A surmóság, becstelenség, emberi- és szakmai alkalmatlanság, gátlástalanság jó dolog, ennek ellenkezője pedig rossz

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Érdekes cikkre bukkantam a Magyar Idők című konzervatív közéleti portálon, mégpedig Fricz Tamás tollából. Vagy ujjából. A CÖF egyik alapítója, a Békemenet egyik megálmodója, Orbán Viktor szellemi műhelyének oszlopos tagja egy hosszasabb írásban fejtegeti, hogy miért is nincsen demokrácia Európában (de majd lesz, mert Orbán Viktor elhozza), miért nem volt demokrácia az USA-ban Trump megválasztásáig és mit kell érteni egyáltalán demokrácián, valamint pontosan mi is az az elitokrácia.

Fricz Tamás szerint az elitokrácia nem más, mint a világunkat vezetni akaró erő:

„Ez a szupergazdag csúcselit lényegé­ben véve olyan pénzügyi, gazdasági és politikai hatalommal rendelkezik, amely immáron rendszerré állt össze: megszületett az elitokrácia rendszere.”

És tényleg. Orbán Viktor és családja – feleség, apa, lány, vő – magyar viszonylatban bőven szupergazdagnak minősül. Ahogy Simicska Lajos, Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Vajna András György; tehát az Orbánhoz közeli kör minden tagja is. A kifejezetten hozzájuk irányított uniós és állami források bekebelezésével, a piaci verseny kiiktatásával gyakorlatilag konkurencia nélkül fölözik le az ország erőforrásait. Ezeket az erőforrásokat aztán részben a független média megszüntetésére használják fel. Az irányított, közpénzből finanszírozott média legfőbb feladata Orbán politikai versenytársainak lejáratása és a kormánypropaganda terjesztése.

Nem öncélúan, hanem Orbán hatalmának megtartása és megerősítése érdekében. A történet oda-vissza működik, ahogy az minden ilyen kapcsolat esetében lenni szokott. A társadalom – civilek, szakértők, érdekvédelmi szervezetek, potenciális piaci szereplők – teljes kizárásával létrejött egy felülről szervezett, egy kézben összefutó irányítási rendszer. Az alulról szerveződés helyett felülről lefelé nyomul be erőszakosan a társadalom szövetébe.

„Ez a globális elitokrácia külön kasztot képez; hihetetlenül arrogánsá válik akkor, ha hatalmát bármi veszélyezteti.”

Így bizony. Gondoljunk csak Orbán Viktor soha nem voltam vagyonos ember kezdetű monológjára, ami lényegében annyit jelent, hogy nem az ő nevén van a vagyon, ezzel szemben mindenki milliárdos körülötte, ide értve Nárcisz kutyát is. És mindenki, kivétel nélkül mindenki a névre szóló törvények, a bennfentes információk és az irányított pályázatok révén gazdagodott és gazdagodik, minden egyes nappal súlyos milliókat húzva ki a gazdaságból.

Vagy – ha már arrogancia – gondoljunk Matolcsy blöffjére, Rogán Antal fenyegetéseire, Lázár János nyilvánosan előadott megfélemlítéseire, Tiborcz István pofátlanságaira. Tehetik ezt azért, mert a hálózat már mindent lefed a rendőrségtől a legfőbb ügyészig, az önkormányzatoktól az Alkotmánybíróságig. Nincs következmény és nincs számonkérhetőség.

Gondoljunk csak a Quaestor ügyre. A csőd bejelentése előtti napon kivont állami milliárdokra. A mai napig nem vizsgálja senki, mit kerestek állami pénzek a Quaestornál, miért nem vette észre időben az MNB a csalássorozatot, kinek volt bennfentes információja a várható csődről, ki adott utasítást a pénz kivonására. Ezzel szemben ma is vannak folyamatban lévő perek olyan civilekkel szemben, akik a Quaestornál tartott pénzük felét, harmadát kivették a bedőlés előtti pár napban. A felszámoló tett feljelentés ellenük, csődbűntett gyanúja miatt. Mindezek a törvények a minisztériumokra, miniszterekre, miniszterek elnökére nem vonatkoznak, kizárólag csak a mezei állampolgárokra.

Az egyre divatosabbá váló elit elleni harca az Orbán-rezsimnek nem más, mint egyfajta kulturális forradalom, mégpedig kínai értelemben. A kormány propagandistái vállt vállhoz vetve hirdetik és bizonygatják, hogy a tanulatlanság, műveletlenség, az ész helyett az ösztönökre építkező világszemlélet, az új, más megközelítések teljes elutasítása, a bezárkózás, a hitre és nacionalizmusra épített kirekesztő önfelmentés a normális elvárás.

A magam részéről nem gondolom, hogy ezt mindenki – akár Fricz Tamás is – komolyan gondolják. Ők pontosan tudják – legalábbis remélem, hogy tudják -, hogy a demokrácia nem épülhet elnyomásra és parancsuralmi rendszerre, hogy az ország vezetőinek nem a nép kifosztása és elbutítása a feladata és egy gondolkodó ember feladata a rendszer hibáinak kritizálása. Kivéve persze, ha a politológust, elemzőt, újságírót, magát újságírónak tituláló bértollnokot, riportert, szakértőt azért fizetik, hogy azt mondja, írja, ami az autokrata hatalmat erősíti.

A gazdasági és szellemi elittel szemben (jó esetben ez a kettő számtalan ponton átfedésben van) az Orbán-kormány oligarchákból, strómanokból, félművelt, mindig az aktuális hatalom körül sündörgő haszonlesőkből igyekszik összebarkácsolni egy új arisztokráciát. A kormány propagandistáinak nem kisebb feladatot kell megoldaniuk, mint elhitetni mindenkivel, hogy a surmóság, becstelenség, emberi- és szakmai alkalmatlanság, gátlástalanság jó dolog, ennek ellenkezője pedig rossz.

Szerencsére megoldást is kínál a szerző. Bár ő az Orbánnal szemben álló világot kívánná kiirtani, de a recept fordítva is működik.

„Jómagam egyetlen kiutat látok ebből a totális és egyre brutálisabban növekvő társadalmi egyenlőtlenségekre és kiszolgáltatottságokra épülő rendszerből (mert megítélésem szerint ebből feltétlenül kiutat kell keresni). A kiút, a megoldás az alulról létrejövő, alulról legitimált pozíciók kiépítése, amelyek nemzetállami kereteken belül jelennek meg, s kellő tekintélyük, vonzerejük, súlyuk van a globális szintekkel szemben is.”

Én szerényebb vagyok Fricz mesternél és bőven elégedett lennék egy országon belül létrejövő és megerősödő, alulról építkező, civilekből, civil és szakmai szervezetekből, szakszervezetekből és egyéb érdekvédelmi csoportokból felépülő – nem néveleges, hanem valódi – polgári Magyarország megszületésével.adomany