November 21,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ez a két kretén pedig büszke rá, hogy mekkorát villantottak szociális érzékenységből

Rommá elemeztük már az Erzsébet-utalványos történetet, nem is fogok részletekbe merülni. De megszólalt ez ügyben Kósa Lajos (is) és olyan szinten világított rá a totális magyar valóságra, hogy azon nem tudok szó nélkül átlépni, feltétlenül meg kell piszkálnom a felbugyogó fekáliát.

Miközben ma délután Lázár János megkegyelmezett a kormányhivatalnokoknak és bejelentette, hogy mégis a posta fogja vinni az utalványt, Lali erről reggel még mit sem tudva csámpázott be a parókakészítő-fánksütödés tévéjébe és megint hülyét csinált magából. És az egész országból.

Maga a műsor egy valóságos szellemi tűzijáték az elejétől a végéig. Pachmann Péter éppen nem nyalta körbe Kósa Lajos manduláját alulról indulva, de sok azért nem hiányzott hozzá. Fogalmam sincs róla, mennyit fizethet Vajna az embereinek, de ezt a kategóriát töredék áron megkaphatná bármelyik falusi kocsma kerékpártárolójának támasztva.

De Lajos! A Lali! Egy cukorborsó, tényleg. Ahogy ő gondolkodni próbál! Az még semmi, de amiket beszél a szájával! Például elmagyarázza, hogy azért nem a postás viszi a szájbatekert utalványt a nyugdíjasoknak, mert akkor azok minden hónapban kiülnének a kertkapuba várni a következő borítékot. Márpedig nem lesz több, csak most az egyszer, mert annyira jól teljesített az ország, hogy az tiszta beszarás.

Figyelj, Lali! A nyugdíjasok olyan emberek, akik régebb óta élnek, mint te, vagy én. De ez nem azt jelenti, hogy idióták, hanem azt, hogy idősebbek. Jó esély van rá, hogy sokuk bölcsebb is nálam például. Hogy nálad szinte mindegyik, az halál biztos. Abban is biztos vagyok, hogy a nyugdíjasoknak eszükbe sem jutna ilyen lábszagú, büdösbunkó módon lehülyézni bárkit, ahogy neked sikerült effektív idiótának titulálni a komplett nyugdíjas társadalmat tokkal, vonóval.

Mert a buggyant nyugger nem képes felfogni a morzsányi agyával, hogy nem havonta jön a nyüves utalvány, csak akkor érti meg, ha a kormányhivatalnok személyesen elmeséli neki. Ugye, Lali?

Ez az egész förtelmes, minden elképzelhető és elképzelhetetlen szint alatti makogás, amit a két zseni előadott, legalább annyira szánalmas, mint amennyire vérlázító.

Pachmann, akinek véletlenül sem sikerült megismerkednie a témával, amiről aztán a vendégét kérdezgetni kellene, ismeretlen oknál fogva kedvezménynek minősítette az utalványt. Lali egy pillanatra megdöbbent ugyan, de a rá jellemző mentális fölény most is győzedelmeskedett (amúgy tényleg döntetlenre áll a Pachmann-Kósa szellemi szkanderbajnokság) és elmagyarázta, hogy akinek milliós nyugdíja van, az nem találja olyan soknak a 10 ezer forintot, de bezzeg, akinek 150 ezer a nyugdíja, annak milyen jól jön! Pachmann pedig – hogy lássuk, milyen rohadtul felkészült – beszúrta, hogy hát az utóbbiak vannak többségben. A 150 ezer forintot kapó nyugdíjasok. Lali erre azonnal helyeselt, mert mégis, hadd lássa a bárgyú nép, hogy ők ketten, Pachmann és Kósa tudják ám, hogy mi a valóság, a kőkemény élet és a nélkülözés.

Figyeljetek, két bárgyú istenbarma, az Orbán-Vajna páros szerelemgyermekei ennek a szerencsétlen, sokat szenvedett országnak! Lassan mondom, hogy akár két hülye is meg tudja érteni egyszerre.

Ma Magyarországon 2 022 095 nyugdíjas van. Vagyis ma lehet, hogy már kevesebb, mert néhányan nem tudták megvárni az utalványosztást, de nagyjából. Ennek több, mint a fele, tehát több, mint egymillió ember 100 ezer forint alatti nyugdíjat kap. Nem 150 ezer, hanem 100 ezer alatt. 28. 500 és 100 ezer között. Ezen belül 73 ezer nyugdíjas 50 ezer forintnál kevesebb ellátásból él. Az összes nyugdíjas közül 101 ezer ember kap 200 ezer forint, vagy ezt meghaladó összegű nyugdíjat, a többi 100 és 200 ezer között.

Ma magyarországon az átlagnyugdíj összege 120 825 forint. Ebben benne vannak azok is, akik 28 500 forintot kapnak havonta, benne van a több, mint egymillió ember, a maga 50-60-70-80-90 ezer forintjával, a 101 ezer idős, akik 200 ezer forint fölött kapnak. Mindenki. Tehát kedves Péter és kedves Lajos! Az a helyzet, hogy nem a nyugdíjasok a hülyék, hanem ti, ketten. És nem csak hülyék vagytok, nem csak primitív, felkészületlen tahók, de világosan kiderült, hogy fingotok nincs a mai magyar valóságról. A durván kétmillió nyugdíjasból másfél millió nyugdíja kurvára nem éri el a 150 ezer forintot.

Ez a két kretén pedig azt hitte, mekkorát villantottak szociális érzékenységből. És ez a baja ennek a nyomorult országnak. A Kósa Lajosok, akik úgy kapnak havi milliós fizetést a közpénzből (és most csak a legális jövedelemről beszélek), hogy a valós munkaerőpiacon ezzel a felkészültséggel, hozzáértéssel és szellemi kapacitással legfeljebb a minimálbért keresnék meg. Jó esetben. Egyéb esetben az árok partján kapirgálnának közmunkásfizetésért. És az ilyen Pachmann Péterekkel van a baj, akiknek nem kell más az érvényesüléshez, mint egy takonygerinc a felső végén egy érdeklődve kikerekedett szempárral.

Az már csak hab a magyar valóság rommá fosott tortáján, hogy néhány órával a Kósa-Pachmann páros nyugdíjasokat és dolgozni nem akaró kormányzati tisztviselőket sárba alázó performansza után Lázár János bejelenti: bocsi, mégis a postás viszi ki a nyomorult utalványokat. Nem baj, majd holnap Lali elmagyarázza, hogy de viszont nemzeti konzultációt indítanak nyolcvanmilliárdért, amiben majd elmagyarázzák a dőzsölő, de szellemi fogyatékos öregeknek, hogy nem fognak minden hónapban ilyen nagyvonalú ajándékot kapni szeretett kormányunktól, nehogy aztán erre rendezkedjenek be.

Csak érdeklődnék: meddig lehet még fát vágni a hátunkon? Bármeddig? Akkor jó.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.