Miközben Marsi Anikó undorodva befogja az orrát, és szimbolikusan összehányja magát a bűztől

Fotó: TV2/Tények Fotó: TV2/Tények

Teljesen felesleges körök helyett ide teszem ezt a gyönyörűséget:

Vajna András közpénztévéje Marsi Anikó képernyőhős főszereplésével megalkotta minden idők leggyomorforgatóbb riportját. Rossz hír lehet az érintetteknek: nem az aluljárók olykor kétségtelen bűzétől és mocskától háborog a gyomrom, hanem ettől a bomlásszagú erkölcsi mélyrepüléstől, amit az adóelkerülő milliárdos stróman TV2 nevű szörnyszülött csatornája főműsoridőben, híradónak és ténynek álcázva belenyomott az ország pofájába.

Alig hűlt ki az illetékes államtitkár evidenciának szánt szakpolitikai megállapítása azzal összefüggésben, hogy csak azok élnek az utcán, akik ott is akarnak élni, a magyar audiovizuális média végterméke új ellenséggel uszítja a nagyérdeműt: migránsok hiányában a hajléktalangyalázás az új kommunikációs csapásirány. Senkinek ne legyenek kétségei, ez csak a bemelegítő felvonás volt.

Marsi Anikó műsorvezető undortól átlényegült ábrázata, midőn fintorogva elszavalja a felvezetőt  – „a reggeli csúcsforgalomban pedig orrfacsaró bűzben, a saját mocskukban fekvő embereken kell átlépdelniük a munkába vagy iskolába igyekvőknek” – tökéletes keresztmetszete egy napról napra undorítóbbá váló országnak, amelyben a korrupció felzabálja az emberséget, a jóérzést, a szolidaritás törékeny atomjait.

A TV2 karaktergyilkolásban verhetetlen, takonygerincű stábja befogott orral szörnyűlködik és ahelyett, hogy legalább egy mondat erejéig megkísérelne okokat felsorakoztatni az okozat mögé, büdös, alkoholista, antiszociális szörnyetegekként öklendezik a hideg elől a hírhedt VIII. kerület metóaluljáróiba menekülő nyomorultak látványától, szagától. Kocsis Nembuzeráns Máté polgármestert – aki pénzbírsággal és elzárással kívánta hősiesen felszámolni ezt az undorító jelenséget, csak sajnos az Alkotmánybíróság keresztbe tett neki – nem sikerült megszólaltani. Új fejlemény: már a lakájmédiának se nyilatkoznak az urak.

A riporter kényes bele és orra egyáltalán nem érzi kínosnak belegyalogolni az egyik nyomorult arcába azzal a kérdéssel, hogy mikor fürdött utoljára, a megszólaltatott boltosok pedig örömmel teszik hozzá a magukét a vegytiszta uszításhoz: nem sajnálom őket, elmehetnének dolgozni. De nem, ezek az olcsó égetett szesszel a kezükben fetrengenek a saját mocskukban. Pfúj. Iványi Gábor emberi arca és hangja is feltűnik egy-két kósza pillanatra, de az öklendezés nem kerül egyensúlyba az objektivitással.

Nos,  itt tartottunk tegnap, itt tartunk ma. Elfáradt a migránsozás, át lehet nyergelni a legkiszolgáltatottabb rétegek rugdosására. Újra. Valójában nem is kell átlépdelni rajtuk, amikor jól beléjük is lehet rúgni. László Petra után szabadon. A magát Európa utolsó keresztény bástyájának és végvárának öndefiniáló nemzeti kormány büdösszájú szócsöve felsőbb utasításra hergeli a migránsgyűlölőket – most éppen megint – a hajléktalanok ellen. Ebből élnek hetedik éve igen jól. A hergelésből.

Ahogy a menekülteket sikerült összemosni a gazdasági bevándorlókkal és a terroristákkal, a tévé előtt sört böfögő jóember (nem alkoholista, dehogy) agyában egyszerűen közös nevezőre lehet hozni a hajléktalant az antiszociális, agresszív, igénytelen, önszántából lecsúszott alkoholistával. És máris nem helikopterezünk, dubajozunk, máris elfelejtjük, hogy Matolcsy nője egy hónap alatt rakja zsebre fél éves fizetésünket, hogy Lölö elvtárs óránként keres többmillió forintot. Nem tudjuk, és nem is érdekel, hogy esetleg némelyek mennyire keményen küzdenek az életbenmaradásért.

A TV2-ből tájékozódó keményen dolgozónak, akinek ugyanúgy szinte semmije nincs, aki fel sem fogja, hogy ő maga is közelebb áll a hajléktalanság rögös útjára lépéshez, mint a konszolidált középosztályhoz tartozáshoz, amibe – mint tudjuk – alkalmanként egy luxushelikopterezés is belefér, hízik a mája, duzzad a keble. Itt vannak ezek a nyomorultak a kannás borukkal, a fájdalmaikkal, összefagyva, alultápláltan, szutykosan, büdösen, akikhez képest ő felsőbbrendűnek érezheti magát, lesajnálhatja, gyűlölheti őket. Kéjesen csettint, miközben a tudatáig nem jut el, hogy ő maga is a leszakadó réteg oszlopos tagja. Akinek egy váratlan betegség, egy megszűnő munkahely, egy családi tragédia, egy elkerülhetetlen válás kettétörheti az életét.

Sokszor leírtuk már: hajléktalanná válni, teljesen leszakadni nem annyira hosszú folyamat, mint gondolnánk. Az alkohol már csak az egyirányú folyamat egyik állomása, amelyet rendszerint és szükségszerűen kísér a munka, a társadalmi kötelékek fellazulása és teljes elvesztése. A szakadék, amiből már nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen kimászni. Azoknak, akiket már akkor sem tartott meg a szociális háló, amikor még volt fedél a fejük fölött.

Az elmúlt nyolc év utáni elmúlt hat évben (ami inkább hét lesz lassan) ilyenkor télvíz idején látványosabbá, érzékelhetőbbé válik az a mérhetetlen nyomorúság és pusztítás, amit a korruptsága mellett kimagaslóan embertelen nemzeti-keresztény kormány művelt. Ezért most a pártállam szócsöve úgy tesz, mintha keresztényék ellenzékben volnának, ezért uszít, hogy ne arról beszéljünk: minden a kezükben volt, hogy érdemben tegyenek ez ellen a súlyos probléma ellen, ehhez képest tönkretették még a reményét is annak, hogy élhető ország legyen ez itt. A TV2 a hajléktalanok mögé bújtatja Dubajt, a jachtokat, a kastélyokat, a helikoptereket, a maffiózókat, a bűnözőket, a strómanokat és a visszafordíthatatlanul ellopott közvagyont érintő megannyi kínos kérdést.

Miközben Marsi Anikó undorodva befogja az orrát és majdnem összehányja magát az aluljárók bűzétől, egy szó nem esik arról, hogy a szociális ellátásokra fordított kiadások hogyan aránylanak a felcsúti stadion fűtött gyepéhez vagy az üresen csühögő játékvasúthoz. Arról, hogy konkrétan ki csökkentette brutálisan a szociális és egészségügyi kiadásokat, a munkanélküli ellátás időtartamát, miközben a járulékfizetés szintjén nem módosított, ki szüntette meg az alanyi jogon járó szociális ellátást, ki lopta el a rokkantnyugdíjasok járadékait, ki tapsolta el a devizahitelesek keserves forintjait, ki taszított közmunkába több százezer embert, ki harácsolta el az ócsai lakóparkot, ki tapsolta el a magánnyugdíjakat, ki mutogat mindig egy másik kiszolgáltatott csoportra, amikor meg kell magyarázni, hogy miért nem tesz semmit az egyikért. Ki az, aki az elmúlt 26 évnyi törékeny demokrácia raklapnyi megoldatlan kérdésének orvoslása helyett besöpörte a szart az ágy alá, most meg fel van háborodva, hogy az egyre büdösebb?

Az objektív, körültekintő tájékoztatás helyett Vajna szivarfüstös kanálisa kelti a hangulatot. Most éppen azok ellen, akik a kukából túrják ki a reggelijüket, akik minden nap átfagyva, mocskosan, elkínzottan ébrednek egységnyi kartondarabokon, akik pontosan tudják, hogy ez vár rájuk nyomorult életük végéig és akiket tiszta szívből gyűlöl a nemzeti-keresztény kormány. Amely elfordítja a tekintét, megbélyegez és fintorog a szaguktól. Mert ők a tükör. Az elcseszett kormányzás görbe tükre. Az egyik a sok közül.

Annak az embertelen, aljadék kormányzásnak az eredménye ez, amelyik a holdudvar felvirágoztatására kúrta el annak a pénznek a sokszorosát, amit kötelezően arra kellett volna fordítania, hogy legalább megkísérelje felszámolni – egyebek mellett – ezt az összetett, súlyos problémát is. Ami az érintettek számára keservet, mindenki más számára bosszantó realitást jelent. A senkit az út szélén nem hagyó kormány betartotta az ígéretét. Lerugdosta az aluljárókba a társadalom perifériájára szorultakat. Azért, hogy a közpénzből milliárdossá tett adóelkerülő strómanja, aki a büdös életben nem járt budapesti metróaluljáróban, saját tévéjében öklendezhessen a gyászos látvány fölött. Pedig ezeknél az enyveskezű percembereknél büdösebb, mocskosabb lényeket el sem tudok képzelni.

adomany