Október 20,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az Orbán nevűnek nem imára, hanem önkritikára, önmérsékletre és legfőképpen orvosi kezelésre lenne szüksége

Nyilván magas labda volna/lesz/már az a nemzeti lelkületű rajongóknak, példás keresztényeknek, hazafiaknak, jóérzésű igaz magyaroknak, hogy véleményt alkotok az Orbán nevűért indult imaláncról. Sebaj, legyen, vállalom. Végre írhatok egy cikket, ami nem az Orbán nevűről szól, hiába tűnik úgy. Szerintem még most is csapdossa a térdét a röhögéstől, ha olvasta a tegnapi híreket rögtön a Nemzeti Sport után. Mert na ugye, hogy eljött az én országom, megnyugodhatok, amíg ennyi hülye terem széles e Kárpát-medencében, nincs miért aggódnom. Előbb-utóbb megértették az üzenetet, vették az adást: Csuhások, térdre, imához! 

Az van, hogy az örömhírről tudósító ujszo.com tévesen tudósított: ők úgy tudják, hogy e könyörgés alkotója, Kühár Ede bencés szerzetes Rómában él, pedig nem. 2013-ban elhunyt. És Rómában sem élt. Ha ettől el is tekintünk, a történet többi része így fest: György Ferenc ipolybalogi plébános állítása szerint Ausztriából kapta a remekművet és továbbküldte. Azt, hogy hányan kapcsolódtak be az imaláncba, nem követi, de úgy véli, sok jóérzésű magyar ember. Varga János például egy ilyen jóérzésű magyar ember, aki hanyatthomlok csatlakozott a nemes küldetéshez, állítása szerint

„Orbán Viktor különleges politikus, és azért van sok ellensége, mert a keresztény Európát védi a liberálisokkal, a szabadkőművesekkel és az unióval szemben. Szüksége van az imáinkra, hogy az Úr adjon neki erőt a valódi értékekért vívott harchoz”

Ő már tovább is küldte legalább százötven ismerősének és ők legalább ennyinek, így jogos a feltételezése: ennyi könyörgés nem maradhat meghallgattatás nélkül. Mivel efelől nekem egy szál kétségem nincs, jegyezzük meg itt: az ilyen jellegű imalánchoz nem szükséges az egyház jóváhagyása, a megszólaltatott egyházjogász szerint:

„Imádkozni bárkiért lehet, ez nem feltétlenül jelenti az adott személy magasztalását, és ami a legfontosabb, sosem árt (…) „Az ima magánügy, aki akar, részt vesz benne, aki nem akar, annak sem kell provokációt látnia benne.”

Tisztázzuk az elején, mert úgy korrekt: én a magam részéről semmiféle provokációt nem látok abban, hogy emberek bizonyos csoportja fél éven át napi 5 percen keresztül mormol bizonyos szövegeket. Ha 10 percig, vagy két óráig esik jól, ahhoz sincs közöm. Véleményem attól van róla.

„Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa néked! Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen a veszedelmektől! Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől! Az Úr legyen alattad , hogy felfogjon, ha leesel! Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon ha szomorú vagy! Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha mások rád rontanak! Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged! Így áldjon meg téged a jóságos Isten ma, holnap és minden időben! Ezt imádkozzuk Önért miniszterelnök úr, nagyon sokan. Isten segítse!

Attól függetlenül, hogy én mennyire toleráns ember vagyok, beszéljünk egy picit erről a jelenségről, amelyet egyébként a Szlovákiai Püspökök Konferenciája magánkezdeményezésnek tart, amelyről nincs információjuk és nem is foglalkoznak vele. (Ők majd Robert Ficoért kulcsolják imára a szájukat, vagy valami.)

Fogalmam nincs, hogy a plébános úr múló hírnévre vágyott esetleg, nem tudom, elégedett-e magával, de gondoltam szólok neki, hogy ezt a poént már 2013-ban lelőtték mások, és akkor sem volt annyira vicces. Konkrétan az Orbán nevű 50. születésnapján jött rá a vakbuzgóság a hívekre, amikor is a Belvárosi Plébániatemplomban tartottak hálaadó szentmisét érte és miatta. Ekkor bukkant fel a Fidesz Csongrád Megyei Női Tagozatának (azóta megszűnt) honlapján az „Imalánc Orbán Viktorért” című könyörgés. Leszámítva az utolsó részt, ezt: Ezt imádkozzuk Önért miniszterelnök úr, nagyon sokan. Isten segítse! Vagyis mivel szegény Kühár Ede szerzetes már egy ideje halott, és ha valóban az ő műve ez az imádság, akkor igen nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy baromira semmi köze az Orbán nevűhöz, egyáltalán nem érte és miatta íródott , hanem a szlovákiai plébános úr tolta túl a szervilis, gyomorforgató behódolás rozsdás biciklijét.

Mondhatnám azt is, hogy visszaélt egy elhunyt ember nevével, akinek tiltakozni sem volt lehetősége, vagy legalábbis tisztázni a könyörgés/imádság/esedezés lényegét. Ez a kisebbik nagy baj. A nagyon nagy baj az, hogy amikor a tájékozatlanság, ostobaság és takonyelvűség vallási fanatizmussal párosul, abból ez lesz. Hogy Szlovákiában a katolikus egyház árnyékában emberek a liberálisokban, a szabadkőművesekben és az Európai Unióban fedezik fel a kereszténység legnagyobb ellenségeit. Emberek, akik további, erre fogékony embertársaiknak mossák az agyát, prédikálnak és kihasználják tudatlanságukat.

Az nem meglepő, de legalább nem is mulatságos, hogy a történelem legaljasabb elnyomóit vakbuzgó biorobotok imádták vakon és tartották hatalmon, segédkezve nekik az ellenségnek kikiáltott ellenfelek elnyomásában, azt viszont egészen elborzaszó konstatálni, hogy a határon túlra mennyire átgyűrűzött a szolgalelkűség, a tudatlanság és a vakhit. Mint látjuk, az Orbán-kormány szitokszavai termékeny táptalajra hulltak határon innen és túl. A személyi kultusz virágzik, önjáróvá vált, a fejekben honoló középkori sötétség pedig ugyanúgy ellenkezik az állam és az egyház szétválasztásának egészséges gyakorlatával, mintha tényleg 14. századot írnánk.

Mondanám, hogy az emberiség megérett a pusztulásra, de annyira közhelyes, hogy nekem háborodik fel a gyomrom. Ráadásul nem az emberiség elsősorban, hanem a (katolikus) egyház, és annak is az a szárnya (nem akarok általánosítani), amely ezzel a magánügy-jellegű imaláncra való felszólítással nekem azt üzeni, hogy korántsem egyetemes értéket képvisel, hogy nem az Istent imádja vak áhítattal, hanem egy közönséges halandót. Ahelyett, hogy a magyar nemzetért imádkoznának (ha már feltétlenül muszáj láncolni), amely nemzetnek tagja az Orbán nevű is, tehát feltehetően az áldásból bőven részesül ő is, imádják a hamis bálványt, a különlegesnek kikiáltott bűnözőt. Nem 1359-ben, hanem 2016-ban.

Nem tudom, a Varga Jánosok és György Ferencek ott a Felvidéken, a szlovák nyelvtörvény, a hiányos kisebbségi jogok szorításában vajon tisztában vannak-e azzal, hogy Magyarország a gaz liberális Unió infúziójára van rákötve és pillanatnyilag ez élteti, hogy az Orbán nevű uralma alatt hány ember él úgy, hogy már csak az imádság taknya tartja életben, hogy hányan döglődnek a reménytelen várólisták miatt, miközben Felcsúton a fűtött gyep a menő.

Vajon ezeket az embereket az égre, vagy a köldökükre irányított tekintetük akadályozza abban, hogy tiszta képet alkossanak arról, mihez adják a nevüket? Vajon Szent Pál, aki arra tanította a plébános urat, hogy a királyokért és minden feljebbvalóért esedezzen, és napi 5 perces mormolásra szólítsa a híveket közönséges miniszterelnökök lelki üdvének megmentéséért, azt nem súgta meg, hogy az elesetteken, szegényeken, rászorulókon való segítés kiválthat egy tudathasadásban és küldetéstudat-hasadásban szenvedő bűnözőért elmondott imát? Vajon a katolikus egyház hívei között nincsenek liberálisok, és ha vannak, akkor milyen alapon engedik meg maguknak ezt a kirekesztő, suttyó magatartást katolikusék? A plébános úr egyháza miért fogadja el a liberális hívek támogatását? Vajon rendben van az, hogy a közfinanszírozásból élő egyház vezetői a hívek pénzéből uszítanak?

Az Orbán nevűnek nem imára, hanem önkritikára, önmérsékletre és legfőképpen orvosi kezelésre lenne szüksége. Ez viszont már egy ideje nem magánügy. Szemben a vallással, az imával, aminek intézményes formában semmi keresnivalója a politikában. Semmi. Ha imádkozni akarnak, lánc formájában, fejen állva, vagy trapéz alakban, akkor imádkozzanak a nemzetért, mert vérzik az ezer sebből. Lenne bőven tennivaló a határ minden oldalán. De azok között utolsó helyen van a személyiségzavaros, vélt démonokkal harcoló, hazug maffiózó lelki üdve.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!