Vendégírás: Ennek az oktatási rendszernek a végén egy rezervátum áll

Fotó: Pink Floyd - The Wall Fotó: Pink Floyd - The Wall

Teljesen természetes hangon meséli a messze távolba, Svédországba vetődött közeli ismerősöm, (apropó: érdemes leltárt készíteni a már távozott, és a még itthon maradottakról!) hogy tízéves, negyedik osztályos kisfia mit is kapott hétvégi házi feladatként. Kiválasztottak az osztályban közösen egy újságcikket – természetesen a gyerekek értelmi szintjének megfelelőt – és otthon annak kellett utána járniuk, hogy vajon az újságcikkben szereplő adatok, tények megfelelnek-e a valóságnak. Annyi-e az annyi, az történt-e ami, jó-e a következtetés avagy sem. Igen, jól látják, a tízéves svéd diáknak a forráskritikát tanítják éppen: olvass el egy újságcikket, értsd meg ami abban írva vagyon, de legyél kicsit gyanakvó, ne higgy el mindent úgy, ahogy eléd teszik; képzeld el, kedves svéd kisdiák, még az is előfordulhat olykor, hogy az újságban nem a valóságot tárják eléd.

A svéd kisdiák pedig lelkesen bogarászik a neten.

Ugyanebben az időben pár száz kilométerre Svédországtól, egészen pontosan Magyarországon, az ugyanúgy negyedikes, ugyanúgy tízéves kisdiák sírva jön haza az iskolából: első hármas osztályzatát kapta, nem tudta felsorolni ugyanis hibátlanul a tizenhárom aradi vértanú nevét. Igaz, nem tanulnak még történelmet, semmit sem tudnak az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról, nem tudnak Habsburgokról, a Népek tavaszáról, Kossuthról, Táncsicsról; arról, hogy a „nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott”; de a tizenhárom nevet be kell biflázni, parancsszóra vissza kell mondani.

Magyar ember az egyáltalán, aki nem tudja hibátlanul kimondani, hogy Leiningen-Westerburg Károly? – suhint egyet nádpálcájával Lázár János. Nem az, válaszol is rá önmaga.

Lázár János nevét nem véletlenül citáltam ide, a kancellária miniszter, nem mellékesen messze földön híres oktatási szakember mondotta volt, hogy a legtöbb, amit egy magyar diáknak adni lehet az az, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle. Lázár szerint ami ezen túl van az vitatható, megkérdőjelezhető, és nem tudni, kiállja-e a következő évszázadok próbáját. A svédek valami érthetetlen okból másként gondolkodnak erről, ők elsősorban gondolkodó svédeket akarnak.

Ne feledkezzünk meg a kormány másik oktatási szakemberéről, Fazekas Sándor agrárminiszterről sem, aki pár napja úgy nyilatkozott Bábolnán, hogy a kormány mindent megtesz azért, hogy a lovaglás beépüljön az iskolai oktatásba is. Nézzünk magunkba őszintén, mi segíthet annál jobban a kis lurkóknak abban, hogy leküzdjék a XXI. század mindenféle kihívásait, mint az, hogy megtanulnak hátrafelé nyilazni?

Ennek az oktatási rendszernek a végén egy rezervátum áll, mint egy 18. századból itt maradt amish telep valahol Ohio-ban; egy különleges kis zárvány leszünk Európa közepén; jönnek majd a külföldi turisták az autentikus folklór estre, das ist wunderschön, tapsol a stuttgarti Hans a hátrafelé nyilazó srác láttán, aki nem tudja megköszönni a gratulációt, mert tanulmányai ködéből mindössze két német szó dereng fel neki: a Leiningen és a Westerburg.

Szerző: Ráczkevy Miklós

adomany