NEHAZUGGY

A KDNP mindig a republikánusokat tekintette testvérpártnak. Azt, amelyik neofasiszta diktátornak nevezte Orbánt

H. Andrea | 2016. November 10, Csütörtök | 9:07

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tegnap kiderült, hogy a háttérhatalom végre legyőzetett Amerikában, helyreállt a világ rendje. Mindenki, aki ellenállhatatlan vágyat érzett ezzel kapcsolatban valamilyen módon megnyilvánulni az nyilatkozott, elmondta, kifejtette, gratulált, esetleg táviratot küldött és reményét fejezte ki. Mindenki, aki nem repes, aki számára az eredmény inkább elgondolkodtató, mint amennyire jó hír, az szükségszerűen balliberális/liberálfasiszta és kezelésre szorul.

Ahhoz, hogy egy időre lezárjuk az új amerikai álommal/valósággal kapcsolatos témát, még hiányzik egy fontos kocka. Ezt pedig az én olvasatomban tegnap a magyar politikai élet leghaszontalanabb figuráinak egyike szolgáltatta, aki bődületesen koncentrált baromságaival közelebb vitt azoknak a konzekvenciáknak a levonásához, amelyek Donald Trump – republikánusok egy részének is vállalhatatlan elnökjelölt – történelmi győzelméhez kapcsolódnak.

Ez a figura pedig nem más, mint a tökéletes fölöslegesség és a totális pótcselekvés honi politikai manifesztációja, bizonyos Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP nevű megélhetési piócapárt alapköve és elnöke. A tényszerűség kedvéért idézem a főkeresztény főideológus szavait:

Magyarország javítani fogja kapcsolatait az Egyesült Államokkal, „soha nem az Egyesült Államokkal volt vitánk, hanem a Demokrata Párt ideológiájával” – jelentette ki Semjén, miután a Vatikánban találkozott Ferenc pápával a szerdai általános audiencián. A KDNP elnöke üdvözölte Donald Trump megválasztását, hangsúlyozva, hogy a KDNP mindig is a republikánusokat tekintette testvérpártnak. Semjén Zsolt úgy fogalmazott, hogy a balliberális nyomás ellenére az amerikai nép „nem hagyta magát belekényszeríteni az establishmentbe”. Úgy vélte, Donald Trump lehetőség arra, hogy visszatérjen a korábban Ronald Reagan képviselte republikánus politika, „ami nekünk a szabadságot, Amerikának a nagyságot jelentette”.

Egyrészt annak én nem vagyok a megmondhatója, hogy a Demokrata Párt tisztában van-e azzal, hogy a KDNP-nek ideológiai vitája van velük, de talán majd most észbe kapnak és jól magukba szállnak. Másrészt nem tudom, hogy a Republikánus Párt tud-e arról, hogy Semjén nem létező, mérhetetlen, társadalmi támogatottság nélküli pártja testvérpártként tekint rájuk, de majd most lesz min gondolkodniuk nekik is.

Harmadrészt szeretnék tisztázni egy alapvető tévhitet, ami az olyan megélhetésileg bármit és annak az ellenkezőjét is szívesen a szájukra vevő politikusok agyában van jelen, mint Semjén (mint tudjuk, ha a pillanatnyi belpolitikai érdek úgy kívánja, akkor a pápát is lelkiismeretfurdalás nélkül köpködik), ami kiválóan alkalmas a kormánypárt híveinek butítására és félrevezetésére. Akik ugyanolyan fogalmatlanok és ugyanúgy balliberálisoznak meg liberálfasisztáznak, mint Semjén. Akkor is fontos ez, ha semmi másról nincs szó, mint hogy a dörgölőzési verseny igen kemény, és a súlytalan miniszterelnök-helyettes is rájött valami korszakos igazságra: ő mindig is a győztessel szimpatizált.

2014 decemberében, Colleen Bell leendő magyarországi nagykövet szenátusi megszavazása előtt John McCain, a Republikánus Párt 2008-as elnökjelöltje – akinél keményvonalasabb konzervatív politikust nagyítóval sem lehetne találni arrafelé – felszólalásában neofasiszta diktátornak nevezte Orbánt. McCain amellett érvelt, hogy egy olyan országba, ahol 2010 óta antidemokratikus folyamatok zajlanak, ahol illiberális állam épül ki, és amely ország annak a peremén egyensúlyoz, hogy feladja függetlenségét egy neofasiszta diktátornak, karrierdiplomatát kellene küldeni, nem pedig a Gazdagok és szépek volt producerét, aki nem ismeri az országot, és nem beszéli a nyelvet.

Következésképpen. Lehet szakmányban balliberálisozni, csúsztatni, uszítani és lehet tovább szédíteni a nemzeti jobboldalt azzal, hogy csak a demokraták támadják a magyar kormányt (ergo dugják fel maguknak az ideológiájukat). Ezzel szemben az igazság az, hogy a republikánusoknak pont olyan büdös a hatalomkoncentráció, a bíróságok függetlenségének visszavágása, a civil szervezetek vegzálása, vagy a Putyinhoz dörgölőzés, mint a patásördög demokratáknak. És ez a helyzet 2014 óta csak tovább romlott.

Ezért aztán van annak valami egészen perverz bája, hogy a tegnapig Amerika-gyűlölő nemzeti keresztény pillanatok alatt lelkes Amerika-barát, demokráciától és fantasztikus győzelemtől megrészegült rajongóvá szellemült át, miközben hozta a kötelező maszlagot. Mi mást tehetett volna, hiszen ez a hivatalos kormányzati kommunikáció hosszú évek óta, ezt ültették az agyába, ezt nyomja, mint süket a csengőt. Aki bírálja a nemzeti kormányt, az balliberális. Tehát aki nem perdült táncra örömében Trump megválasztása okán, az balliberális. A balliberálisoknak meg befellegzett.

Pedig a balliberális szitokszó abban a formában, ahogy a Fidesz-KDNP és külön Semjén Zsolt ezt a pártállam hivatalos kommunikációjába beépítette, amerikai viszonyok között értelmezhetetlen: a Republikánus Párt pont annyira nem homogén, mint amennyire a Demokrata Párt sem az. Talán nem véletlen, hogy Republikánus Pártban McCain mellett a soha nem volt politikus Trump is megfér. Ez utóbbi egyébként valóban a semjéni kereszténydemokrata ideáltipikus megtestesítője: nagypofájú, öntelt pojáca, lenézi a nőket, a kisebbségek ellen uszít és gátlástalanul ígérget (szabadságot talán kevébé), de mindennek a tetejébe legalább arrogáns is. Hogy Trumpnak élesben mennyi köze van a klasszikus, Ronald Reagan-féle republikanizmushoz, az majd kiderül. Az viszont biztos, hogy a Putyinhoz dörgölőzés miatt olyan testvérpártot kapnátok Reagan-től, hogy azt megemlegetnétek. Testvérpárt, az. Még mostohatestvérpárt is nehezen.

Ráadásul az megvan, Semjén, hogy a republikánusok ugyan társadalmi kérdésekben konzervatívabbak, viszont gazdasági téren jóval liberálisabbak, mint a patásördög Demokrata Párt? Már ha mond neked valamit a szabad piaci verseny, a minél kevesebb szabályozás és állami bevatkozás vagy az adócsökkentés. Ez az testvérpárt, amelynek annyi köze van a láthatatlan KDNP vállán (is) nyugvó orbáni illiberális államkapitalizmushoz, mint Semjénnek a melegek jogainak védelméhez. Semennyi.

Meg még valami: hogy jön ide az establishment egy dollármilliárdos üzletemberrel összefüggésben, aki a liberális Amerikában szedte meg magát, abban a rohadó, hanyatló fertőben? Ezt Semjén Zsolt, aki nyilván nem egy velejéig romlott, korrupt, harácsoló establishment része, mindenki másnál jobban tudja. Én viszont meg sem próbálom megérteni. A balliberális nyomás mantrázása helyett szerintem azt kellene megérteni, hogy az Egyesült Államokban 8 évnyi demokrata kormányzás után is él a demokrácia, ahogyan azt a fényes csillag tegnap megállapította. Tehát fel sem merülhetett, hogy bárki kényszeríhette volna az amerikaiakat arra, hogy máshogy szavazzanak. Nem félemlítettek meg embereket, hogy elveszik a közmunkájukat, nem listáztak, nem csaltak el. Ez pedig akkor is igaz lenne, ha történetesen Clinton nyer.

Amit viszont jól jegyezz meg, Semjén főideológus, akinek a demokrata ideológiával van vitád és nem az Egyesült Államokkal! Amikor az Orbán nevű kormány dilettáns, populista, korrupt, szabadságjogokat sárba tipró politikáját bírálják (akár magyar emberek, akár külföldi szervezetek, akár más országok kormányai, pártjai), amihez te büszkén adod a nevedet (mást nemigen adhatsz), akkor nem Magyarországot támadják, hanem kizárólag a titeket. És ezt minden alkalommal eszetekbe fogjuk juttatni csak azért, hogy ne legyen félreértés.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!