NEHAZUGGY

A pofám szakad le. Azt hittem, a Rózsás elvtársnők már kipusztultak

Tamás Róbert | 2016. November 16, Szerda | 13:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Naponta temetjük a demokráciát, a kormány és a hatalom körül nyüzsgő haszonlesők pedig naponta, üvöltve röhögnek ezen. Mert megint nyüszítenek a libbancsok.

Nem hiszem, hogy létezik nagyobb pofánrúgása a demokráciának, mint ami az Országos Diákparlament Somogy megyei ülésén, Kaposváron történt. Egy fiatalember, egy diák, aki azt gondolta – esetleg elhitte, mert olvas kormánymédiát – hogy ez itt a kendőzetlen igazság és szabadság földje, kritizálni merészelte az oktatási kormányzatot a beszédében. Pontosabban ez volt a terve, miután úgy tudta, hogy a hibák feltárása fontos ahhoz, hogy javítani lehessen az oktatás működésén. Ő úgy tudta, hogy célszerű ezekről a vélt, vagy valós hibárkól beszélni és aki máshogyan gondolja, az majd érvekkel cáfolja az ő mondatait, de mindenképpen elindít egy közös gondolkodást.

Tévesen gondolta. Az ülést vezető Rózsás Ildikó – jegyezzük meg az elvtársnő nevét – félbeszakította Bradánovics Bendegúz felszólalását – a fiatalember nevét is jegyezzük meg -, személyeskedés miatt. Bendegúz nem mondhatta el a beszédét, csak miután kihúzott belőle minden olyan részt, ami Rózsás elvtársnőnek nem tetszett. A pofám szakad le. Azt hittem, a Rózsás elvtársnők már kipusztultak, de legalább úgy tesznek, mint akik mindig is belülről bomlasztották a kommunizmust, most azonban buzgó templomjárók lettek. De nem. Nem pusztultak ki, hanem élnek és virulnak. Sőt, újratermelődnek. Osztódással szaporodnak. Mert igény van a Rózsás elvtársnőkre. Tök mindegy, hogy ez esetben 25, vagy 95 éves a szervilis lihegés zászlóvivője.

Még csak azt sem mondhatom, hogy az Orbán-rendszer termeli ki magából ezeket, mert ez nem igaz. Sőt, fordítva igaz. Ezek termelték ki magukból Orbánt és tartják hatalmon most is. A küldetéstudatos senkik, akik kizárólag a mindenkori hatalommal szimbiózisban képesek létezni és ott érzik jól magukat, igyekeznek bizonyítani a hűségüket. Akár van erre igény, akár nincs. Akár tud róla a gazda, akár nem. Ők azok, akik felháborodnak mások helyett, akik kikérik maguknak mások nevében, akik önként irkálják a feljelentéseket, akik kéretlenül védenek és óvnak. Mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Ők azok, akik megvedlenek hirtelen idegességükben, ha valaki máshogyan mer gondolkodni, beszélni, viselkedni, öltözködni, mint amit a Rózsás elvtársnők helyesnek tartanak. Rózsás elvtársnő lényegében Virág elvtárs. Aki mindig tudja, mit kell mondania és ezt másoktól is elvárja.

Bradánovics Bendegúz tehát felállt és el akarta mondani mindazt, amit gondol az oktatás jelenlegi helyzetéről, a Klik-ről, az országról és annak vezetéséről. Rózsás elvtársnő az első néhány mondat elhangzása után megszakította a beszédet, mert Rózsás elvtársnő úgy tudja, hogy a kritika azonos a személyeskedéssel. A hatalom kritizálása pedig azonos az istenkáromlással. Az eredeti beszéd teljes terjedelmében itt olvasható.

Csak egy idézetet tennék ide a beszéd azon részéből, amit nem mondhatott el Bendegúz:

A felsorolt okokból teljes mértékben érthető, sőt tudatosnak tűnő a népbutítás, hogy ne legyenek a diákok gondolkodó, kreatív lények, hanem bólogassanak az aktuális hatalom minden döntésére. Ez hosszú távon nem lesz életképes és teljes mértékben lezülleszti a társadalmunkat is.

Bendegúz! Okos vagy, mint a Nap és innen is üdvözöllek. Remélem, sok ilyen fiatal van és lesz is, amilyen te vagy. Sajnálom, hogy első kézből tapasztalhattad meg annak az ocsmány rendszernek a működését, ami ellen szót emeltél. Azt is sajnálom, hogy utánad fognak nyúlni és ha nem is rajtad közvetlenül, de a pedagógusaidon megpróbálnak bosszút állni. A legjobban azt sajnálom, hogy nem volt ott egyetlen egy pedagógus, diáktársad, bárki, aki felállt volna és kikérte volna magának, neked, az országnak. Mindenki lapított, ahogy ez lenni szokott.

Ameddig vannak olyan fiatalok, középkorúak és idősek, akik nem félnek és el merik mondani a véleményüket akkor is, ha az a vélemény szembemegy a mindenkori hatalom akaratával, addig nincs veszve minden. Ameddig ezek a gondolatok megfogalmazódnak és ameddig vannak, akiknek eszükbe sem jut, hogy félniük kellene és nem lenne szabad nyilvánosan elmondani, addig nem járnak sikerrel a Rózsás elvtársnők és Virág elvtársak. Nem könnyű út ez, amire ráléptél, de soha nem kell lesütnöd a szemedet és ez több, mint amit sok felnőtt elmondhat magáról.

Mi pedig kollektíven szégyellhetjük magunkat amiért eltűrjük, hogy a gyermekeinknek már fiatalon meg kell tanulniuk hallgatni, vagy a hatalomnak tetsző lózungokat hangoztatni. Szégyen erre az országra, hogy bele lehet fojtani a szót egy diákparlamenterbe, hogy nem vitával és érvekkel, hanem hatalmi eszközökkel lehet leseperni a témát az asztalról.

Végül pedig szégyen, hogy az ilyen Rózsás elvtársnő nem kukoricát címerez Alsóbaboson, hanem beleszólása lehet bármibe a tulajdon nyomorult kis életén kívül. És hogy ezt tudomásul vesszük, eltűrjük, sőt, természetes dologként kezeljük. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!