Köszönjük az elmúlt egy évet

szuli

Az első születésnap mindenki számára fontos esemény, kivéve, ha mondjuk babkonzervről van szó. De miután a Szalonna véletlenül sem babkonzerv, mi bizony most egy kicsit ünnepelni szeretnénk magunkat és persze az olvasókat. Mert mindez – azt nem mondom, hogy nem jöhetett volna létre nélkületek, mert de, nélkületek jött létre – nem érhette volna meg az első szülinapot nélkületek.

Akkor kezdjük a születéssel. Vagy inkább a terhességgel. Nem, mégis induljunk a fogantatásnál. Az előjáték talán az volt, amikor így-úgy (írásaink révén) összefújt minket a szél, megismertük és megkedveltük egymást. Mindannyian jó ideje foglalkoztunk politikával/közélettel, két – évek óta működő és elég olvasott – blog is részt vett a fogantatásban. Összeültünk és úgy döntöttünk, ha nem külön-külön, hanem együtt próbáljuk gondolkodásra ösztökélni, vagy együttgondolkodásra, vitára bírni az embereket, az mindenkinek jobb lesz. Az olvasóknak is, nekünk is, az ügynek is.

Veszett számolgatásba kezdtünk. Elsősorban azt kellett kiszámolni, hogy kinek mennyi megtakarítása van, mennyibe kerül egy weboldal létrehozása – szerverbérlés, tárhely, domain név vásárlás, sablon vásárlás, annak egyedivé farigcsálása, kiegészítő programok megvétele – és a maradék pénzből mennyi ideig tudunk megélni. Ez azért volt fontos, mert csak úgy akartunk belefogni, ha közben nem kell főállásban dolgozni és holtfáradtan, alkalmanként írni valamit, mert rajtunk van a sor. Az a blog és éppen azon akartunk túllépni. Tudtuk, hogy ezt a portált csak teljes erőbedobással, teljes munkaidőben érdemes csinálni, vagy sehogy sem. Azt nem gondoltuk azért, hogy a teljes munkaidő napi 12-14 óra munka lesz, heti hét napban, de így alakult. Nem baj.

Tehát osztottunk-szoroztunk, gyököt vontunk és nekifogtunk. Természetesen semmi nem úgy ment, ahogy elterveztük. A weboldal elkészítésével megbízott informatikus semmit nem tartott be az ígéreteiből, végül – rengeteg idő és idegeskedés után – keserves nehézségek árán vissza tudtuk szerezni a már kifizetett pénz nagyobbik részét és elölről kezdhettük, valaki mással. Rengeteg dühöngés, káromkodás, bőgés – vérmérséklet függvényében – fellobbanó remény és csalódáshegyek hónapjai következtek, ameddig összállt az oldal. Miután alapból két országban élünk – itt jön képbe a büdösrománozás – hol a csapat egyik fele vert tanyát a másik felénél, hol megfordítva. Ehhez tartozik még, hogy aki végül összerakta a weboldalt, Angliában él, aki a fotók többségét szállítja a mai napig, a kezdeteknél Angliában, majd Spanyolországban, tehát távolról sem volt egyszerű a dolgunk. Az oldalt működtető egyesületet Romániában jegyeztettük be. Azért, mert nyíltan felvállaljuk a kötődést, azért, mert Romániában is sok magyar él és távolról sem mindenki híve a jelenlegi kormánynak és azért is, mert nehezebben tudnak a szánkra ülni. Ez van szólásszabadság-ügyileg.

Elszántak voltunk és végül napra egy évvel ezelőtt útjára bocsátottuk a Szalonnát. Nem volt piackutatás, sem reklám, sem semmi. A két meglévő blog olvasóközönségére számítottunk és arra, hogy jól fogjuk csinálni. Nincs más választásunk. Azt tudtuk, hogy hírportálban nem gondolkodhatunk, mert egyrészt nem vagyunk újságírók – márpedig az egy szakma -, nincs mögöttünk szponzor – márpedig a tényfeltárás idő és pénz – nem tudunk, nem is célunk versenyezni a hírportálokkal. Azt is tudtuk, hogy először nekünk kell bizonyítani az olvasók felé, mielőtt a támogatásukat kérnénk. Ahogy azt is tudtuk, hogy Magyarországon nem igazán van hagyománya a közösségi szponzorációval működő portáloknak. Mi pedig tudtuk, hogy reklámbevételre nem számíthatunk – a Google reklámokból a szerverbérlés költségének a fele sem jönne össze, nagy cégek pedig nem fognak nálunk hirdetni a kormánykritikus hangvétel miatt – párt, vagy egyéb támogatást soha nem fogunk sem kérni, sem elfogadni (még a Soros-alapítványtól sem), koldulni sem fogunk. Marad az egyetlen lehetőség: jól dolgozni, egyedi hangvételt képviselni és őszintén írni. Akkor is, ha bizonyára tévedünk alkalmanként.

A számítottnál előbb – az indulás és a működés költségei bőven meghaladták azt, amivel kalkuláltunk – fogyott el a saját erő és a hetedik hónaptól felkerült az oldalra az adomány gomb. Nem volt választásunk. Vagy az olvasók belátására bízni magunkat, remélve, hogy megértik: ez nem hobbi, hanem kemény munka, meg kell élnünk és fizetnünk kell a működés költségeit és remélve, hogy sokan természetesnek fogják tekinteni a becsületkasszába bedobott összeget, hiszen fizetnek a fodrásznál, az újságosnál, a piacon, a kozmetikusnál, könyvesboltban és mindenhol máshol is. Itt legalább mindenki maga döntheti el, hogy tud-e támogatást nyújtani, akar-e, mikor és mennyit.

Nem mondom, hogy túl jól aludtunk az első – támogatást igénylő – hónapban, mert nem. Akkor dőlt el, hogy megszűnik az addigra már igen olvasott Szalonna és mindenki megy vissza a munkaerőpiacra, ez pedig marad egy szép kísérlet, vagy pedig összejön annyi támogatás, amiből kihúzzuk a következő hónapig. Összejött és azóta minden hónapban összedobtátok a ránk valót. Hónapról hónapra összeadtok annyit, hogy életben maradhassunk. Már merünk abban bízni, hogy lassan fejleszthetünk, hogy emelkedik idővel a támogatás összege annyival, hogy munkatársakat vegyünk fel. Legalább egyet, hogy beosztva, de néha pihenhessünk mi is. Jelenleg 365 napja toljuk megállás nélkül. Témát keresünk, forrást ellenőrzünk, információt gyűjtünk, megvitatunk, írunk, lektorálunk, fotókat válogatunk, verset és zenét keresünk, szerkesztünk, publikálunk, jóreggelt-jóéjt posztot írunk, levelezünk, ügyintézünk, beszélgetünk veletek. 365 napja folyamatosan.

Sok minden belefért ebbe az egy évbe. Négyszer költöztünk más szerverre. Számtalanszor összomlott a weboldal. Kezdetben a saját bénázásunk és a tapasztalatlanságunk miatt, hiszen élőben teszteltünk minden új funkciót, kerestük a jobb megoldásokat. Majd valamikor, néhány hónappal ezelőtt elkezdtek egészen különös dolgok történni velünk. Először egy fura rágalomhadjárat a kormánypropaganda részéről, amiért akár hálásak is lehetnénk, ha nem viselt volna meg annyira mindannyiunkat a dolog, hiszen nem a Szalonnát kritizálták, hanem személyes támadást indítottak ellenünk, hazugságokkal és rágalmakkal próbáltak ártani. Bármennyire nehéz volt elviselni, éppen ennek a lejáratási kísérletnek köszönhetően derült ki, mennyi olvasónk, barátunk és szurkolónk lett a hónapok során. Nagyon sokan álltak mellénk és ezt nem tudjuk elégszer és eléggé megköszönni.

A következő fázis a weboldalt ért támadások sora volt. Először nem akartuk elhinni, hogy valaki ezzel fárad. Kerestük a hibát, a rosszul működő alkalmazást, ahogy addig is. Aztán kiderült, hogy másról van szó. Naponta omlott össze az oldal, mi pedig tehetetlenül néztük a pusztítást. És újra megtörtént a csoda. Sorra jöttek az üzenetek, mindenki segíteni akart. Megint jól jöttünk ki a támadásokból. Lett egy nagyszerű – talán nevezhetjük barátnak – informatikus ismerősünk, aki rengeteget segített és segít a mai napig is. Az ő és az Anonymous csoport segítségével sikerült megtisztítani és biztonságosabbá tenni a portál működését.

Miközben sorra omlott össze körülöttünk az ellenzéki, vagy függetlennek nevezhető média – az Origót beszántották, a Népszabadságot kinyírták, a vidéki lapokat, rádiókat, tévécsatornákat megszállták – életben tudtunk maradni. Felületet tudunk biztosítani az arra érdemes írásoknak (a beküldött anyagok töredéke alkalmas a megjelentetésre) vendégcikk, vagy olvasói levél formájában. Eddig is éreztük a felelősségünket, de most úgy tűnik, egyre kisebb szigetekre szorul vissza mindenki, aki nem a kormánypropagandából akar táplálkozni és talán felértékelődött a Szalonna-sziget is, mint olyan felület, ahová nem tudott benyomulni a kormánypárt.

Az egy évbe belefért a karitatív munka is. Ki tudtunk húzni a bajból egy családot és egy másik kis családnak – egy nagyon nehéz helyzetben lévő édesanya, aki számtalan betegsége ellenére sem jogosult rokkanttámogatásra és a főiskolás lánya – biztonságot tudunk nyújtani legalább egy éven keresztül a Szalonna szerzőinek önkéntes felajánlásaiból – adózott jövedelemből – minden hónapban ki tudjuk annyival egészíteni a család bevételét – eddig 28 500 forintból próbáltak életben maradni ketten – hogy az alapvető létfeltételek legalább biztosítva legyenek. Rendbehozattunk számukra egy számítógépet, tudtunk adni monitort és mindent, ami kell, hogy ne szakadjanak el a világtól akkor sem, ha az ezeréves gépük lerobban. Ti is segítettetek meleg ruhákkal, cipőkkel, fonalakkal, kézimunka eszközökel, fuvarral. Köszönet érte!

Köszönet az édesanyának is, aki mindezt úgy hálálta meg, hogy sapkákat, sálakat horgolt. Ez a kedves adomány az Iványi Gábor vezette szervezethez került. Belefért az is ebbe az évbe, hogy Szalonnás pólókat csináltattunk, amit ti árverés keretében megvásároltatok, a licit összegét közvetlenül a kedvezményezett számlájára utalva 10 póló árával a Krisnások, 10 póló árával pedig az Állat és Ember egyesület karácsonyát tehettük gazdagabbá. A pólók úton vannak, talán néhányan már meg is kaptátok őket. Néhány ember és néhány kutyus pocakja a ti segítségetekkel telik meg ezekben a napokban és ez jó dolog. Köszönjük ezt is.

Ennyi fért bele rövidke kis létünkbe (persze ezer más is, a napi fenyegetésektől a szeretet megnyilvánulásáig, a gyalázkodástól a támogatásig, a beszivárgási-kísérletektől az önzetlen segítségig mindenféle), de reméljük, ez még nem a vége, hanem a kezdete valaminek. Továbbra sem fogunk semminek az élére állni, nem verjük le Orbánt egy husánggal, nem váltjuk le a kormányt. Nem is tudjuk, nem is ezt vállaltuk. Amit vállatunk: elmondjuk a véleményünket, megmutatjuk a hazugság álarca mögött lévő valóságot, összeszedegetjük a mozaikokat, hogy értelmezhető legyen a kép. Nem akarunk senki helyett gondolkodni, véleményt alkotni, dönteni – nem is dolgunk – de segíteni az önálló gondolkodásban talán tudunk.

Ameddig bírjuk és ameddig igény lesz ránk, toljuk tovább a talicskát, mert a sz*rt is el kell valakinek lapátolnia. Reméljük, jövőre ugyanitt írhatok majd egy újabb szülinapi köszöntőt és reméljük, akkor már egy jobb világban, jobb országban élhetünk majd. Köszönjük a kedves üzeneteket és azt, hogy sokan beláttátok: nélkületek és a támogatásotok nélkül nem megy. Köszönjük nektek – és egy kicsit önmagunknak is – hogy maradhattunk szókimondó, olykor durván szájbarúgó, időnként kegyetlenül nyers, néha felkavaróan hétköznapi, máskor keserűen ironikus, de mindig és mindenkitől független Szalonna.

Köszönjük az elmúlt egy évet mindenkinek.adomany