményen vonják a szociális hozzájárulási adót és a munkaerő-piaci járulékot, abból ők pont úgy nem kapnak segítséget egy munkahely elvesztése esetén, mint az, aki nem a Fideszre szavazott. Az ő településükön éppen úgy nem fejlődik az infrastruktúra (a díszburkolat és a szökőkút nem az), mint az ellenzéki településeken. Náluk éppen annyira nincs munkahely, nem épülnek gyárak, üzemek, nincs beruházás, mint az ország többi részén. Ha bajba kerülnek, éppen úgy nem tudják megfizetni a gyógyszert, mint aki az MSZP-re szavazott.

Mostanra ezek az emberek is dühösek a helyzetük kilátástalansága miatt. Ők is látják azt, amit mindenki más. Az urizáló, hazug, harácsoló, telhetetlen, gerinctelen tömeget a hatalom húsosfazeka körül. A dilettantizmus már szinte egy magasabb színvonal ahhoz képest, hogy néhány magas rangú köztisztviselő esetében az is elismerésre méltó, ha az illető naponta és önállóan betalál az irodájába. Látják ezek a becsapott emberek is azt a tahó lenézést, azt az irritáló pofátlanságot, ami a kormány védjegye lett.

A lerabolható vagyon egyre fogy, ahogy a türelem is. A megbűvölt közönség ébredezik, a varázsló nem tudja sokáig manipulálni. Egyszer teljesen fel fog ébredni és pofán csapja a Nagy Mágust és az ő segédeit. Ennek egy oka lesz, ezt jól látta Orbán Viktor. A család. Ugyanis mindenki a családját védi és egyre többeknek fontosabb a tulajdon gyerekének a jövője, mint a néhány kivételezett jóléte.

Célszerű lett volna stadionok helyett infrastruktúrát fejleszteni, a köz- és a felsőoktatást korszerűsíteni, megfelelő jogi és gazdasági hátteret kínálni a befektetőknek, hogy azok munkahelyeket teremtsenek. Jobb lett volna az egészségügyet átvilágítani és működőképessé tenni, a kutatás-fejlesztést minden erővel támogatni, a szociális hálót racionalizálni és megerősíteni. Szükséges lett volna a vállalkozások terheit csökkenteni, az önfoglalkoztatást minden eszközzel támogatni, az egyéni kreativitást segíteni. Akkor talán lenne megtartóereje az országnak, fejlődne a gazdaság, lennének munkahelyek, vállalkozások és vállalkozók. Meg tudnának élni az emberek, mernének gyermeket vállalni a családok és én sem Orbán Viktorról írnék most, hanem arról, mennyire jó itt élni.

Optimális esetben talán azt sem tudnám, ki az az Orbán Viktor. Talán csak annyit tudnék, egy normális, becsületes, okos pasas, aki rengeteget dolgozik azért, hogy ilyen jó legyen ebben az országban embernek lenni. Az jutna eszembe róla, hogy mennyire csodálom és tisztelem mindezért.

De nekem nem ez jut eszembe, hanem az a bizonyos szimbólum, ami vagy fárosz, vagy sem.

Inkább nem.adomany

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.