NEHAZUGGY

Köszöni a milliárdokat, a fényt, a csillogást, de most mennie kell

Molnár Bálint | 2016. November 30, Szerda | 14:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem önszántából, nem akkor, amikor kellett volna, nem elegánsan, nem szépen, nem jóérzésből és éppen ezért a jövőre nézve semmilyen optimizmusra okot nem adó módon, de végül lemondott. Egy olyan országban, ahol soha senki nem mond le a pozíciójáról bármilyen aljas disznóság derül ki róla, még Gyárfás Tamás MÚSZ-elnök kicsit sárga, kicsit savanyú lemondásáról is beszélni kell.

Amely megindító színjátékhoz – kívülről szemlélve – úgy tűnik, hogy kellett egy Water Willy? Röhejes és szánalmas? Igen. Az egészen biztos, hogy kellett az öszvér makacsságával a székébe kapaszkodó, egyik faszságot a másikra halmozó Gyárfás Tamás személye. Hosszú Katinkát külön nem említem, mert az evidencia. E szívszaggatónak szánt lemondás természetesen most sem az egészséges felismerésnek, hanem minden bizonnyal egy barátilag eligazító, ellentmondást nem tűrő telefonhívásnak köszönhető. Nem állítom, de sejtem, és jó okom van rá. Itt az eddig mindent túlélő közleménye. Átlátszó, dagályosan hányingerkeltő, de ennyire futotta:

Köszönöm. 1993-ban lettem az úszószövetség elnöke. Megtiszteltetés, hogy együttműködhettem nagyszerű edzőkkel, szakvezetőkkel és csodálatos versenyzőkkel. Nagy élmény, hogy részese lehettem öt hazai rendezésű Európa-bajnokságnak, boldogság, hogy ott lehettem, amikor sikerült elnyerni a FINA világbajnokság megrendezése jogát. A legeslegnagyobb öröm pedig az, hogy már látom az újonnan épülő úszókomplexumot. Kívánom, hogy a legeredményesebb sportág mielőbbi közgyűlése a legalkalmasabb elnököt válassza meg. Ezennel lemondok, mert úgy érzem, hogy most ezzel segíthetek a legjobban.

Gyárfás Tamás nem mondott le, amikor Hosszú Katinka széttépte a hallgatásért cserébe nagyvonalúan felajánlott szerződést, amiért egy végtelenül kínos reklámban való önkéntes részvételt is elvárt az úszókeresztapa. Akkor sem rezdült az arca, amikor mentegetni próbálta és mentegette is a csoportos nemi erőszakoló Kiss Lászlót, amikor koncepciós perekkel dobálózott, majd amikor a halottnak vélt áldozatról kiderült, hogy életben van, jól kitalált bizalmi szavazással erősített pozícióján.

Tovább magyarázkodott, mentegetőzött, mártírkodott Hosszú Katinka minapi közleménye kapcsán, amelyhez – legnagyobb pechére – hiteles sportemberek is csatlakoztak. Aztán – mivel Bol-dog kutya annak idején nem volt elég a totális leéégéshez, végképp belenyúlt a tutiba a WaterWilly nevű, szexuális segédeszközt idéző kabalaállatkával. Látszólag ezzel nyúlt bele.

És noha néhány napja még megkerülhetetlenségét hangsúlyozta a jövő évi vizes vb megrendezésével összefüggésben, ma hálálkodó könnyes-sírós, a nyomasztó kudarcokkal vastagon körbebástyázott, szakmaiatlansággal és korrupcióval szoros kapcsolatot ápoló tevékenységéről egyetlen szót nem ejtő közleményben közölte: mindenkinek jobb lesz, ha félreáll. Cinikus módon éppen egy nappal azután, hogy még a botrányos kabalafigurától is elhatárolódott.

Nos tehát: néhány nappal ezelőtt Gyárfás Tamásnak még esze ágában nem volt lemondani. Pedig a kormány üzent is neki félszájjal: nem szólnak bele, de rendet kell tennie maga körül. Az érintett mára hirtelen megvilágosodott: mindent köszön és megy. Bár jómagam is, és mások is leírták már, hogy ez a minden hájjal megkent túlélőbajnok csak a sportágat és az egész magyar sportot átszövő métely jéghegyének alig látszó csúcsa, e – mivel elegánsan nem ment, hát ilyen szemfényvesztőre sikerült – lemondás kapcsán hatványozottan igaznak érzem a megállapítást.

Jó lenne most azt mondani, hogy mégsem egy következmények nélküli országban élünk, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy senki nem vállalta a felelősséget a korábbi geciségekért. Sem. Elsikkadtak maguktól, berúgták a gőzölgő fekáliát az ágy alá. Védték a nemi erőszakolót, megtervezték Boldog kutyát, ripacskodtak minősíthetetlen plakátokkal, de senki nem tehetett soha semmiről. Ezért aztán fogalmam nincs, miért kerülget az a kínos érzés, hogy ezt a Gyárfás-közleményt valamelyik illetékes kormányzati laptop fölé hajolva szerkesztették. Mert ahhoz képest, hogy pár napja Gyárfás biztos volt benne, hogy nem mond le, váratlanul mégis megtudta, hogy le akar mondani. És lemondott.

Nem azért, mert szétszart mindent maga körül, mert olyan módszerekkel vezette a szövetséget, ahol csak nyílt szavazáson merte kockára tenni a belé vetett nagyfene bizalmat, nem azért, mert akár egyetlen szóval is elismerte volna, hogy Hosszú Katinkának és a hozzá csatlakozó úszóknak szakmai kérdésekben igazuk van. Nem, hanem mert éppen pont most világosodott meg, hogy mégis lemondana. A végeláthatatlanul undorító simliskedések után.

Köszöni a milliárdokat, a fényt, a csillogást, de hirtelen és váratlanul mennie kell. Miután tegnap azt közölte a MÚSZ, hogy semmi köze nincs Water Willyhez. De akkor kinek van köze, kinek a sara, a szennye ez az egész? Mert a világbajnokságnak két szervezője van. A nemzetközi úszószövetség (FINA), amelynek egyik alelnöke Gyárfás, valamint a honi szervezőbizottság élén Gyárfás Tamás és Seszták Miklós társelnökökkel és a díszes tagsággal: Pintér, Szijjártó, Varga, Balog, Tarlós, valamint Fürjes Balázs kormánybiztos.

Ha ezt összerakom ezzel a semmiből jött lemondással, azt hiszem, jogos aggályok kerülgetnek. Mondhatnám – Gyurta Danival szólva -, hogy nagy levegő, tiszta lap, de vajon? Azt gondolom viszont, hogy Gyárfás ilyetén távozása nem csak hogy nyugtalanító (igaz, még örülni is lehetne neki), de Hosszú Katinka elképzeléseihez képest édeskevés. A szakmai alapokon nyugvó, testületi és nem egyszemélyes döntéseket hozó, demokratikusan szerveződő, a sportolók és a sportág (nem pedig a lekenyerezett vezetőség) érdekeit szem előtt tartó konstrukció nélkül ez a lemondás szart sem ér. Az általános tisztogatás elmaradása – gondolok itt azokra, akik asszisztáltak Gyárfás sikamlós ügyleteihez, akik támogatták mindenben, akik kiálltak a nemi erőszak mellett, és így tovább – nem fog változást hozni. Mint ahogy az sem, hogy Gyárfás helyére egy Németh-Deutsch-Kocsis-Kósa-Schmitt-kaliberű politikai felszopót/közpénznyelő talpnyalót ültetnek.

Most vagy az van, hogy a sportolók lépéselőnyüket kihasználva az asztalra csapnak, és nem mennek bele félmegoldásokba, netán Gyárfásnál is rosszabb megoldásokba, vagy jön a soron következő, köztudottan feddhetetlen, mindig éhes NER-katona és ráteszi a pontot az egész mizéria tetejére. Márpedig miután a NER enyves keze minden egyes sportágba betette a trágyaleves-gumicsizmás lábát, erős fenntartásaim vannak az úszósport fényes jövőjét illetően. Mindazonáltal a politika gennyes, rövidtávú céljai most élesen szembekerülhetnek a hosszútávon gondolkodó szakmai megfontolásokkal. Eddig Gyárfás teljes súlyával és saját érinthetetlenségébe vetett hitével keresztbe feküdt ennek a lehetőségnek, most majd kiderül, hogy az állampárt mennyire húzogatta és meddig húzogathatja a szálakat a háttérben.

Úgyhogy ha az úszók torkán le lehet nyomni egy semmihez nem értő politikai bábot, akkor Gyárfás kábé teljesen feleslegesen mondott le, és akkor Hosszú Katinkának Amerikában kell tovább úsznia azért, hogy az általa egyébként jogosan elvárt körülmények között tudjon készülni és sikereket elérni. Ha nem lehet lenyomni az úszók torkán a politikai harácsolás szempontjai szerint gondosan kiválogatott dilettánst, akkor halleluja, öröm és boldogság. De arra azért senki ne vegyen mérget, hogy ha Gyárfás nem vízipénisznek nevezi a kabalaállatot, akkor ma is boldogan szarhatná telibe a fél világot. A kötelességét megtette, n-szeresen túlárazta politikai segédelettel a vizes vb-t, mostmár nélküle is menni fog. Legfeljebb majd államtitkárként felügyelhet valami rendkívül értékes szakterületet, aminek köze van a vízhez. Vagy nincs. Hát így.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!