Akkor majd a fiatalok tudnak és mernek gyermeket vállalni Magyarországon is, nem csak Angliában

Forrás: Vastagbőr Forrás: Vastagbőr

Ha család, gyerek, bölcsi, hurráéljen, szüljünkegyütt, akkor Novák Katalin. A köztudottan családcentrikus hölgy, aki az anyaság mellett az Emberi Erőforrások Minisztériumának család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára is, jelenleg annak örül teljes erőből, hogy jövőre 10 százalékkal több pénz jut családtámogatásra, mint az idén.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de minden alkalommal felhördülök, amikor a kormány szemmel látható módon ebbe az irányba akarja eltolni a közteherviselést. Most az a lelkendezés tárgya, hogy jövő évtől 30 ezer forint havi adókedvezményt kapnak a kétgyermekes családok. Miközben egy percig sem vitatom, hogy minden létező módon segíteni kell a gyermeket nevelő családokat. Azonban hihetetlenül egészségtelen, torzító hatású, egyszersmind hazug dolognak tartom, hogy kedvezmények, engedmények, ingyen étkezés, ingyenes tankönyv és hasonló, jól hangzó, ám beteges – szociálpoitikának álcázott – gazdaságpolitika válik természetessé.

Ezek mindegyike külön és együttesen is egyfajta függőséget, kiszolgáltatott helyzetet hoz létre és konzervál. Éppen úgy, mint a közmunkaprogram. És éppen úgy az egyiktől veszi el azt, amit a másiknak ad. Ahogy nincs ingyenebéd és ingyentankönyv, úgy nincs ingyen-adókedvezmény és semmi más sem, amit a kormány nagy melldöngetés közepette egyfajta kegyként osztogat. Ezeket kivétel nélkül a társadalom fizeti meg. Az utolsó fillérig. Nem tudom, belegondolt-e valaki abba, hogy miért kell több adót fizetnie annak, akinek nincs gyermeke? Mert nem lehet, mert még nem jött el az ideje, mert volt, de már felnőtt. Miért ér kevesebbet annak az embernek a munkája, aki nem nevel 2-3-akárhány gyereket és miért ér többet az a munkaerő, aki viszont igen.

Tudom, egy gyermeket vállaló család több terhet vállal, magasabbak a kiadásai. Azonban ezt mindenki önként dönti el, önként vállalja. Egy szülő nem a gazdaság nagyobb örömére vállal gyermeket. A kormánynak pedig véletlenül sem az a feladata, hogy jutalmazzon és büntessen. Nem az a dolga, hogy függővé tegyen. Miközben potyog az úri kegy és adomány azokba a családokba, ahol elég számú gyermek van és elég jövedelem ahhoz, hogy az adókedvezményt igénybe is tudják venni, a nagyon szegény családokban felnövő gyermekek számára nem marad kitörési pont. A gyermektelen családok – a gyermekes családok egy része is – létminimum alatt él. Mindennapos a dolgozói szegénység. Az idős, önmagukat ellátni nem képes emberek nyomorult helyzetbe kerülnek.

Az egész rendszer rossz. A torz gazdasági szerkezet nem képes valós munkahelyteremtésre. Az Európában is kirívóan alacsony bérek, a gazdasági-jogi környezet stabilitásának hiánya nem kedvez a világon senkinek, legfeljebb Mészáros Lölönek és társainak.

A kegyosztás helyett rohamtempóban kellene fejleszteni az oktatást és minden erővel azon kellene dolgozni, hogy a legnagyobb nélkülözésben élő gyermek is esélyt kapjon a tanulásra, majd a továbbtanulásra. A külföldről betelepített összeszerelőipar helyett/mellett a hazai ipart, mezőgazdaságot kellene fejleszteni, bátorítani és segíteni minden eszközzel a magyar vállalkozókat, segíteni az önfoglalkoztatást.

Segíteni és támogatni kellene a vidék infrastruktúrájának fejlesztését, a digitalizáció elterjesztését. A fiatalok lakáshozjutása és a munkaerő mobilizálhatósága érdekében bérlakásokra lenne szükség az ország minden pontján. Az idős, ellátatlan emberek számára gondozóházakat kellene létrehozni. Meg kellene becsülni a társadalom minden tagját. A gyermektelent, gyermekeset, fiatalt, időset egyaránt.

Ahhoz, hogy valaki gyermeket tudjon vállalni, megfelelő anyagi feltételekre van szükség. Biztonságra, lehetőségekre. Jelenleg a legnagyobb teher a középgenerációt nyomasztja, hiszen ők azok, akik már felnevelték a gyermekeiket – megszűnt a családi adókedvezmény és megszűnt a családi pótlék – de a gyermek még támogatásra szorul. Ha egyetemre jár, akkor főleg. De közben még ott vannak a középkorúak szülei is, akik akár anyagi, akár fizikai, akár mindkét módon segítségre szorulnak. Rajtuk – sem a középkorú házaspáron, sem az ő egyetemista gyermekein, sem az idős szülőkön – nem segít sem az ingyenes étkezés, sem a családi adókedvezmény. Ezzel szemben ők fizetik ezeknek az árát akár úgy, hogy nem képes emelkedni a bérük, akár úgy, hogy az állam folyamatosan kivonul a szociális ellátórendszerből és az idős, esetleg beteg, teljes felügyeletet és gondozást igénylő szülők gondozásában nem vállal sem anyagi, sem egyéb feladatot.

Jó oktatás, fejlődő gazdaság, vállalkozóbarát környezet kell, nem pedig hol ide, hol oda átcsoportosított pénz mindenki más rovására. Akkor majd a fiatalok tudnak és mernek gyermeket vállalni (Magyarországon is, nem csak Angliában), a szülők képesek lesznek eltartani és felnevelni a gyermekeiket és mindezt úgy, hogy nem kell minden héten üvöltve ünnepelnie magát a kormánynak, miközben a feldíszített és diadalmasan mutogatott felszín alatt haldokolnak az öregek, a sérültek, rokkantak és mindazok, akiket a szőnyeg alá söpört a kormány.

Ja, még egy fontos dolog: sokkal, de sokkal kevesebbet kellene lopni az országos húsosfazék körül nyüzsgőknek. Akkor jutna pénz arra, amire kell.adomany