Előkerülnek a kutyabőrök, használatba kerülnek a nemesi címek, a földesurak kihirdetik az első éjszaka jogát, a papok megkövetelik az egyház jussát

Fotó: Facebook/Orbán Viktor Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Tegnap átsiklottam az Orbán Viktor nevű illető – főállásban Sajátláb édesapja, Tiborcz apósa és Nárcisz kutya vagyonának élvezője, valamint Mészáros Lölö gáztenyésztő, disznószerelő, szállodás, tévés, rádiós, újságos és strómanos legjobb barátja – mellékállásban 3,3 millió magyar miniszterelnöke rádiószereplésének egynéhány mondata felett. Most pótolom.

Jövőre a nyugdíjasoktól, a keresőkön át, a fiatalokig mindenki léphet egyet előre. A gazdasági helyzet 1990 óta nem volt olyan biztató, mint ma. Nem arról van szó, hogy megérkeztünk, hanem arról, hogy az útirány sikerrel kecsegtet, a győztes országok közé tartozunk, amiben régóta nem volt részünk.

Az Orbán nevű zűrzavar újabban jóslással is foglalkozik, ami egyáltalában nem csoda, amennyire tehetséges kis diktátor. Már eddig is többszázezer ember tett egy lépést előre. És még egyet, meg még egyet. Akik a sor elején voltak, már sikeresen át is lépték a határt és azóta a rothadó nyugat, az elnyomó, antidemokratikus pusztulat valamelyik országában eszik a rabszolgaság keserű kenyerét, mint migránsok.

Valami érthetetlen okból nagyon kevesen célozták meg Oroszországot, Azerbajdzsánt még annál is kevesebben. Inkább az elnyomó Németországba mentek, az újra és újra megbukó Merkel vezette országba, vagy Ausztriába, ahol már el sem lehet férni a migránsoktól, vagy pedig az Egyesült Királyságot célozták meg.

Az Orbán nevű jóslata szerint már nem csak a fiatal munkavállalók fogják elhagyni az országot, hanem a nyugdíjasok és a gyermekek is. Igaza lehet amúgy az embernek, mert én is egyre több olyan esetről hallok, amikor a néhány évvel ezelőtt külföldre költözött magyar fiatal már megkapaszkodott új hazájában, felépített egyfajta egzisztenciát és kiviszi a családot. Nem egy esetben a szülőket is. Ilyen formán tehát valóban minden korosztály lép egyet előre.

Aki nem nagyon tud lépni sehová, az a piacképes szakmával, nyelvtudással, tanulási képességgel, agilitással és bátorsággal nem rendelkező réteg. Nekik sajnos marad, amit választottak maguknak. A melldöngetés olyan mondvacsinált erények ürügyén, mint a magyarság, a kereszténység és hasonló, nem saját erőből elért, sem munkát, sem különösebb szellemi beruházást nem igénylő teljesítmények.

Hogy ők hová és hányat lépnek majd, azt én nem tudom megmondani, mert nem vagyok egy Orbán Viktor. Mindenki nagy szerencséjére. De gyanítom, hogy leginkább helyben fognak masírozni, ahogy eddig is tették. Lassan előkerülnek a kutyabőrök, használatba kerülnek a nemesi címek, a földesurak kihirdetik az első éjszaka jogát, a papok megkövetelik az egyház jussát.

Az internet helyett bevezetik a füstadót, a jobbágyok lekapják a süveget, ha a nagyságos-tekintetes-méltóságos és kegyelmes urak átrobognak a falun olyan terepjáróval, aminek az árából megélne az egész falu öt évig. De mivel nem az övék a terepjáró, sem az ára (ők csak megtermelik a rávalót), maradnak a vályogviskókban, eltemetik a gyógyítható, de kezeletlen betegségben meghalt gyermekeiket és sandán néznek a munkaképtelenné vénült szülőkre/nagyszülőkre, hiszen csak kenyérpusztítók, a dolgozók elől eszik el az ételt.

Azonban mindenki elégedett és megtalálta a helyét. Az Orbánokat, Tiborczokat, Mészárosokat, Garancsikat, Rogánokat, L. Simonokat, Lázárokat, Szijjártókat várja a pompa, a külföldi kastélyok és jachtok. A gyermekeik neves magánegyetemeken tanulhatnak és viszik tovább a családi bizniszt. A Magyarország Kft.-t.

Azok, akik léptek egyet előre, megtalálják a helyüket Bécsben, Berlinben, Londonban és még számos pontján az elnyomó nyugatnak. Ők már nem vágynak vissza, még a fokhagymás lángos sem elég vonzerő.

Azok, akik azt hiszik, hogy léptek egyet előre, de valójában helyben járnak évek óta, örülnek, mert azt remélik, hogy hamarosan ők is drága autóval járhatnak, az ő gyermekeik is tanulhatnak és ők is odaérnek végre a nem-tudják-hová. Pedig nem. Ők örökre maradnak a nyomorúságos, lehajtott fejű szolgák, akiknek a legnagyobb boldogságot és ajándékot az jelenti majd (ahogy most is), ha gratulálhatnak a drágaegy miniszterelnök úrnak a marhapörkölt mellé. Desszertnek.adomany