Az Orbán nevű ember, 3,3 magyar miniszterelnöke – nem vagyok egyébként biztos abban, hogy mind a 3,3 millió ember egyetért ezzel, de nem tiltakoznak – Rigában járt (illetve ha igaz, e sorok írásakor is ott jár), aholis találkozott és tárgyalt a kínai kormányfővel. Li Ko-csiang a neve. Nem Orbánnak. Tehát találkoztak ők és máris jött a kiáltvány a miniszterelnök (3,3 millió ember miniszterelnöke és ezt minden alkalommal el fogom mondani, ameddig a maradék 5 millió fel nem fogja, hogy mi a helyzet) hivatalos oldalán. Ímelám:
„Orbán Viktor miniszterelnök a kínai kormányfővel tárgyalt Rigában – mondta Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője az MTI-nek szombaton Rigában.”
Ebből legalább már az biztosnak tűnik, hogy minimum négyen voltak Rigában. Az Orbán nevű ember, a kínai kormányfő, Havasi Bertalan és az MTI.
„Magyarország és a közép-európai országok elkötelezett, határozott és hangos támogatói a kínai-európai együttműködésnek. Európának érdeke a jelenlegi válságos helyzetében, hogy szoros kapcsolatot ápoljon Kínával – hangsúlyozta. Mint mondta, Magyarország ebben élen jár, mert tavaly térségünkből a magyar export volt a legmagasabb Kínába, ma pedig a Kína-Közép-Európa együttműködés zászlóshajója, a Belgrád-Budapest vasútvonal megvalósítása ügyében történik komoly előrelépés.”
Valóban, ez a helyes jelző a magyar kommunikációra. Hangos. Egyébiránt rendkívüli módon örülök neki, hogy Havasi Bertalan előhozta emlékezetem mély és egyre sötétebb kútjából a Belgrád-Budapest vasútvonalat. Már szinte elfeledtem a HÁROM ÉVVEL EZELŐTTI nagy hírt, hogy jönnek a kínaiak és megépítik nekünk. A vasutat. Igaz, hol van már a tavalyi hó, pláne a három évvel ezelőtti hó?
2014 február 11-én az Orbán nevű – akkor még 15 millió magyar miniszterelnöke – Kínában járt. Nem egyedül, hanem csoportosan. Többek közt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár (akkor még), valamint Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke (még most is) kísérte el. Ha már ott voltak, mindjárt alá is írtak egy megállapodást a Budapest és Belgrád közötti kétvágányú villamosított vasútvonal kiépítéséről.
Megcsacsogták azt is, hogy 334 kilométernyi vasúti szakaszt kell felújítani, illetve korszerűsíteni, mert az összesen 374 kilométeres szakasz szerbiai részén 40 kilométert már modernizálták. A megállapodás értelmében a szerb, a magyar és a macedón vasúttársaságnak rövid határidővel közösen kell összeállítania egy végrehajtási ütemtervet, míg a megvalósíthatósági terv elkészítését Kína vállalta magára. A tervek szerint a vasútvonalat 2017 végén adták volna át.
No, ez 2014 februárjában történt, most pedig 2016 novembere van. Amihez képest egy év múlva már robognia kellene a vasútnak, vagy legalább a vonatnak, mint a fene. 160 km/óra sebességgel. Ehhez képest csak a felcsúti kisvasút csühög 2 utas/miatyánk sebességgel.
Ugyanitt, ugyanekkor – 2014 februárjában – Szijjártó Péterke is kötött egy remek üzletet. Ha már ott volt. Sikerült elintéznie, hogy hazánk megkapja a sertés-, kacsa-, liba- és nyúlexportra vonatkozó engedélyeket, így a Kínába irányuló élelmiszerexportunk rövid időn belül húsz százalékkal nőhet. Megy már a nyúl, kacsa, tessék mondani?
Még mindig 2014 február: négyszázalékos gazdasági növekedést tervez 2016-ra a magyar kormány – ezt mondta Orbán Viktor a Kínai Nemzetközi Kereskedelemfejlesztési Tanács pekingi székházában tartott kínai-magyar üzleti fórumon. A magyar kormányfő szerint Magyarország Európa egyik legversenyképesebb gazdasága, ahol komoly termelési központ jött létre, és kiépült egy fontos kutatás-fejlesztési hálózat.
Most ugorjunk egy félázsiai szittyásat, egyenesen 2016 novemberéhez, amikor megint tárgyalnak, megint megállapodnak, megint aláírnak. A micsodát, ha szabad kérdeznem? Amit egyszer már aláírtak?
Mindenkit szenilisnek néznek, ők szenilisek, vagy sündörögnek megint valamiben. Több opció hirtelen nem jut eszembe. Mert – bár egy év múlva ilyenkor már száguldania kellene a vonatnak – most megint aláírnak valamit, amit nem csak, hogy már aláírtak, hanem 10 évre titkosította is a magyar kormány. Sőt, az Európai Bizottság korrupció gyanúja miatt megkezdte a kötelezettségszegési eljárás előkészítését a Budapest-Belgrád vasútvonal kínai fejlesztésével összefüggésben, erős korrupciógyanú és a tendereztetés teljes hiánya miatt.
Innen üzenem a 3,3 millió hazafinak és az 5 millió hazafiatlannak is, hogy a tervek szerint 550 milliárd forintról beszélünk. Ismerve a magyar-kínai megbonthatatlan kapcsolatokat és a magyar politikusok feneketlen zsebét, ez természetesen vidáman felkúszhat az összeg többszörösére is.
Tehát: miben sántikál megint az Orbán nevű és társasága? Mit írtak alá három évvel ezelőtt? Most mit írtak, vagy írnak alá? Hol tart a vasútvonal korszerűsítése? Hol a 4 százalékos gazdasági száguldozás? Legalább kacsát és nyulat viszünk Kínába?
Több kérdésem nincs. Illetve még egy. Nincs a kormány környékén egy kevéssé ízlésficamos illető, aki rá tudná beszélni az Orbán nevűt, hogy ne mindig a múlt héten kihízott zakóját vegye fel, amit a kutya alól rángattak ki?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.