Hogy van ennyi energiájuk ennyi rosszindulatot, gyűlöletet le is írni?

terimakashi0 terimakashi0

Levelet hozott a drótposta. Nem először persze, de az ilyen típusú üzenetek elsöprő többsége még a mi, meglehetősen szókimondó portálunkon sem állná meg a helyét, ezért azokat nem tálaljuk a kedves olvasóknak. Ez a mostani levélke majdhogynem lírai hangvételű, ezért bátorkodunk publikálni és azzal a lendülettel megpróbálok választ is adni az embertársunkat nyomasztó kérdésekre. Íme, az üzenet:

„Csak 1-2 kérdés tisztelettel: hogy van ennyi energiájuk ennyi rossz indulatot, gyűlöletet le is írni?  az alkotók magánéletükben is ilyen pesszimista búvalbaszottak? egyáltalán van családjuk? amúgy ez egy bulvár lap? mert ha igen, akkor rezegve, de elmegy….”

Nagyvonalúan eltekintek annak a megfigyelésemnek a taglalásától, miszerint az igazi nemzeti érzelmű honfit arról ismerhetjük meg nagy bizonyossággal, hogy hadilábon áll a magyar helyesírás alapvető szabályaival. Köszönjük kérdését, van energiánk.

Az ország sorsáért érzett aggodalom és az olvasók támogatása hihetetlenül sok erőt tud adni olyan munkához is, amit egyébként nem vállalna az ember. A napi 12-16 órás aktív koncentrálás – sajtófigyelés, forráskutatás- és ellenőrzés, publicisztika írása, helyesírás ellenőrzése, a weboldalra való beszerkesztés – meglehetősen fárasztó dolog, főleg heti hét napon át.

De ezt vállaltuk, ezt csináljuk, mert ebben hiszünk. Sajnos benne van a pakliban, hogy olyanokhoz is eljutnak az írásaink, akik egy büdös szót sem értenek belőle, mint a kedves levélke szerzője. Ilyenkor fordul az elő, hogy rosszindulatnak, gyűlöletnek titulálják a munkánkat. Nem egyszerű dolog elmagyarázni azt, hogy szó sincs erről és valószínűleg nem is fogja megérteni a levélíró, de azért megkísérlem.

Mi nem gyűlölünk senkit. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem is gyűlölünk semmit. A hazugságot, kapzsiságot, a kiszolgáltatott emberek kifosztását, a korrupciót, a közös vagyon elrablását, az ország anyagi és erkölcsi lenullázását például gyűlöljük. A kiszolgáltatott, bajban lévő emberek árokba rúgását, a fiatalok jövőjének elvételét, az idősek méltó életkörülményeinek ellehetetlenítését gyűlöljük.

Az ország kiszorítását az uniós közösségből, az oktatás lerombolását, az egészségügy tönkretételét gyűlöljük. Az általános szabadságjogok leépítését, a szólás szabadságának korlátozását gyűlöljük. A demokrácia meggyalázását, a félelemere épülő diktatúra erősödését, az erőből történő országrombolást gyűlöljük.

Orbán Viktor magánembert sem nem gyűlöljük, sem nem ismerjük. De Orbán Viktor miniszterelnök beteges, megalomániás, hatalomvágytól elvakult diktatórikus személyiségtorzulásai ellen szót fogunk emelni mindenkor. Mert az országot rombolja, miközben a saját hatalmát építi.

Lázár János magánembert sem nem gyűlöljük, sem nem ismerjük. De Lázár János politikust, aki nem tud elszámolni a vagyonosodásával, aki nyilvánosan és pofátlanul hazudik a sajtónak, miközben a kormány teljhatalmának bebetonozásán dolgozik, nem fogjuk kímélni. Mert az országot rombolja.

Szijjártó Péter  magánembert sem nem gyűlöljük, sem nem ismerjük. De Szijjártó Péter külügyminisztert alkalmatlan, dilettáns, kártékony, ugyanakkor megmagyarázhatatlanul gazdagodó élősködőnek tartjuk. Mert az országnak árt a ténykedésével.

Rogán Antal  magánembert sem nem gyűlöljük, sem nem ismerjük. De Rogán Antal miniszter gyanús ügyleteit, korrupciós érintettségét, a felesége celeb hajlamait, rongyrázásaikat, megmagyarázhatatlan forrásból táplált luxus életmódjukat mindenkor kritizálni fogjuk, ahogy Rogán Antal nyilvánvaló és bizonyított hazugságait is. Mert árt az országnak.

Végigmehetnénk gyakorlatilag minden egyes néven és minden egyes párton. Meggyőződésünk, hogy a korrupciót, hazugságot, dilettantizmust, ostobaságot, beteges hatalomvágyat kritizálni nem azonos a gyűlölködéssel. Ezzel szemben az is meggyőződésünk, hogy végtelenül sokat árt a saját országának az a polgár, aki igyekszik elkenni, irigységre, rosszindulatra, gonoszságra fogni az országban végbemenő, romboló folyamatokat.

Ugyanis olyankor soha nem csak róla (vagy rólunk, vagy bárkiről) van szó, hanem kivétel nélkül mindenkiről. A szomszédainkról, szüleinkről, barátainkról, ismeretlenekről, az előttünk járó és a mögöttünk jövő generációról. Az pedig nem Orbán, Lázár, Szijjártó, Rogán magánügye, hanem mindannyiunk ügye. Közügy.

Szemben azzal, hogy a magánéletünkben milyenek vagyunk és hogy milyen a családi életünk. Mert az meg magánügy.

Nem, ez nem bulvár. Legalábbis a hagyományos értelemben véve nem az. Nem hagyományos értelemben talán, egy kicsit. Annyiban az, hogy az átlagember számára nehezebben érthető, vagy éppen unalmas, ámde a polgári öntudathoz feltétlenül nagyon fontos témákat igyekszünk emészthető, lehetőleg szórakoztató, ugyanakkor szigorúan tényszerű és hazugságoktól mentes formában megírni.

Tehát a bulvárból megtartottuk az olvasmányos, szórakoztató vonalat, kidobtuk a felszínes, szenzációhajhász hazugságokat. Akár humorba, akár súlyos mondatokba csomagoljuk, a társadalomra káros korrupció, a hazugság, a politikai szélhámosság, a diktatórikus törekvések, a demokratikus rend leépítése, a szociális háló megszüntetése, a társadalmi ellentétek szítása, az elszigetelődés, az ország szétrablása, a jövő felélése valós folyamatok és mi bizony addig fogunk ezek ellen szót emelni, ameddig csak tehetjük. Csak sajnálni tudjuk, ha valaki ezt gyűlölködésként, rosszindulatként fordítja le a maga nyelvére, de elfogadjuk. Lelke rajta.adomany