December 15,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Tök mindegy, hogy azért lop-csal-hazudik valaki, mert beteg, vagy azért beteg, mert lop-csal-hazudik

Az Orbán nevű ember állapota nem javul, ezzel szemben folyamatosan romlik. Az már nem is kérdés, hogy régen elrugaszkodott a valóságtól. Hogy az alternatív valóság létrehozása öntudatlan, betegségből fakadó ok és a krónikus hazudozás, a görcsös hatalomvágy és a tévedhetetlenségbe, legyőzhetetlenségbe és számonkérhetetlenségbe vetett hit okozat, vagy éppen fordítva, azt nem tudom.

Az egyszer biztos, hogy egészen penetráns módon hazudik és csak a jóisten, vagy egy intenzíven szemüveges pszichológus a megmondhatója, hogy valóban hiszi-e a saját baromságait, vagy csak úgy tesz. Akár így, akár úgy, a felelőssége nem elkenhető. Tök mindegy, hogy azért lop-csal-hazudik valaki, mert beteg, vagy azért beteg, mert lop-csal-hazudik.

A mai Kossuth rádióban előadott heti szófosása sem nagyon lóg ki a hülyeségek sorából, csak erősíti a kórképet. Korán reggel azzal indított a néhány maradék magyar miniszterelnöke, hogy a bevándorlás és a népvándorlás az életünk és az ország legfontosabb ügye. Nem csak ma reggel, hanem még hosszú évekig. Azt zárójelben jegyzem meg, hogy a rádióinterjú (Orbán+mikrofonállvány=interjú fideszül) alatt végig olyan hörgéseket és szüttyögéseket produkált a vezér, hogy szinte láttam közben a vadul öltögetett lilás nyelvét és hallottam a szemgolyók veszett kattogását forgás közben.

Tehát semmi egyéb bajunk nincs, nem is volt, de főleghogy nem is lesz ebben a büdös életben, mint a bevándorlás. Figyelem! Nem migráció. Vándorlás. Ezek szerint megállapodott az Orbán nevű Angela Merkellel, hogy visszavesz, ha nem akar kapni a pofájára. Visszavett. Amúgy ez a kormányzati kommunikáción is jól észrevehető. De kommunikációtól függetlenül: ki a franc látott egyáltalán bevándorlót ebben az egyébként is búval baszott országban? Mert én legfeljebb átvonulót láttam, olyat nem, aki itt akart volna maradni. Sőt, egyre kevesebb olyan magyart látok, aki itt akarna maradni.

Konkrétan élhetetlen lett az ország minden létező módon. Az teljesen más, amikor egy természeti katasztrófa, vagy egy világháború után összefog a lakosság és minden nehézség és kín ellenére közösen felépítik az országot. Olyankor mindenki egyenlő, mindenkinek csak a csupasz segge van és a két keze. De most szó sincs ilyesmiről. Most néhány aljadék gennyesre hízik a közösből, a többség pedig a szakadék szélén egyensúlyoz.

A világon nincs olyan, hogy egy gázszerelő a megélhetését úgy-ahogy biztosító kis vállalkozásából néhány év alatt milliárdos üzletember lesz. Sehol nincs ilyen és sehol nem hinnék el a polgárok. Csak a jó magyar Orbán-vallású fanatikusok képesek beszopni, hogy ész, innováció, mindenki másnál gyorsabb gondolkodás és bátorság nélkül milliárdossá nőheti ki magát egy büdösláb. Főleg, ha a szóban forgó deklaráltan az Orbán nevű bizalmi szomszédja és lábmosó-cimborája. Ahogy azt sem hinnék el a polgárok Izlandtól Timbuktuig – kivéve Magyarországot – hogy egy szarosseggű miniszterecske megengedhet magának luxuslakást, helikopteres röpködést, családi kiruccanást Bahreinbe a fizetéséből, vagy a felesége fizetéséből, aki évek óta nem dolgozik, előtte gépírónő volt, négy hónapja meg egy nem működő vállalkozást lötyögtet felesben Sarka Katával.

Ezt csak a magyar szürke(marha)állomány képes kezelni. Ahhoz is csecsemősegg-simaságú agyi felszín kell, hogy természetes legyen a miniszterelnöki pereputty eszelős vagyonosdása a kedves papától a feleségen át a dedekig és vőig. Normáliséknál minden különösebb pecsétes papír nélkül is látnák az emberek, hogy egyetlen módon fordulhat elő ilyesmi: lopás útján. Lopás=korrupció. Tetszik tudni? Na, erre nem szabad figyelni – bár én Orbánék helyében nem erőlködnék, esküszöm – hanem a bevándorlókra kell figyelni. Akik nincsenek. Kivándorlók vannak, de azokra meg szarni.

Miközben ez a zavarosagyú és hívei folyamatosan háborúznak, lerohad az egész ország. Aki teheti, az menekül innen a francba. Aki már túl van ezen és néhány hónap, esetleg egy év után hazalátogat, az a szívéhez kap a látványtól. A távolság megszépítő hatásán bőven túlmenően pusztul, szürkül, bödösödik minden. Az egyre kopottabb utcákat szomorú – vagy egyenesen gyűlölködve dühös – emberek róják. Rossz hangulatban, mosolytalanul, egyre kínaibb ruhákban. Ahogy távolodunk a fővárostól, úgy lesz egyre rémületesebb a látvány, egyre szembeötlőbb a pusztulás.

Elhiszem én, hogy sokan nem látják ezt. Én se látnám, ha nem akarnám. Ha nem mennék Nógrádba, Borsodba, Szabolcsba. Ha nem beszélgetnék az emberekkel. Ha nem figyelnék a másikra. Akkor én sem tudnám. Én nem éhezem, a szomszédom sem és a másik szomszéd sem. De ettől még nem az van, hogy akkor senki más sem. Attól is agydugulást tudok kapni, amikor az istenbarma azzal jön, hogy teli vannak a plázák és a szupermarkecek. Jóhogy teli, hülyegyerek. De nem a nyomorgókkal. Azokat nem ott kell keresni.

Fogalmam sincs, mikor lesz elég ebből. Mikor fogjuk fülön a főrablót és az alrablókat és mikor kérdezzük meg, honnan is a nagy vagyon, drágaságaim? Nem véletlenül az ország fejlődését adtuk érte cserébe? Az idős honfitársaink méltóságban leélt utolsó éveit? A saját jövendő, méltóságban leélendő éveinket? Nem a gyerekeink jelene és jövője volt az ára ennek a nagy gazdagságnak? Nem az unokáink érintését adtuk azért, hogy gazdagék szemen röhögjenek és hülyének nézzenek? Mert szerintem igen. Ezt adtuk. Vissza kellene venni, ideje van a rendrakásnak.adomany

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.