Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Állunk, még mindig ott állunk a Hargitán, lessük az eget, mikor jön Csaba királyfi

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ezt az országot a a hazugság fogja elpusztítani. Hazudnak nekünk, hazudunk önmagunknak, hazudunk egymásnak. A hősi múlton merengünk, büszkén verjük a mellünket olyasmikért, amikben nekünk nincs érdemünk, közben semmit nem teszünk akkor, amikor lehetne és kellene is tenni valamit.

Tányér méretű kokárdát tűzünk a mellünkre, telibőgjük a zászló közepén a lyukat. Állunk, még mindig ott állunk a Hargitán, lessük az eget, mikor jön Csaba királyfi. Vagy valaki. Valahonnan. Megmenteni minket.

A hazugságnál nincs pusztítóbb dolog. Orbánék semmi mást nem tesznek, csak hazudnak. Azért, mert erre van igényünk. Ezt várjuk, ezt akarjuk, ezt szeretjük. Tessék nekünk azt hazudni, hogy jobban élünk! Elhisszük boldogan, mert az szar érzés, ha rosszabbul élünk. Elhisszük, hogy van jövőnk, mert pocsék szembenézni azzal, hogy éppen a jövőt zabálják fel a Mészárosok, Orbánok, Tiborczok. Mi zabáltatjuk fel velük. A gyermekeink jövőjét.

Mi inkább nem veszünk tudomást erről. Inkább könnyesbúsan sóhajtozunk, a magyarság nagyságáról, bátorságáról merengünk. Hősi eposzokat álmodunk a jelen nyomorúságába. Európa megmentői, félelmet nem ismerő szabadságharcosok, a tűz csiholói, az anyák megmentői, a C-vitamin feltalálói vagyunk mindannyian, minden áldott nap. A jövőnket pusztítjuk, miközben a múlt dicsőségét akarjuk kézbe fogni a jelen torkán állva.

Mindent inkább, mint a valóságot! Nem akarjuk látni a szegénységet, a jövőtlenséget, a pusztulást. A talpunk alól elrabolt földet, a nyomorunkra épített palotákat. Nem akarjuk tudomásul venni az éhező gyerekeket, a magatehetetlen öregeket, a segítségért könyörgő rokkantakat, a mind többeket magába záró adósságcsapdát, a terjedő hajléktalanságot.

Két pofára zabáljuk a hazugságokat. Mert jó abban hinni, hogy Európa legjobban fejlődő országa vagyunk, hogy mindenki léphet egyet előre, hogy létbiztonság, jogbiztonság és szabadság van, hogy a kemény munka eredményt hoz, hogy a szorgalmas tanulás jövőt ad. Jó hinni abban, hogy erkölcsi nagyságunk és gazdasági teljesítményünk miatt támad mindenki. Mert irigyek ránk. Mert mindenki szeretne magyar lenni és itt élni.

Hazugok. Ezek vagyunk. Miközben mi derékig gázolunk a ragacsos álmokban, a fiaink-lányaink elmennek, az itt maradók elfásulnak, mi elfáradunk, feladjuk. Legyen, ahogy lennie kell. Legyen így, ha ez kell nekünk. Álmodjunk csak tovább a nagy-nemzeti-büszkeség örök álmát és nézzük tétlenül, ahogy néhány család kifosztja az egész országot.

Viszik az életünket, a jelenünket, a jövőnket. Nekünk nem marad más, mint a gyermekeink érintésének az emléke, pár fotó az unokákról, ahogy Londonban kacag a játszótéren. Nem marad más, mint az olcsó kínai cipő, a savanyú lőre a vasárnapi csirkefarhátprökölt után, a csöpögő radiátor alá tolt vízköves műanyagtál, a foltozott függöny az összetekert rongyokkal szigetelt résű ablak előtt. Marad a leértékelt parizer, a megfizethetetlen gyógyszer helyett lenyelt szesz. Másoknak meg marad a remény, hogy mindig lesz olyan jótét lélek, aki a leértékelt parizerből neki is ad egy szeletet, a rongyokból jut neki is a tél hidege ellen és talán a szeszből is jut. A valóság ellen.

Ez ellen harcolunk ezer éve. Az ellenségünk a valóság. Mi soha, semmivel nem akarunk szembenézni. Semmivel. A múltunkkal sem, jelenünkkel sem, a jövőnkkel sem. Ezért ennyire sikeres Orbán. Azt adja, amire vágyunk. Hazugságot. Álmodik helyettünk, álmodik nekünk. Nemzeti nagyságot, hősöket, mártírokat, meg nem értett zseniket. Harcot hazudik nekünk, heroikus csatákat értünk és az egész kontinensért. Azt hazudja, hogy mi is részesei vagyunk ennek, mi is erősek vagyunk, bátrak vagyunk. Minket csodálnak. Különlegesek vagyunk.

Pedig nem. Csak idióták vagyunk. Szerencsétlen barmok. Kifosztott, lepusztított hülyék vagyunk. Ahelyett, hogy pofán csapnánk a hazugokat, elhisszük, hogy nekünk is telik egy helikoptertúrára, ha akarjuk. Csak most nem akarjuk, mert lázas a gyerek és lázcsillapító kellene, de nincs rá pénzünk.

Elhisszük, hogy néhány év alatt mi is milliárdosok lehetnénk, vehetnénk szállodákat, mangalicatelepet, minden napra másik luxusautót. Vehetnénk, de most nem szeretnénk venni, mert beázik a tető és egy vagyon megcsináltatni.

Elhisszük, hogy a mi gyerekünk is bármikor mehet egyetemre és sokra viheti. Többre, mint mi. De addig is kivesszük az iskolából 16 éves korban, mert most van munka az új üzemben és ki tudja, mikor lesz megint ilyen remek alkalom. Az elmaradt rezsit pedig be kell fizetni valamiből, mert leszerelik a villanyórát.

Ezt ismerte fel Orbán. Nekünk nem kell semmi más, csak hazugság. És működik. Azok az anyák, apák, nagyik, akiknek a gyerekei, unokái valahogy megélnek – mert munkát kaptak a hivatalokban, a minisztériumokban, valahol, bárhol – verik, köpik le, rángatják, öntik arcon azokat, akik jelent és jövőt akarnak a gyermekeiknek, unokáiknak, önmaguknak.

Nincs semmi más fegyver ellenük, mint az igazság. A naponta elmondott igazság, a hazugságok leleplezése. Ezért kell elhallgattatniuk a sajtót, ezért kell sárba taposniuk mindent és mindenkit, aki nem az ő hazugságaikat szajkózza. Az igazság, a valóság halálos veszélyt jelent rájuk. Nem az eszmék, nem a politika, nem az udvarias körülírása a dolgoknak. A csupasz, őszinte, durva igazság. Csak ezzel lehet elpusztítani őket. Semmi mással. Ha ezt nem vesszük tudomásul, akkor nekünk végünk.adomany

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.