Lehet bármelyik férfi, vagy bármelyik nő közülünk, aki hirtelen valamiért kiemelkedik a tömegből és élére áll valaminek

MTI Fotó: Balogh Zoltán MTI Fotó: Balogh Zoltán

A kormánypropaganda gépezete és a kormánypárti sajtó egyre intenzívebben foglalkozik Sándor Máriával. Első ránézésre azt gondoltam, biztosan csak nem találtak más célpontot, akit lejárathatnának és unatkoznak. Második nekifutásra kiderült, hogy Sándor Mária elképzelhetőnek tartja a komolyabb politikai szerepvállalást és azt nyilatkozta a Magyar Időknek:

A választási kampányban a saját utunkat szeretnénk járni. Nagyon sok szakterület képviselői csatlakoztak hozzánk, erre szeretnénk koncentrálni, és a civilek összefogásával akarunk foglalkozni.

Normális helyen ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Politizáljanak, fogják össze a szakmákat és a civileket. Erről szól a politika, ami – szemben az általános vélekedéssel – közügy. Mindenki ügye és mindenki dolga. Nem a túlfizetett politikusok magánügye, nem az aktuális kormányok magánvállalkozása, hanem minden egyes állampolgár joga. Aki úgy érzi, annak kötelessége is.

Nem lennénk Magyarország, ha nálunk ez nem szolgáltatna elég indokot a kormánypropagandának arra, hogy megpróbálják lerántani, besározni – nem politikailag, hanem emberileg – azokat, akik élni kívánnak alkotmányos jogukkal.

Széles Gábor lapja (már, ha még el nem adta Mészáros Lölönek), a Magyar Hírlap szerzője, Jobbágyi Zsófia neki is futott a feladatnak. Összehozott egy kissé zűrzavaros cikket egy nőről, aki elég lusta ahhoz, hogy munka helyett tüntetgessen, aki elég ostoba ahhoz, hogy ne ismerje fel, mennyit javult az egészségügyben dolgozók helyzete a kórházak konszolidációjától kezdve a béremelésekig, elég aljas, hogy a béremelést saját eredményének tekintse, miközben azt Cser Ágnes harcolta ki véres verítékkel, és elég tudatlan ahhoz, hogy ne legyen számára természetes, hogy a kormány szabja meg, mit tanítsanak és tanuljanak az iskolákban.

Nem is az az érdekes, amit Jobbágyi Zsófia összelapátolt az írásában, hiszen nem mindenki tud írni, akinek papírja van erről és az meglehetősen megszokott dolog, hogy arról ír mindenki, amiről van mondandója, vagy amiért megfizetik. Sokkal érdekesebb az a kezdődő izgalom, aminek révén akár Sándor Mária, akár bárki más, aki kritikus a kormánnyal szemben és képes megmozdítani valamekkora tömeget, azonnal célkeresztbe kerül. Mert az ellenség, le akarja váltani a kormányt, meg akarja buktatni az Orbán nevűt. Véletlenül sem javítani akar az ország helyzetén, máshogyan lát dolgokat, más véleményt próbál meg kommunikálni, hanem egyszerű, lemészárolni való ellenség.

Az ilyen cikk nyilván nem Sándor Máriának, nem is egészen Sándor Máriáról szól, hanem Orbán Viktor rajongótáborának, a stabil szavazóbázisnak. Ami olyan, amilyen. Ilyen:

„Sándor Máriát a zsidó “éceszgéberek” választották abból a célból,hogy mint a “nép egyszerű gyermeke”-ezen hitelességével alámossák vele Orbànt.
Az ő pénzükön “járja az országot” “stábbal”.
A project ugyanúgy nem működött,amiként a Bajnaira épitett,ma már csak a senki által nem támogatott zsidógyökerű párttőredékeket maga után hagyó “kiséelet”.a Csálszgátus.
Ez a szerencsétlen nő is már lelepleződött,de a “think tank” nem állitotta le-talán még van zsé a számlán-igy megy,és terjeszti a közéleti zajt-teljesen értelmetlenül..
Ennyi.”

Az ilyen gondolkodású, képességű és tudású embereket célozza meg a kormány. Nekik és róluk szól minden. Nekik íródnak az ilyen cikkek, hozzájuk szólnak az óriásplakátok, őket győzik meg a hirdetések. Itt hullik termékeny talajra a gyűlöletkeltés és ez az a réteg, amelyik gondolkodás nélkül elhiszi, hogy mindenki ellenség, aki kritizálni mer, minden ilyet minimum Soros György – nevén nevezve a dolgot: A zsidók – finanszíroznak.

Nem személy szerint Sándor Mária az ellenség. Ő egy jelenség. Lehet bármelyik férfi, vagy bármelyik nő közülünk, aki hirtelen valamiért kiemelkedik a tömegből és élére áll valaminek. Volt már ilyen, Horváth Andrástól Sándor Márián át Pukli Istvánig és Juhász Péterig. A karaktergyilkosság, lejáratás több-kevesebb sikerrel működött, de nem lehet tudni, mikor kerül elő egy olyan ember, akit nem sikerül megtörni, vagy elgyengíteni és aki képes az élére állni komolyabb tömegeknek.

Ha nem Sándor Mária, akkor más, de valaki odaállhat egyszer és az bizony komoly veszélyt jelenthet a hatalomra nézve. Ugyanis a saját híveikre koncentrálnak, csak hozzájuk szólnak, márpedig az ő táboruk nem növekszik. Stabilan annyi, amennyi. Bőven kisebbségben vannak a felnőtt lakosságon belül, de ameddig ők egy tömböt alkotnak, az ellenzék széttagolt és a többségben lévő bizonytalanok inaktívak. A jelenlegi ellenzéki pártok nem képesek megszólítani, sem megmozdítani ezeket az embereket, de egy alulról jövő karizmatikus vezető képes lehet. Akár olyan gyorsan, hogy a hatalomnak nem marad ideje reagálni. Ezt kell megelőzni, ezért kell lejáratni, lelkileg lezúzni mindenkit, akiben veszélyt látnak. Ez történik most Sándor Máriával. Semmi különös, csak a Fidesz.adomany