NEHAZUGGY

Ezt nem fogja megúszni. Az ország sem, Áder János sem

Tamás Róbert | 2016. November 4, Péntek | 14:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Áder János – az ember, aki ott sem volt soha, sehol – megemlékezett.

1956. október 23. után a világ visszavonhatatlanul másmilyen lett – mondta Áder János köztársasági elnök pénteken, a nemzeti gyásznapon a főváros XVIII. kerületében lévő Hargita téren tartott megemlékezésen.

Forradalmunk új irányt adott a történelem menetének, alapjaiban rengetve meg az addig rendíthetetlennek hitt szovjet birodalmat – hangsúlyozta az államfő, hozzátéve, hogy ’56 erkölcsi ereje, a magyar emberek példája emberek millióiban erősítette meg a reményt Európa-szerte.
Nem véletlen – folytatta -, hogy a magyar forradalom 12 napját 12 évente újabb és újabb felkelés követte a birodalomban: előbb a csehszlovák, majd a lengyel hazafiak lázadtak fel az elnyomó rendszer ellen, mígnem 34 év múlva a fal leomlott, a vasfüggöny szétszakadt, a kommunista birodalom pedig szétesett.

MTI

Én nem tudom, a hülyeséget meddig lehet még spilázni. Úgy tűnik, a végtelenségig, majd egy kicsit azon is túl. Áder János, egy nem létező köztársaság elnöke, aki egy nem létező Alkotmányra esküdött fel és akinek nagyságrendekkel fontosabb a globális felmelegedés problémája, vagy a timbuktui háromfülű gyík megmentése, mint a Magyrországon kínlódó rokkantak, betegek, fogyatékkal élők, öregek életének emberivé tétele, új dimenziót találta a kibontakozásra.

Nem szólalt meg az érvénytelen népszavazást követően, de nem szólalt meg a gyűlöletkampány idején sem és nem szólalt meg egyetlen egy olyan esetben, amikor a kormány a jogállamot, a civil szervezeteket, a szociális hálót, az oktatást, az egészségügyet, a demokráciát cincálta szét. Áder nem szólalt meg a sajtószabadság védelmében. Ő csak az újévi köszöntőben szokott megszólalni és összehordani annyi gagyi közhelyet, hogy a kutya megveszne tőle, ha hallgatná.

És most megszólalt Áder, a köztársasági elnök, aki ott sem volt sehol, semmiről sem tehetett és az égvilágon semmi mást nem akart soha, mint megúszni ezt az egészet és horgászni. Vagy baromságokat beszélni. Most ez uttóbira nyílott módja.

Úgy tűnik, kormányzati irányvonal lett 1956 világmegváltó története. Amúgy nem, mert bár számunkra nyilvánvalóan fontos volt és fontos is marad, de az égvilágon semmi más jelentősége nincs. Hogy lehet ilyen tulokságot mondani, hogy az ’56-os események miatt hullott szét a Szovjetunió? Miért kell azt állítani, hogy ennek következtében 12 évente valahol máshol ezért tört ki felkelés? Hogy lehet komoly képpel kijelenteni, hogy ’56 következtében dőlt meg a rendszer 34 évvel később? Miért nem lehet helyén kezelni 1956-ot? Mi szükség van a folyamatos öfényezésre, melldöngetésre, hazugságokra, történelemhamisításra?

Miért nem foglalkozik Áder János – és mindenki más is – a jelennel? Miért ragadnak bele a múltba? A múltból tanulni kell, levonni a következtetést – ha van mit levonni egyáltalán – és tovább kell lépni. Miért nem azzal foglalkozik a köztársasági elnök, ami jelenleg van? A ma gondjaival, a ma hibáival, a most égető problémákkal?

1956 elmúlt, most 2016-ot írunk. Az ország lakosságának a fele szegénységben él. A korrupció kormányprogram lett. Az ország fejlődése lelassult, megállt, majd elkezdtünk visszafejlődni. Ezt pusztulásnak hívják más szóval. A régió éllovasából sereghajtókká váltunk. Az egészségügy romokban, az oktatás színvonala a béka feneke alatt, a nyugdíjrendszer mindjárt összeomlik, a szociális rendszer már összeomlott.

Lassan (vagy gyorsan) közelíti az egymilliót azok száma, akik elhagyták ezt az országot. Azok a munkaképes fiatalok nem itt fognak dolgozni, nem itt alapítanak családot, nem itt születnek meg a gyermekeik. Ezrével kerülnek utcára a családok. A korrupció, a dilettantizmus, a bűnözés felzabálja a jelenünket és felzabálja a jövőnket. A társadalom végletesen megosztott. Közben a kormány napról napra szítja a feszültséget, mélyíti az árkokat, kirabolja az országot.

Nem 1956-ban történik mindez, hanem most. Értem én, ünnepség volt, el kellett mondani az ünnepi beszédet. De hülyeséget vélhetőleg nem volt kötelező beszélni. Mégis ez történt. Rendben. De ezt követően lehetne beszélni a máról? A holnapról? Vagy az nem érdekes? Fontosabb megúszni a még hátralévő hivatali időt, hogy aztán nyugodtan lehessen pecázni és élvezni a havi közel kétmilliós illetményt élete végéig?

Mindenkinek megvan a felelőssége abban, ami evvel az országgal történik. Mindenkinek. Áder Jánosnak is. Nem fog működni a sunnyogás, az elhallgatás. Ezt nem fogja megúszni. Az ország sem, Áder János sem. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!