Képzeld, Viktor! Azt olvastam, hogy nálunk is bevezetik a Gangeszt

valtercirillo valtercirillo

Kedves Viktor!

Szar idő van, úgyhogy ráérek írni neked. Amúgy is tervezem egy ideje, de most meg időm is van, mert úgy felidegesítetted az asszonyt, hogy leégette a bablevest, pedig az a kedvencem. Nem a leégés, hanem a bab.

Az volt, hogy jött nekünk egy levél Mikrocenzus úrtól. A feleségem rögtön gyanakodni kezdett, hogy ez csak te lehetsz álnéven (Mari szerint impertinenciába vonultál, de én nem tudok róla, hogy vonultál volna, az impertinenciát meg nem értem, de Mari szerint azt jelenti, hogy álnéven írogatsz, bár szerintem nem azt jelenti, de valami hasonló szó van erre, mindegy), mert elég alacsonyra nőttél – innen jön a mikro – a cenzust meg nem tudja ő se, hogy micsoda, de olyan pöffeszkedően hangzik, szóval szerinte te voltál a borítékban. Na.

Én ugyan nem olvastam a levelet, de az asszony szerint csupa kérdés van benne és minden második kérdésben azt akarod megtudni, hogy van-e családban valaki, aki külföldön dolgozik. Kurvasokszor megkérdezed, mindenféle agyafúrt módon. Mari azért idegelte fel magát ezen, mert a gyerek is külföldön van, meg a szomszédból is két fiú, a keresztlánya is, meg a fél falu gyerekei. Szerinte – mármint a feleségem szerint – elmehetsz te a picsába (ő mondta így, nem én, mert ha felbosszantják, lehámlik róla az úri modor), mintha nem tudnád, hogy elmentek miattad. Hisz ameddig a falu ki nem lépett belőled, addig nem volt itt se munka, se megélhetés, se iskola, de még normális út, meg közvilágítás se.

Mióta önállósodtunk tőled, van minden, mert csináltunk magunknak, de az meg nem a te dicsőséged. Igaz az is, hogy egy ideje már elkezdtek hazaköltözni a fiatalok, mert jó itt élni, de azt is magunknak köszönhetjük, nem neked. Ezt se én mondom, hanem mindenki más. Tudod, milyen hálátlanok a vidéki népek. Nem tudják ezek a tiszteletet.

Naszóval az asszony bepöccent, hogy semmi közöd hozzá, ki hol van, mennyit keres, meg ilyenek. Szerinte azért faggatózol, mert megint valami adót akarsz kivetni, hogy a kint dolgozó gyerekeink pénzéből te is kapjál. Lófaszt a seggedbe. Ezt se én mondom, hanem a Mari.

Képzeld, Viktor! Azt olvastam, hogy nálunk is bevezetik a Gangeszt. Az egy nagy folyó Indiában – ezt a könyvtáros mondta, mert ő nagyon művelt – és az ottaniak oda szórják a halottak hamvait, meg bele is szarnak, de fürdenek is benne és isszák is a vizét. Hát hallod, ez elég gusztustalan. Minek akarod ide bevezetni azt a Gangeszt? Halottam, hogy Szentendrén direktbe engedik a Dunába a híg fost. Nem elég az neked?

Hallom, hogy lett egy új vállalkozásod is, valami Újegység nevű. Mindig is jó üzleti érzéked volt. Kell is mondjuk, mert dolgozni soha nem szerettél (igaz, hogy nem is értettél semmihez), de a pénzt azt igencsak kedvelted mindig. Jut is eszembe! Elég nagy a hőbörgés a faluban a Rogán barátod miatt. Tudod, aki egy nap alatt elhelikopterezte két ember egész éves nyugdíját. Szólhatnál a cimboráidnak, hogy ne rázzák annyira a rongyot, mert a vidéki emberek nem nézik ezt jó szemmel. Miért nem csinálják úgy, mint te, hogy a feleségük gazdagodik? Az nem olyan feltűnő. Hát nem? Hát de!

Azért az jó lenne, ha olyan reklámcég lenne ez az Újegység. Amelyik óriásplakátokat, meg olyan színes szórólapokat gyárt. Most is nagyon jól jártunk a népszavazással (sajnálom, hogy érvénytelen lett, de okos fiú vagy te, azt hazudod, hogy érvényes). Nem engedtük ugyan kirakni se a nagy, se a kis plakátokat, de elkértük őket, meg összegyűjtöttük a prospektusokat, újságokat és a te leveleidet is. Tudod, amikben arról humbugolsz, hogy menjünk, védjük meg és ilyen hülyeségek. Na szóval, begyűjtöttük a papírt. Beáztattuk vízbe, mikor cafrangosra ázott, akkor kiszedtük és beleraktuk a papírbrikettálóba. Ezt Béla csinálta – tudod, hogy mindig is ügyeskezű volt – olyan, mint egy kurvanagy krumplinyomó. Berakjuk a szétázott papírt, kinyomjuk belőle a vizet, aztán a papírbrikettet kirakjuk száradni. Annyi lett, hogy az iskolát egész télen ezzel fűthetjük. A tanítókisasszony is azt üzeni általam, hogy köszöni és még rendezzél népszavazást, mert jövőre is kell a papír.

Na, de lassan befejezem a levelet, mert az asszony megnyugodott és a leégett bableves helyett csinált egy kis csurgatott tojáslevest. Az is jobb, mint a semmi. Aztán meg készülődünk, mert megyünk a gyerek elé a reptérre. Hazaköltözik végre, mert itt is meg tud élni a vállalkozásával és tetszik is neki, ami a faluban történik. Csak majd azt kell valahogy megakadályozni, hogy a falun kívül is szétnézzen az országban, mert akkor megint elmenekül.

Kész a leves, elköszönök. Csókoltatom a feleségedet meg a gyerekeket. A kisunoka jól van? Küldhetnél róla pár fotót, az talán meglágyítaná az asszony szívét is irántad. De lehet, hogy nem. Mindenesetre szólj előre, ha netán errefelé járnál, mert még mindig őrt állunk a falu határában. Kapával.adomany