A születési dátumhoz igazítaná a kormány a jogosítvány érvényességének lejárati idejét.
Komolyan mondom, az elmúlt hetekben nem tudtam rájönni, mitől vagyok olyan nyugtalan. Csak ültem az ablaknál, látszólag egykedvűen bámultam ki a parkba, le a Dunára, közben hallgattam a szorgalmasan kopácsoló harkályt, és gondolatban igyekeztem végigmenni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének összes szegmensén – természetesen képtelen voltam bármi apró hibát felfedezni a kristályszerkezetben, valami mégis ott bujkált bennem.
Már annyira nyugtalan voltam, hogy arra gondoltam, beülök az ügyes csajom kisvállalkozása által egy másik cégtől barterbe megkapott helikopterbe, és elugrom pár órára Dubaiba, felszívok két csík okosságot Ismeretlen Árpival, vagy kihívom egy yachtgyorsulásira Pharit vagy a Szerelőt, valamelyik csak arra úsztat épp – de aztán, á, a faszom, nem léphetek le csak úgy négy napra, már a múlt héten se volt HL, Dubaiban meg tudom, milyen szar a wifi abban az ótvar ötcsillagosban, oké, 140 ezerért az ember ne várjon csodákat, mindegy, maradtam idegeskedni.
Mintha mégis hiányozna valami – gondoltam továbbra is. De hát mi? A szociális háló már olyan tömörre van kártolva, mint egy vaslemez; a gazdaság dübörög, beálltunk, mint a gerely, most mást ne is mondjak, hat éven belül meg kell próbálnunk utolérni… izé… Szlovákiát… tyű, vajon mit is mondhattak erre a fergeteges, legújabb célkitűzésre a Jobbikban… a szánalmas Szlovákia, akiknek a teljes történelme átjön egy rövid szöveges üzenetben, hihihi, hahaha… bezzeg a mi fénylő múltunk, ugyebár, mondanom se kell… a mi mindenkit legyőző szuperhőseink, a mi mindent feltalálóink, meg a híres focisták, meg úgy egyáltalában… izé… minden… na, szóval, míg mi a vaskos, műnyomópapírra igényeskedett képeskönyvekben összegeztük soha el nem múló dicsőségünket, ezek a faragatlan tótok, a fontolva haladás szép szabályait teljesen figyelmen kívül hagyva bevezették például azt az ostoba eurót, amit mi egy darabig öt évente mindig máskor és máskor akartunk és úgy is lett, aztán meg már kellett a francnak, fulladjanak bele a szaros eurójukba…
Na… a szlovákokkal perpill ott tartunk, hogy ha Isten kalapján tényleg Magyarország a bokréta, és megsegít, hat éven belül megfogjuk őket, ha nem, hát majd hat év múlva megint mondunk valamit. De nem ám, meglesznek a nyomoroncok. Mondjuk ehhez persze alighanem az is kell (de majd legközelebb kacsavadászaton megkérdezem bizalmasan Varga Mihálytól), hogy ők, mármint ezek a kis izgágák hat évig ne mozduljanak, legalábbis előre – valószínűleg ebbéli ravaszkodásunk egyik fontos eleme lehet, hogy tegnapelőtt vagy hogy át lettek küldve nekik az eu-s terveink, most épp ők a soros (hú, bazz, de rossz kifejezés, azonnali hatállyal törölni kéne a magyar nyelvből, akadémiának szólni, ha máshogy nem megy, alaptörvénymódosítás!!!) elnökök, hátha átvennének ezt-azt, aztán ők is belebuknának… csak lesz már egy kis szerencsénk… mert igazából az nem baj, ha mi nem jutunk feljebb, csak legalább rohadna le valaki hozzánk…
Na, szóval gazdaság rendben, szociális izék rendben, egészségügy… na, hát abba tényleg nem lehet belekötni… oktatás oké, végül is az új, ideális nemzeti embertípus képzett, be tudja kapcsolni az m1-et, továbbá ügyesen be tudja ikszelni a nemzeti konzultációs íven feltüntetett négyszöget, amihez a kérdést majd beírják a Nemzeti Polgártmindentőlmegvédő Intézetben.
Mi is kell még? Egy helikopter, amivel celeblagziba járunk – hogy éjjel a gyerek nehogy felébredjen a nagy zajra meg otthon legyen, mielőtt bepisilne. Akkor mi volt még a baj régebben? Ja, sajtószabadság oké, demokrácia állapota sértetlen, ép, összes funkció fasza; korrupció… ha adtok egy húszast, megírom, hogy nem létezik; amúgy meg egyenlőség, testvériség, felebarátság, kereszténység, humanizmus, általános értékek, művészet, szépség, ragyogás. Jack Nicholson, haverok, Fanta, Vajna, fánk, Rogán.
És mégis, mégis hiányzik valami… állj, állj, állj… ne pofázzatok bele… megvan bazmeg… kérem gyorsan a forró drótot, Viktor, Viktor, bocsika, egy percre… te, figyelj, ezt meg kell hallgatnod… szóval… lenne az, hogy a jogsija mindenkinek akkor járjon le, azon a napon, amikor a születésnapja van… Mert akkor nem felejti el… ugye, hogy mekkora??? Hogyhogy ki találta ki? Hát én… ez hiányzott még, rakd szépen be a helyére, az utolsó darab… na???
Persze… mekkora koponya vagy… anyám… hát persze hogy lehetne még az, hogy ugyanígy lenne a lakcím is, ezt szerintem azért majd inkább a Harrachék nyújtsák be… Igen, tehát mondjuk akkor nekem át kéne költöznöm a Dunasor 1965-ös szám alá, az első emelet háromba. Jó… hát most még nincs 1965-ös szám… de az építőipar dinamikus fejlődése miatt… na… Egyébként ragyogóan mennek az agrárgazdasági tárgyalások Vietnámmal – és baromi ígéretes Tunézia meg Indonézia is… Észak-Afrika egyenesen a lehetőségek tárháza… Szlovákiát meg, mondom, hat éven belül begáncsoljuk…
Ja, el ne felejtsem, heti felhorgadás: Magyarország visszautasítja az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetségének (FIDH) „alaptalan, politikai motivációjú rágalmait”. Petikém, rohanjuk már le ezek a senkiháziakat, úgy cuzammen, az összeset. Csörögjön csak az az imalánc…
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.