A nyomorra kezdhet felkészülni a következő generáció

oreg

Harrach Péter is megkapja a 10 ezer forintos Erzsébet utalványt. Ez nem baj. A baj az, hogy ezt nem lehet háborgás nélkül tudomásul venni. Nem azért, mert sajnálja az ember a képviselőtől, hanem azért, mert a képviselő eleve is nagyságrendekkel többet engedhet meg magának, mint bárki más.

Azért, mert a képviselő a köz pénzéből kapja a fizetését, bőven átlag felett keres és mert a nyugdíjas képviselőnek ezen felül jár a nyugdíj is. Szemben mindenki mással, aki nem vehet fel egyszerre állami foglalkoztatottként nyugdíjat és fizetést. Választania kell, hogy melyiket. De a képviselő – például Harrach Péter – felveheti mert neki az jár. És jár a nyomorult Erzsébet utalvány is.

És nem az irigység, hanem a dolog méltatlan volta. És nem Harrach Péterrel szemben méltatlan, hanem mindenki mással szemben. Ami a legszörnyűbb ebben az egészben, az a hihetetlen rövidlátás. A nyugdíjakat emelni kellene, de gazdasági fejlődés nélkül nincs miből. A nyugdíjasok akkor kaphatnának érdemben magasabb ellátást, ha az ország teljesítménye ezt lehetővé tenné. De nem teszi lehetővé, csak a propaganda szintjén. Azok az uniós források, amelyek Magyarország felzárkózását segítenék, kézen-közön elfogynak, csak egy töredékük jut oda, ahová kellene.

Elmondtuk, leírtuk ezerszer és le fogjuk írni ahányszor csak szükséges: a kormány történelmi, soha jóvá nem tehető bűnt követ el a magyar társadalommal szemben akkor, amikor a személyes gazdagodásuk forrásának tekintik a politikusi pályát. A korrupció megöli a fejlődés lehetőségét, lassan néhány család kezébe kerül minden, aminek a köz javát kellene szolgálnia. A Mészáros família közel 7 000 hektár termőföldre tette rá a kezét eddig. Néhány család – néhány Orbán Viktorhoz közeli család – kezébe kerülnek a földek, erdők, kastélyok és ami még ennél is nagyobb baj, az egyes piaci ágazatok is.

Mészárosok, Tiborczok, Garancsik és Simicskák – ne feledkezzünk meg róla – rabolják le a piacokat, lehetetlenné téve a magyar vállalkozások piachoz jutását és fejlődését. A most megindult béremeléseket sem a gazdasági fejlődés, hanem a kényszer hozta magával. A munkáltatók kénytelenek bérfejlesztéseket végrehajtani, mert nincs munkaerő. És nem azért nincs, mert a piac felszívta őket, hanem azért nincs, mert elvándorolt a munkaerő. A külföldön dolgozó 7-800 ezer magyar (vagy talán több, erről nincsenek hiteles adatok) a munkaképes korú lakosság 10-15 százalékát teszik ki, vagy ennél is többet. Ezek a munkavállalók nem a magyar államkasszába fizetik az adókat, járulékokat.

A jelenlegi nyugdíjasok jókora hányada már most is nagyon nehéz helyzetben van. Mégis, a jelenlegi középgeneráció tagjai még csak nem is álmodhatnak olyan nyugdíjról, mint amilyet a mostani nyugdíjasok kapnak. Szükség lenne előtakarékosságra – nyugati országokban is ez a normális, a minimális állami nyugdíj a saját megtakarítással egészül ki – de ez közmunkából, minimálbérből, de még átlagbérből sem megoldható. A középgeneráció nyugdíjának másik pillére lett volna az a pénz, amit a kormány kiszippantott a magánnyugdíj kasszából.

Középtávon is nagyon nagy baj lesz, tömegével fognak még jobban elszegényedni a nyugdíj előtt állók. Az elszegényedés alatt a nyomorszintre süllyedést értem. A társadalom évek óta segíti és tartja életben azokat, akik számára csak az éhhalál maradna. Nem hiszem, hogy van még tartalék a civil lakosságban. Ráadásul nem is az ő feladatuk ekkora tömegben pótolni a szociális háló teljes hiányát.

Baj van és még nagyobb baj lesz. A legnagyobb baj az, hogy most sem ezzel foglalkozik a kormány, hanem megpróbálják különféle trükkökkel befogni az elégedetlenkedők száját. A 10 ezer forintos utalvány is egy ilyen bűvésztrükk. Harrach Péter rászorulóknak fogja adományozni – legalábbis ezt nyilatkozta és biztosan így is lesz – de sok nyugdíjasnak ez az utalvány azt jelenti, hogy nem krumplistészta lesz az ünnepi asztalon, hanem egy kis hús, gyümölcs is kerül a fa alá. Ez tragikus, de ennél is szörnyűbb, hogy sok rászoruló számára nincs még ennyi segítség sem, mert nem nyugdíjasok. A legszörnyűbb, hogy létezik ma Magyarországon olyan ember – és mennyien vannak! – aki számára a karácsony annyiban más, mint az összes többi nap, hogy talán több ételt találnak a kukában, mint máskor. Félő, hogy a nyomorra kezdhet felkészülni a következő generáció.adomany