Szeptember 24,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vendégírás: Élni akarunk, vagy olimpiát rendezni?

Olvasom az úszószövetség elnöke lemondásával kapcsolatos – olykor egymásnak homlokegyenest ellentmondó – híreket, a sokszor igen markáns, de inkább indulatoktól fűtött véleményeket. Jómagam tartom magam ahhoz, amit a botrány kirobbanásakor megfogadtam. Mivel fogalmam sincs, hogy kinek van igaza, hogyan is működik az úszószövetség – és hát úszni sem tudok – csak esetleg városi legendák alapján, nem tudok felnőtt ember módjára, vállalható véleményt megfogalmazni.

Mivel azonban itt élek Orbán Viktor Magyarországában, nagyjából biztos vagyok abban, minden felet elsősorban a pénz mozgat, természetesen ügyesen álcázva. Tudjuk, az Orbán kormány uralkodása alatt – a mai magyar átlagbérekhez képest -óriási összeget toltak a sportba, így az úszásba is. Ha belegondolok, hogy csak a budapesti úszó vb rendezési költsége – milliárdokban – az eredetihez képest napjainkra a többszörösére nőtt, akkor kezdem kapisgálni, hogy milyen érdekkörök mozoghatnak a háttérben. Talán nem is olyan nehéz kitalálni, hogy kik használhatják üzenőfüzetnek a bekebelezett sport napilapot.

A  fentieken túl, különösebben azért sem izgat mi történik a szövetségben, mert számos olyan megoldatlan ügy van hazánkban, ami viszont ténylegesen befolyásolja életünket, jövőnket. Fontosak persze a sportsikerek egy országnak, de azért attól még emberek fagynak meg az utcán, milliók számára lesz a karácsony egy nap a sok közül. Vajon meddig packázhat a Fidesz-kormány a budapestiekkel, vajon ki lesz a felelős egy nem kívánt metrókatasztrófa esetén? Pár hete, mikor a fővárosban jártam, bizony remegő lábakkal léptem fel a 3-as metró egyik szerelvényére. Előtte szinte minden nap üzemzavarról, leállásról olvastam, így nem igazán éreztem biztonságban magam. Vajon mit érezhetnek azok a százezrek, akik nap, mint nap utazni kényszerülnek  a megbízhatónak  csak erős túlzással mondható vonalon?

A ma oly sokszor hangoztatott politikai korrektség jegyében jobban örülnék, ha az ország, a nemzet jövője számára fontosabb ügyekkel foglalkoznánk olyan intenzitással mint a Katinka kontra Gyárfás ellentéttel. Milliárdok tízezreit tolja be a Fidesz a stadionokba, sorban épülnek a korszak emlékművei. A fáraók egykor piramisokat építettek, hagytak az utókorra, a mi foci szerető miniszterelnökünk, stadionok építésével  gondolja magát a nemzet majdani emlékezetébe beírni. A napokban olvastam, hogy a magyar első osztály december 2-ai  hat mérkőzését összesen 12 066-an tekintették meg  a helyszínen, ami 2011-es átlagot jelent. A 20 ezres debreceni stadionban ez egy erős félház lehetne. Vajon nem lenne jobb helye a béka feneke alatt levő focira kidobott milliárdoknak? Élni akarunk, vagy olimpiát rendezni?

Elég ha csak a beteg egészségügyre, a tönkretett oktatásra, a szegénységre, a gyermek éhezésre, a közmunkások kiszolgáltatottságára,  az ESZOSZ által tönkretett ezrek kálváriájára  gondolok. Rendjén van az, hogy a magyar egészségügy mindenre alkalmas, csak gyógyításra nem? Tudomásul vesszük, akik a várólisták végén vannak,  nem biztos, hogy megélik, mire a vizsgálatra sor kerül? Helyénvaló a 21.századi Magyarországon, hogy többszörösen nagyobb a gyógyulási esélye annak, aki meg tudja fizetni a magánkórházat? A szegény embernek nincs joga a tanulásra, a korszerű betegellátásra? Akinek pénze van, annak minden az ölébe hullhat? Ilyen Magyarországról álmodunk? Még hosszasan  sorolhatnám azokat a létünket alapvetően befolyásoló ügyeket, amelyek elzúgnak mellettünk, lényegében visszhangtalanul.

Közben pár év alatt az ország egyik leggazdagabb embere lett a nem miniszterelnöki stróman-nemzeti gázszerelő, a plebejus miniszterek, spórolós családjaiknak köszönhetően luxuslakásokban, villákban élnek, netán az ügyes menyecske jóvoltából helikopterezhetnek celeb esküvőkre. A ma urai családjuk több generációját bebetonozzák a jólétbe, a gazdagságba. A nemzetinek  mondott bankban százmilliárdokat próbálnak a  közpénzből átminősíteni, eltüntetni a nyilvánosság elől. Jógaoktató, India-kutató barátnő többet vihet  haza havonta, mint három közmunkás egész évben. A közpénzből urizálók talán még saját magukat is titkosítják, legalább 30 évre. Tudomásul vesszük a ma oly divatos magyarázatot a köz szolgáitól, hogy csak „blöff” az egész?  A cinikus kormányzat mindent lenyom a torkunkon. Vajon meddig tehetik?

Szerző: Budácsik Lajos

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.