Október 1,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A hatalommániás, nacionalista, populista dizájn a nyerő

Nem először gondolom azt, hogy megérett a világ a pusztulásra. Most aktuálisan Trump győzelme juttatta eszembe ezt. Nem, mintha arra számítanék, hogy ez a mi életünkben különösebb, azonnal érezhető változást fog hozni, bár butaság lenne azt gondolni, hogy érintetlenül maradhat bárki, aki ezen a kontinensen (vagy egy másikon) él. Azonban egészen döbbenetesnek tartom, hogy ahelyett, hogy az emberiség – úgy általában – okosodna a sokkal könnyebben hozzáférhető információknak köszönhetően, inkább visszavonulunk a barlangba. Sokan egyenesen visszamásznak a fára.

Bár még jó darabig bizonyára az amerikai elnökválasztás lesz a téma, én maradok a magam szemétdombján. Amely szemétdombon ugyanazokat a tüneteket észlelem, amelyek globálisan is megfigyelhetőek. Minél populistább, minél primitívebb valaki, a nép annál jobban zabálja. Fel nem tudom fogni, hogy miért akar egy – vagy több – ország népe olyan vezetőket, amilyeneket megválaszt.

Most nyilván Orbán és bandája meg fogja lovagolni – stílszerűen – Trumpot. Már mindenki gratulált, a 3,3 millió magyar miniszterelnöke feltöltötte – tudom, hogy nem ő, hanem a személyzet – a fotót, amin a vezér a monitor előtt, feltűrt ingujjban figyeli az eredményeket. Közben telefonál és a híveknek kétsége sincs, kit hív a nagy ember. Egyértelmű, hogy személyesen Trump van a vonal végén és beszámol a fényestekintetűnek. Megpróbálnak előnyt kovácsolni ebből a helyzetből, a tegnapi pofáraesés után mindent be fognak vetni, hogy elhitessék a hívekkel: nem csak Trump győzött, de Orbán is. Nem baj, majd elmúlik.

Valamiért imádja a nép ezeket a figurákat. A hatalommániás, nacionalista, populista dizájn a nyerő. Akkor is, ha az adott vezető – és mostantól nem Trumpról beszélek – minden szava átlátszó hazugság. A nemzet, a nép, az ország. Indokolatlan melldöngetés, abnormális nemzeti büszkeség, harc, önvédelem, hajrá magyarok!

Soha nem értettem, nem is fogom érteni, miért hajlandóak sokan inkább hinni a politikusok szavának, mint a tulajdon két szemüknek. Hogy képesek elfogadni tényként a propagandát, amikor a mindennapok ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Miért tapsikolnak és tisztelik istenként azt az embert, aki biztonságos és méltó öregkort ígér, miközben a teljes társadalom egyre nagyobb rétege szakad le, napról-napra kilátástalanabb jövő elé néz az ország. Miért hiszik el a melldöngető hazafiságot, ha maga a melldöngető engedi mind a mai napig például az ukrán nyugdíjasokat a magyar nyugdíjrendszerbe?

Miért fogadják el a haza védelmét, miközben a nagy honvédő tudtával és akaratával néhány család kezébe kerül az ország földvagyona? Miért nem röhögik szembe azt az embert, aki a migránsok elleni harcról hadovál, miközben pénzért árulja a letelepedési kötvényeket? Miért istenítenek valakit, aki szemrebbenés nélkül mond ellent önmagának, akár egy napon belül is? Aki megtűr a kormányában olyan embereket, akik kizárólag a zsebben lévő legfőbb ügyésznek köszönhetik, hogy nem ülnek még a vádlottak padján?

Miközben minden adott lenne egy nyitott, elfogadó, tanult, gazdaságilag fejlődő ország felépítéséhez, éppen az ellenkező irányba haladunk. Az oktatás nem fejlődik, hanem pusztul, az állam kivonul a szociális ellátórendszerből és magára hagyja az elesetteket. A fejlesztésekre szánt pénzt zsákmányként kezeli a kormány és magánvagyonként használja azt. A szolidaritást – annak erősítése helyett – gúny tárgyává, szitokszóvá korcsosítja. A kormány, melynek a társadalmi béke megteremtése, a tolerancia kiterjesztése lenne az egyik feladata, mindennek az ellenkezőjét teszi. Uszít, gyűlöletet kelt. Egyetlen célból: hogy megtarthassa a hatalmát.

Az Európai Unió tagországaként támadja a közösséget, rombol, pusztít az Unióban éppen úgy, mint országon belül. Mindezt azért teheti meg, mert sokan a gondolkodás helyett biztonságosabbnak érzik, ha újra visszamásznak a fára és onnan dobálják ürülékkel mindazokat, akiknek sikerült lemászni és lent is maradni.

Nem tudom, milyen következményekkel fog járni az amerikai népre Donald Trump elnöksége, nem is rám tartozik. Az viszont súlyosan rám tartozik, hogy Orbán Viktor királysága milyen következményekkel jár. Rám tartozik és mindenki másra, aki itt él, itt élt, vagy itt akar élni a jövőben. Ez akkor is így van, ha a 3,3 millió magyar miniszterelnöke és annak környezete mindent megtesz azért, hogy úgy érezzem: nincs hozzá közöm. A helyzet mit sem változott. Nem a miniszterelnöknek van országa és nem is a kormánynak, hanem az országnak van egy kormánya és minisztrelnöke. Nem az ország szolgálja a hatalmat, hanem megfordítva. Most nem így van, de így kell lennie. Aki máshogyan gondolja, az nyugodtan maradjon a lombok között, azzal mindenki jól jár. adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!