Add fel a pics*ba, úgysem tehetsz semmit

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Add fel a picsába, úgysem tehetsz semmit. Nem a te dolgod. Reménytelen. 

Ez köröz néha az agyamban. Mint mindenki máséban is. Időnként. Mert jönnek és bombáznak: én aztán nem vagyok fideszes, de ez a legkisebb rossz…mindegyik ilyen, ezen nem lehet változtatni…mi értelme van állandóan erről beszélni…te egyszerűen csak nem tudsz túllépni az orbánfóbiádon…fröcsögsz, gyűlölködsz, te tehetsz mindenről…te magad vagy az akadálya, hogy jobb legyen…ugyan, mit lehetne tenni? semmit…miért nem állsz az élére, ha ekkora a pofád?…hol van az az ember, aki mögé be lehetne állni?…nincs kire szavazni…nincs kit választani…úgysem változik itt semmi…csak rombolni tudsz, építeni nem…

Van olyan, amikor szinte egy csomóban jön az egész:

Betti:„Elmentek ti a jó büdös francba “Kolozsvári Szalonna”‘! Kritizáltok, beszóltok, gyűlölködtök. Ez csak a “kibicnek semmi sem drága” mentalitás! Belekötni bármibe bele lehet, erre még egy egy agysejtű is képes. Ha semmi másra nem vagytok hivatottak, csak a beszólásra, akkor szólogassatok be otthon a tükörnek! Hülye gyerek! A problémákat megoldani kell, nem generálni!!! Ha én “csak” a munkám során mindenen fennakadnék és nem megoldást keresnék rá, akkor már 20 éve éhen haltam volna… Aki olyan fasza gyerek, hogy hirtelen beszól – vagy átgondolja, hogy mit szól be – az legyen olyan fasza gyerek, hogy megoldást is ad a problémára! Vagy legalább legyen olyan fasza gyerek, hogy megpróbálja!!!! Mert ez így egy kalap szart sem ér! 🙁 🙁 :(”

Akár önszántából, akár munkaköri kötelességből, akár szimpla ostobaságból, gyávaságból, ingyen, vagy pénzért, de a pusztító szándék ott van. Pontosabban itt van. És elkezd az ember gondolkodni. Tényleg gyűlölködöm? Rombolok? Én tehetek mindenről? Az én feladatom lenne megoldani? Nincs értelme? Nincs értelme? Nincs értelme…

Ha ezek a gondolatok kezdenek forogni az agyunkban, akkor már célt is ért a méreg. Feladjuk. Győztek.

Ha engedjük. Nem, bazdmeg Betti és mindenki más! Nem engedjük. Én nem engedem, nem engedem meg önmagamnak, hogy feladjam. Nem dolgom és nem dolga egyetlen publicistának sem kész gazdasági, vagy bármilyen tervekkel, választási programokkal, komplett megvalósíthatósági dolgozatokkal előállni. Ezért fizetjük a kurvasok adót. Ezért kapnak a minisztériumok milliárdokat. Ezért fizetjük a politikusokat, a szakembereket. EZ A KURVA DOLGUK. Ezért tartjuk őket.

Nem, nem nekem kell megmondani a tutit. Nekik. Ha nem tudják, akkor takarodjanak a picsába, mert csak a pénzt veszik fel a semmiért. Ha mindent, vagy valamit szarul csinálnak, akkor kritizálni kell őket. Nem Orbán, nem a kormány, nem a politikusok tulajdona az ország és az emberek lelke sem került hűbérbirtokba. És igen! Nekem rohadtul nem tetszik, ami itt történik és el is mondom. Mert jogom van hozzá, mert ez az én hazám, az én őseim is ebben a földben nyugszanak. Nem fogom elárulni sem őket, sem önmagamat azzal, hogy önző, gyáva csigaként kúszom végig az életemen, a saját nyálamon araszolva előre.

Tükörbe szoktam nézni. Vajon azok is néznek tükörbe, akik kirabolják az országot? Akik segítenek ebben? Akik tartják a markukat és felcsipegetik a lehulló morzsákat? Akik pénzért hazugságokat mondanak, írnak? Akik pontosan tudják, hogy a rombolás a dolguk, mégpedig a hatalom érdekében, a polgárokkal szemben kell rombolniuk, de csinálják, mert ezért kapják a fizetésüket? Mindenki néz tükörbe? A haszonlesők, a kiszolgálók, a félrenézők is?

Nem hiszek abban, hogy az ilyen Bettik spontán rombolnak. Aki boldog, akinek bejött az élet, elégedett a kormánnyal, megoldja a gondjait és minden tökéletes, az nem mászkál a Szalonnán. Nem bassza fel magát az olvasottakon, hanem – ha véletlenül idecsászkált – derűsen legyint. Hiszen ő tudja, hogy minden rendben van és ez elég magabiztosságot és nyugalmat ad az embernek. Ha mégsem így van, akkor hazudik. Pénzért, vagy ostobaságból. Tök mindegy. Gyűlöletről fröcsög, fröcsögésről harsog. Ő. Ők.

Értem én. A kritika veszélyes fegyver. Nem azért, mintha önmagában ez változtatna valamin. Nem fogjuk leváltani a kormányt, nem zavarjuk el Orbánt, nem robbantunk ki forradalmat, nem oldjuk meg a bajokat, nem indulunk a választáson, nem döntjük meg a hatalmat, nem állunk semminek az élére.

Elmondjuk a véleményünket, leírjuk, mi mivel függ össze. És minden rohadt napon újra és újra leírjuk, hogy hazudnak, kirabolnak. Hogy ez nem normális és nem kell eltűrni.

Ezt lehet fröcsögésnek és lehet gyűlölködésnek hazudni, de nem az. Annál nagyságrendekkel veszélyesebb. Mert a fejekben történnek a változások. Mert talán minden egyes napon lesz valaki, aki elgondolkodik. Aki meglátja, hogy eddig hazudtak neki. Egy valaki, aki nem tűri el tovább, hogy hülyének nézzék. Egy valaki, aki felemeli a fejét. Aki veszi a bátorságot és megkérdi a választott képviselőjétől: hogy a faszban van ez, jóbarát? Talán minden nap lesz egy ember, aki azt meri mondani a helyi kiskirálynak: nem én vagyok érted, hanem te szolgálsz engem!

Tudom, a hatalom sokkal jobban szereti a tüntetéseket. Mert kezelhetőbb. Van egy elemi erejű felháborodás. Az utcára megy tízezer ember. Aztán mi a menetrend? Hirtelen a semmiből szerveződik még tizenöt tüntetés. Mint amikor a patak megárad, aztán ezer ágra szakadva elveszíti az erejét. Egy idő után megunják, hazamennek. Aztán már el sem mennek otthonról. Fotelforradalmárok…

A tüntetés is, a sztrájk is kezelhető, nem jelent igazi veszélyt a hatalomra. Igazi veszélyt az jelent, ha az emberek fejében, egyenként kezdődik meg a változás. Ez olyan, mint amikor millió kis ér, apró vízfolyás elkezd egy mederbe összefutni. Külön-külön ártalmatlanok, együtt bármit elsodornak az útból. És nem lehet ellene védekezni. Semmivel. Kinyírni nem lehet az oldalt olyan egyszerűen, mint ahogy ezt megtették az Origóval, a VS-el, a Népszabival. Nem lehet megvenni, mert nem eladó. Mert az olvasóké. Mindenkié. Ezért egyenként kell elbizonytalanítani mindenkit. Olvasókat, szerzőket.

Erről szól ez az egész. Ezért kell támadni a Szalonnát és támadni az olvasókat. Elbizonytalanítani. Elvenni az erejüket. Egyenként. De nem fog menni. Új forrás fakad minden egyes napon és egyre több és több lesz. Ha elég sok, akkor majd lesz vezető is, program is, megoldás is. Addig pedig mi minden nap felforgatjuk a nyálkás köveket és minden nap fakasztunk egy picike forrást. A Bettik meg kapják be.adomany