Hogy lehet megmérgezni egy egész országot?

felelem

Biztosan nem csak velem fordul elő, hogy úgy érzem, most orrba vert az élet. Nem személyes kis, vagy nagy csalódásokról beszélek, hanem olyasmiről, amit észre sem veszünk, mert benne vagyunk. Mint az a bizonyos béka, a lassan melegedő vízben.

Találkoztunk már nem egy és nem is tíz ilyen üzenettel de valahogy nem állt össze a kép valamiért. Talán egy utolsó darabka hiányzott. A számtalan jelzés, hogy de jó, amiért leírtuk ezt és leírtuk azt is, de ő nem meri megosztani. Mert figyelik, vagy talán nem figyelik, de szólt egy ismerős, hogy vigyázzon, veszélyes. Szólt egy másik ismerős, hogy nem kellene lájkolni. Nem kellene ilyesmit olvasni nyilvánosan. Ő annyira támogatna, de készpénzben, hogy ne maradjon nyoma. És megint szólt valaki valakinek, hogy ne osszon meg ilyesmit. Baj lehet. Baj lehet.

Kurvanagy baj van. Én nem tanultam meg félni Kádár alatt, mert kimaradtam abból a színdarabból. A fiatalok nem tanultak meg félni, mert demokráciába születtek. Gondoltam én. Kérdeztem a munkatársakat, barátokat: ti féltetek már? Régebben. Igen, Romániában felnőve megtanultak félni. Gyerekként meg kellett tanulniuk, hogy nem beszélhetnek magyarul az utcán. Veszélyes. Nem volt olyan rég. Fordult a kocka és fordult a világ. Romániában már nem kell félni, de Magyarországon igen. Erdélyi magyarként duplán is, mert ha egy erdélyi magyar nem ért egyet a Fidesz politikájával, az duplán áruló. Az büdös román lesz hirtelen a nemzettestvérből.

Mi itt, Magyarországon megtanultuk befogni a szánkat, eltitkolni a gondolatainkat, nem megbeszélni, nem megosztani, nem felvállalni. Romániában magyarul nem volt szabad megszólalni, Magyarországon a kormány ideológiájával szemben nem tanácsos megszólalni. Nem, nem csuknak börtönbe, csak elveszítheted az állásodat, utcára kerülhetsz, kirúghatnak az egyetemről, nem kapsz meg egy munkát. Ráadásul fertőzöl, mert árthatsz a szeretteidnek, barátaidnak, ismerőseidnek. Leprás lettél, ha nem vagy kormánypárti.

Veszély nélkül csak a főállású ellenzéki pártok tagjai lehetnek nyíltan (vagy látszólag) kormánykritikusak. Mindenki más számára veszélyes. Mindenki, aki nem külföldön él, aki ebben az országban próbál boldogulni, az kiszolgáltatott ennek a rendszernek. Olyan mértékben beleette magát a társadalomba a félelem, hogy én ilyet soha nem nem tapasztaltam és el sem tudtam volna képzelni.

Ha a Fidesz semmi más kárt nem tett volna, minthogy feléleszti, vagy létrehozza a félelem légkörét, már akkor is soha el nem évülő bűnt követett volna el. Ha mindent jól csinálna a kormány, ha működne a gazdaság, ha sikerült volna visszaszorítani a korrupciót, ha rendben lenne az egészségügy, működne a szociális háló, remek közoktatás lenne, de mégis jelen lenne a félelem, akkor már ez elég ok lenne arra, hogy gyűlöljem ezt a kormányt. Persze, ha működne minden, semmi szükség nem lenne félelmet generálni.

De semmi nem működik, csak ez a ragacsos rettegés, ami megfojt mindent. És mindig van önkéntes katona, aki minden ellenszolgáltatás nélkül, csak jószándékból szól. Szól neked, hogy ne olvasd ezt, ne mondd ki azt, ne oszd meg amazt. Vagy szól másnak, hogy olvastad, kimondtad, megosztottad. Lassan természetesnek vesszük, hogy vigyázni kell, észen kell lenni, virágnyelven, a sorok között, óvatosan. Vagy úgy sem. Az a jó, ha úgy sem. Az a jó, ha kussolunk.

Hogy fordulhat ez elő? Hogy lehet ennyire tönkretenni egy országot? Mennyire normális dolog félni a politikai nézeteink miatt? Európa közepén. Honnan jönnek az önkéntes jóakarók? Mi motiválja őket? Miért hisszük el, hogy ez így normális? Miért fogadjuk el, hogy a kormányt, a politikusokat kritizálni bűn? Hogy az valami sötét és veszélyes dolog. Amiért büntetés jár. Mint az istenkáromlás, vagy a felségárulás.

Nagyon gyorsan észhez kellene térni, ameddig nem késő. Kicsoda bármelyik politikus, hogy ne lehetne kritizálni? Miért ne lehetne? Miért ne lehetne tolvajnak nevezni azt, aki lop? Miért nem mondhatnánk a hazug szemébe, hogy hazug? Hiszen az. Miért, mitől, kitől kellene félnünk? Hogy lehet megmérgezni egy egész országot? Ez nagyon, nagyon beteg dolog. Nem természetes, nem normális és nem elfogadható.

Ez ellen csak mi tehetünk, senki más. Nincs eszközük, csak a félelmünket fordíthatják ellenünk. De észre kell vennünk, hogy mit művelnek és tiltakozni kell minden egyes alkalommal, amikor a pártpropaganda gépezete, a kormánytagok, a jószándékú ismerősök és ismeretlenek sunyi módon ránk akarják mázolni a félelem ragacsát. Nincs mitől félni és nincs kitől félni. Féljenek azok, akik lopnak, csalnak, hazudnak, kifosztják az országot. Féljenek azok, akik szolgálják a diktatúrát, akik részt vesznek a kiépítésében és részt vesznek a fenntartásában. Ők féljenek és ne csak az igazságszolgáltatástól, hanem a saját lelkiismeretüktől is.

Nekünk, akik nem lopunk, nem csalunk, nem hazudunk, csak máshogyan gondolkodunk a világról és a politikáról, nincs mitől félnünk. Nem szabad. Nekünk nem.adomany