NEHAZUGGY

A Hírcsárdával versenyt futó magyar rögvaló

H. Andrea | 2016. November 17, Csütörtök | 15:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ahhoz képest, hogy egyetlen hónap alatt 9 darab stadion (NER-definíció szerint labdarúgó-létesítmény) fejlesztésével kapcsolatban írtak ki közbeszerzést, és már megint vadul suhognak a semmibe a milliárdok a fejünk fölött, viszonylag jelentéktelen apróságnak tűnhet az a téma, amiről ez az írás szólni fog.

Pedig ha tágabb összefüggésekbe helyezzük, van annyira súlyos ez is, mint a Mészáros Lölö szeme alatt éktelenkedő bőröndök. Vagy az, hogy Csányi Sándor MLSZ-elnök szerint nem szabad a nézőszám alapján messziremutató következtetéseket levonni abból, hogy az EB-szereplés után ugyanannyira kevesen járnak meccsekre, mint azelőtt, mert sokan az interneten nézik ezeket az érdekfeszítő mérkőzéseket. Mivel ezen már röhögni se vagyok képes, térjünk is a tárgyra.

Miután az utóbbi hetekben Lovász László MTA-elnök végigturnézta a magyar sajtót elmagyarázni széltében-hosszában, minden lehetséges irányból, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem egy jobb-, vagy baloldali érdekeket képviselő politikai szervezet, amelynek bármikor is állást kellene foglalnia olyan szóra sem érdemes ~~politikai~~ kérdésekben, mint a demokratikus fékek és egyensúlyok felszámolása, az idegengyűlölet kultiválása, az oktatás, kutatás és az egészségügy válságba taszítása, a közmédia államosítása és kormányszócsővé züllesztése, vagy független sajtóorgánumok legyilkolása, most itt a móka és kacagás újabb iskolapéldája.

Mivel az életemből értékes időt fordítottam arra, hogy az MTA viselt dolgaival foglalkozzam (itt és itt írásos nyoma is megtalálható ennek a tipródásnak), nem tudok eltekinteni a Hírcsárdával versenyt futó magyar rögvalóság legújabb kockájától. Ami nem gurul ugyan, de így is szembejön, és ami a jelek szerint komoly, mert viccnek túl durva lenne. Igaz, nem is támadt röhöghetnékem.

Matolcsy Gyuri, főállású blöffRómeó, nagycsaládos mellékállású jegybankelnök, valamint unortodox kuruzsló, aki nemcsak a keleti kultúrák és Vajda Zita jógaoktató iránt vonzódik forintmilliókban kifejezhető módon, de a csörgősipkás futóbolondokat is alapjáraton maga köré gyűjti, betette a lábát a Magyar Tudományos Akadémiára.

Mégpedig olyan módon, hogy maga előtt tol egy magát tudományos szakembernek és doktornak képzelő szellemi és erkölcsi hajótöröttet. Az élénk fantáziával és rinocéroszbőrrel felszerelt embert Kertész-Bakos Ferencnek hívják, és az Oktatási Hivatal nyilvántartásából törölt (!) John Henry Newman Felsőoktatási Képzési Központ alapítójaként fog előadást tartani. Nem a sarki kocsmában, nem a röjtökmuzsaji művelődési házban, nem a csepeli Németh Szilárd díjbirkozó rezsiharcosok klubjában, és nem is a Puskás Akadémia öltözőjében. Hanem a Magyar Tudományos Akadémián.

Kertész-Bakos doktori címmel nem rendelkező önjelölt doktor, a nagyjából senki által el nem ismert Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai ~~Kamu~~Lovagrend egykori tagja, aki a Pro Deo University nevű amerikai iskola címere alatt is futtatja magát; akinek sokmilliós tartozás és sikkasztás gyanúja kapcsolódik a nevéhez; aki a 2000-es években irgalmatlan cégtemetőt hagyott maga után és valami nyolcadrangú pártnak is alelnöke volt; akinek John Henry Newman Felsőoktatási Képzési Központját eddig 27,7 millió forinttal tömték ki a jegybanki alapítványok (apropó blöff, blöff és blöff) ahelyett, hogy valami eldugott helyen várná a konstans delíriumból való kijózanodást, a politikával semmilyen módon foglalkozni nem kívánó Magyar Tudományos Akadémián vendégszerepel.

A tudományos-fantasztikus határát minden oldalról súroló hírről beszámoló Magyar Narancs azt írja, az ismeretlenségükben is illusztris előadóművészek sorában találjuk a Kurucinfó által is kedvelt „zsidóügyi” szakértőt, Drábik Jánost, a neves bolgárszakértőt, Miczov Jordant, és a mindenkori kormányokkal jó viszonyt ápoló Suha Györgyöt is. Hogy ne a levegőbe beszéljünk, mindenkinek ajánlom figyelmébe, hogy – természetesen saját felelősségére – tekerjen bele az alábbi videóba:

Úgy gondolom, hogy a humorérzékem tökéletesen a helyén működik, de engem a megbotránkozáson kívül más nemigen vágott mellbe, pedig próbálkoztam megértőnek lenni az abszurd hír valamennyi szereplőjével. Mondjuk, ahhoz képest, hogy a Matolcsy-féle jegybank a Közbeszerzési Hatósággal kéz a kézben egy korrupció elleni összehangolt, hatékony állami fellépésről szóló összefogáshoz csatlakozott éppen az imént, és csatlakozás közben kurvára nem röhögte el magát senki, végül is, nemigen van itt látnivaló.

Pedig szerintem ez a szürreális történés a maga jelentéktelenségében is pontos képet fest a lesújtó honi állapotokról. Egyrészt: az ország jegybankja okleveles sarlatánokat, közönséges csalókat, átverőművészeket és a jóindulatú áltudományosság minimumát sem abszolváló senkiháziakat támogat milliós nagyságrendben. Közpénzből, nem Matolcsy és Vajda Zita konyhapénzéből.

El nem tudom képzelni (igaz, távolról sincs oly gazdagon színes fantáziám, mint Bakos-Kertésznek), hol tenyésztik azokat a fejükre esett, és a szellemi fejlődésben visszafordíthatatlanul megtorpant alapítványi-kuratóriumi szalagmunkásokat, akik az argentin szuverén adósság kezelésének alternatív módszertanára és annak tanulságaira kíváncsiak. És akik erre két kézzel szórják a magyar adófizetői pénzt. Akármilyen magyar párhuzamok tükrében, egyszerűen vérlázító.

Vérlázító újra meg újra szembesülni azzal, hogy egy önmagában is pszichiátriai esettanulmányként funkcionáló jegybankelnök, aki egyszerűen fel sem fogja, hogy amit naponta művel, az kimeríti nem pusztán az akut erkölcsi kedélybetegség valamennyi tünetét, de számos bűntetőjogi kategóriával is határos, hozzá hasonló kétlábon járó mentális árvízkárosultakat finanszíroz közpénzből. Minek? A magyar felsőoktatás jelen helyzetében, az állandó forrásmegvonás árnyékában, amikor a minőségi oktatás finanszírozása nyolcadrangú kérdés, milyen pragmatikus haszna van félkegyelműeket megbízni azzal, hogy az argentin szuverén adósségkezelés rejtelmeit tanulmányozzák. Mi ennek a baromságnak a gyakorlati haszna?

De ami legalább ennyire súlyos, és nem találom rá az épeszű magyarázatot: mit keresnek ezek az emberek a Magyar Tudományos Akadémián? Hogyan lehetséges az, hogy évtizedes svindlis múlttal rendelkező áldoktoroknak, talárban parádézó kamulovagoknak nyújt pódiumot és szereplési lehetőséget az MTA? Tényleg teljesen megőrült mindenki ebben az országban? A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki az elmúlt hónapban többször világossá tette, hogy a tudományos kérdéseken kívül nem kíván olyan baromságokkal foglalkozni, miszerint egy bolsevik elemekkel díszített fasisztoid rezsim felzabálja az alapvető szabadságjogokat és a satnya kis magyar demokráciát, az ilyen vállalhatatlan kreténségekhez viszont asszisztál?

Ez nem politikai kérdés, ez egyszerűen az agyhalál közeli állapot. És nekem ne mondja senki, hogy az MTA csak a helyszínt biztosítja, de egyébként elhatárolódik még saját magától is. Hogy kerül egy mondatba a tudomány ezekkel a sarlatánokkal? Nem megalázó ez az egész a tudományos élet egészére? Vagy Lovász úr is most tudta meg, hogy valójában ő csődítette oda ezeket a kétes alakokat, mert Matolcsy elnök úr emígyen rendelkezett? Spöttle és Nógrádi, esetleg Bogár tanár úr fellépése mikorra várható?

Nincs több kérdésem. És valójában a válaszokra sem vagyok kíváncsi. A Hírcsárdának lassan tényleg napi kihívást jelent felvenni a versenyt ezzel a csörgősipkás futóbolondok és maskarás gazemberek által foglyul ejtett rögvalóval.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!