Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Olvasói levél: Saját hányásában fetreng a magyar közélet

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarországon, ami folyik, nem szürreális.

Annak ellenére, hogy bármelyik szabadon választott hét hírei csak a magyar sajtóból olyan mennyiségű groteszket szolgáltatnak, hogy Örkény István mind a tíz ujját csontig nyalná láttukon, szerény véleményem szerint tartózkodnunk kéne attól, hogy minden valóságon túli, kifordult, arcátlanul önironikus netalán végletesen hülye megnyilvánulást és cselekedetet egy és ugyanazon kalap alá vegyünk. És bár szerintem a groteszk jobban megközelíti a magyar rögvalóságot, mint a szürrealizmus, én inkább saját kategóriát alkotnék neki, hisz’ valóban kivételes és különleges helyzetből indulva érkeztünk el egy sok mindennel összehasonlítható (még ha ez a sok minden nem is túl felemelő hasonlatokra ad okot), de amúgy utolérhetetlenül egyedien elcseszett helyzethez.

Jelenlegi felállását – avagy inkább saját hányásában fetrengését – a magyar közéletnek és közbeszédnek én leginkább az „unterrealizmus” szóval jellemezném. Ha nagyon nyelvészkedve bele szeretnék kötni, a francia eredetet követve inkább szourealizmust vagy hasonlót mondanék, de nincs meg az a végletesen lesújtó csengése, mint amit egy ilyen siralmas szükségszótól elvárnék.

De mégis, mit is értek unterrealizmus alatt? Miért nem jó a már létező kategória az abszurdra?

A magyar valóság, a magyar realizmus nem ment túl a valóságon. Nem is ez benne a kétségbeejtő. Magyarország combig belegázolt, majd olajtankerhorgonyt vetett a valóság puha talajába, majd még egy kis földet magára hányt.

Dalí olvadó órái teljes és szöges ellentétei annak, amik itt folynak. A szürrealizmus világában elvárásaink a dolgok normális működésével kapcsolatban süket fülekre találnak és semmi nem tölti be rá kiosztott szerepét – eddig oké, ugye. Khm, kórházi fertőző egészségügy meg népbutító oktatás. Khm.

Node a szürrealizmus megáll itt. Elgondolkodtat, netalán új jelentést ad a szokásos szituációból és használhatóságból kiragadott tárgyaknak és eszméknek. Az, hogy a színfalak mögött mi mozoghat s milyen titokzatos új rend alapján működnek eme képzelt szürreális világban a dolgok, az vagy rejtély marad, vagy emberi felfogáson túli. És itt van a kutya elásva. No meg bármilyen remény egy normális életre.

Mert itt mindig, mindenkor, túl zenén, túl síp-dobon, riadó kürtön és papagájkommandón, lakájmédián és kormányinfón át, halljuk a korrupció gépzaját.

Nincs fölöttes, magasztos cél. Nincs ideológia. Nincsenek okok és okozatok csak az az egy és minden kegyetlenül logikus, ami belőle következik. Semmi rejtély, csak az egzisztenciális krízis, hogy másoknak csak a pénz és a hatalom az élet és neked nincs itt választásod, mint elszenvedni azon mások elvtelen és érzéketlen „kiteljesedését”. De nincs katarzis, nincs megtisztító vég.

Közben tudod, hiszen hét éve csak gyűlik a tapasztalat, hogy sosem elég. Hogy legyenek bár elvárásaid, reményeid, ideáljaid, ezek át fognak rajtuk gázolni. Mert abban az ágazatban, amely szívedhez vagy pénztárcádhoz közel áll még van pénz de nincs stróman, úgyhogy letarolásra ítéltetett. Mert a kedvenc újságod, portálod, véleményét hangosan kinyilvánító barátod homokszem a hatalmat megtartani veszettül akaró gépezetben. És pontosan tudod, hogy a rendszer logikája kérlelhetetlen, céljai tisztán látszanak mocskos valójukban, ha ki mered nyitni a szemed, ha az igazságért feladod a hitedet, hogy ez valaha jobb lesz magától. Vagy hiszed hogy ki tudod bekkelni, mert mindent úgyse mernek, vagy egyszer majdcsak elmennek.

Nem.

A valóságnak nem így kéne működnie, ez nem egy normális világ. Kifordult önmagából, de nem valami „sur”, valami valóság feletti dolgon át, hanem a legmélyebb, legállatibb, hatalom-, és pénzmániás, hazug és uszító módon tette.

És ott bent érted a logikát, érted hogy mi rejlik a „X-közeli-cég” és „felújítás” és „gazdasági indokok” mögött, tudod miért csinálják és tudod, hogy ennek miért nem kéne megtörténnie. Minden tiszta, de nagyon-nagyon rosszul érzed magad hogyha ezt tudatod átfogja, mert sajnos a következményeket is látod. Hogy nincs választásod. Hogy minden totálisan el van, és még ha most rögtön a gyógyulás útjára lépnénk a semmiből, még akkor is a következő húsz évre el lenne baszva.

Tudod, de nem akarod tudni, mert a valóság olyan alantas, hogy azt ép elme elfogadni nem tudja.

Ez az unterrealizmus.

Ez van.

Ezt kell szeretni.

Szerző: Borsi Miklós

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.