Őszi napnak alkonyulatánál mi mást is tehetne az ember, ha már elege van Rogán zűrös ügyeiből, Lázár mesedélutánjából, Mészáros Lölö lábszagából, minthogy Magyar Időket olvasgat a kandalló fényénél. Esetleg még a villanyt célszerű felkapcsolni ebben az esetben, bár nem feltétlenül szükséges.
Tehát itt ülök én, ölemben Gajdics Ottó babérleveles költőóriással – nem tényszerűen ül az ölemben Gajdics, hála legyen a jó istennek, hanem csak a laptomomat szokásom ölbe venni olvasásilag – és elfutja a könny a szememet, ahogy nagyszerű, szívbemarkoló, hol andalító, hol a nemzeti érzelmeket a sztratoszférába felkatapultáló sorait böngészem.
Nem vagyok egy irigy dög, ezért itt az egész cikk, ha valaki el szeretné olvasni. Aki nem szeretné elolvasni, annak pedig elmesélem, mi van benne. Erős felütéssel kezd a mester. Ennél a mondatnál mondjuk nem is lesz jobb az egész cikkben, úgyhogy örökítsük meg az utókor számára:
„Végstádiumában az Orbán-fóbia az épelméjűségnek a látszatától is megfosztja az ebben a kórban szenvedőket.”
Természetesen a balliberálisokról szól az opusz. Nem is akármilyen balliberálisokról – bár a költő szerint gyakorlatilag egyféle van, olyan, amelyik nem normális – hanem a megvadult balliberálisokról. Ezt úgy kell elképzelni, mint – idősebbek emlékeznek még talán rá – az Energomat névre hallgató mosógépet. Amelyik elvolt magának a sarokban, csöndesen elmatatott a piszkos ruhákkal, ám azon nyomban változott a helyzet akkor, amikor centrifugálásra került a sor. Az addig békésnek tűnő kis gép hirtelen tomboló vadálattá változott, törni-zúzni kezdett. Rutinos háziasszonyok és háziemberek ilyenkor betmenesen rárepültek a szerkezetre, hogy saját testükkel fékezzék annak fékevesztett tombolását.
Gajdics Ottó is valami hasonlót adott elő, csak ő verbálisan vetette rá magát – sajnos nem az Energomatra – a balliberálisokra. Ilyen balliberális Juhász Péter a fütyülőjével, Ungváry Krisztián a direkt vérző szemöldökével, Szigetvári Viktor a gyávaságával, Vajda Zoltán főállású tüntetésszervező és Hadházy Ákos, aki szimplán áruló. Ők így egyben a balliberálisok, akik egészen Brüsszelig rohannak sírva, ha bajuk van és ott kérnek segítséget Sorostól, Schulztól, vagy Clintonnétól.
Hogy Soros, plánehogy Clintonné mi a jó fenét keres Brüsszelben, azt tessék megkérdezni Gajdics művészúrtól, mert én nem tudom megmondani. Mindjárt Clintonné után a szerző el is lövi a patronjait – vagy hát azt az egyet, ami van nála éppen – amennyiben a cikk közepére időzíti a katarzist. Ímelám:
„Magyarországon a többség normális. Még akkor is, ha hatással van a társadalom bizonyos hányadára a mindent lealacsonyító fikakultúra, a kritikának álcázott állandó nyavalygás, aminek egyetlen célja a rossz közérzet terjesztésével a bizonytalanság növelése, az alkotó energiák elfojtása, a nemzeti megbékélés és az összefogás megakadályozása.”
Zömítsünk: aki nem szereti Orbán Viktor Fényestekintetű Népmegváltó Felszabadító Harcifélistent, az rohadék balliberális. Akinek nem tetszik a jelenlegi Maffiokrácia és ezt van pofája elmondani, az rombolja a magyar emberek vadvirágos, rigófüttyös jókedvét. Sőtpláne! Aki azt meri állítani, hogy le kell váltani a francba az Orbán nevűt és marhára nem biztos, hogy ez egy választáson menni fog, az direkte haza-, egyszersmind felségáruló is. Egy lendületből.
Ésésés! Ha nem tiltaná a vallásom, ide raknék huszonöt felkiáltójelet, már csak az izgalom csigázása végett is. De nem rakok. Ámde! Micsodája van a balliberális, nyavalygó, fikázó, Brüsszelbe futkosó ellenségeknek? Figyelj!
Ez van nekik. Vagy nekünk, mert történetesen én sem szeretem az egyélőistent.
Összegezve Gajdics Ottó zseniális, kötelező érvényű, valamint mohazöld gondolatait: a baloldal – kompletten – dementorokból áll. Aki nem Orbán Viktor, az mind baloldal. Ezért fogja megnyerni a Fidesz és Gajdics Ottó a 2018-as választást.
Tudom, hogy süket füleket döngetek, de azért az utolsó szó jogán, mielőtt jön Ottó Potter és felrobbant a varázspálcájával, szeretném felhívni a figyelmet valamire. Orbán Viktor nem jobboldali, az Orbán-kormány sem jobboldali és a híveik sem jobboldaliak. Ha azok lennének – és bárcsak azok lennének – ez az ország nem itt tartana, ahol tart. Szerintem.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.