NEHAZUGGY

Ha ez egy ország lenne, és nem egy erkölcsi trágyadomb

Molnár Bálint | 2016. Október 12, Szerda | 13:12

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lemondott a török gazdasági, a belügy-, valamint a környezeti és várostervezési miniszter, miután kiderült: fiaik érintettek egy korrupciós botrányban. Utóbbi felszólította Erdoğan miniszterelnököt is a lemondásra.
Lemondott tisztségéről Esperanza Aguirre, a Spanyolországban kormányzó konzervatív Néppárt (PP) madridi elnöke, a fővárosi pártszervezetet érintő korrupciós botrány miatt.
Lemondott a horvát kulturális miniszter, miután kiderült, hogy az állami számvevőszék jelentése szerint a minisztérium számlájáról többször pénzt vett fel, amit nem igazolt számlákkal, és az összeget részletekben fizette vissza.
Lemondott a litván egészségügyi miniszter, mert öt-hat évvel ezelőtt hálapénzt nyújtott át egy orvosnak azért, hogy megműtse közeli rokonát.
Lemondott a nemzetközi offshore-botrányba keveredett izlandi miniszterelnök, aki ellen a maga idején tízezren tüntettek Reykjavíkban.
Lemondott Aida Hadzialic, a balközép svéd kormány szakképzési és felnőttoktatási minisztere, miután ittas járművezetésen kapták.

Ez itt egy hevenyészett, unalmasnak tűnő lista az elmúlt évek néhány – innen nézve érthetetlen – európai politikát érintő történéséről, amelyeknek közös nevezője (igen, Törökországot is beleraktam), hogy fontos tisztségeket betöltő politikusok, miniszterek döntöttek önként úgy, hogy a különféle korrupciós és egyéb ügyek árnyékából való kikerülés okán, lemondanak tisztségükről.

Ezeket a kósza eseteket azért szedtem össze ide – a teljesség igénye nélkül -, mert fontos lenne, ha a szemfényvesztés mellett nem engednénk el azokat a súlyos kérdéseket, amelyekkel a Fidesz a még súlyosabb ügyekről tereli a figyelmet pillanatnyilag.

Nézzük meg az alábbi két videót, és lehetőleg szörnyülködjünk el. Ez ma Magyarországon a kormánypárti moralitás, a devianciába csomagolt normalitás, a totális értékvesztés és szereptévesztés. Az a gennyes, fekélyes, bűzlő daganat, amitől nem lehet szabadulni, ami meghatározza az életünket, ami miatt ez az ország képtelen az egészséges fejlődésre. Pont leszarom, hogy ezzel egyáltalán nem vagyunk egyedül, hanem sőt.

Ha eltekintünk a Népszabadság kamu gazdasági megfontolásokra ráfogott bedöntésétől, ami Rogán Antalt egyébként semennyire nem lepte meg, Bayer Kurvaanyátok Zsolt szerint meg agyon kellett volna verni mindenkit, aki Népszabadságot olvasott valaha is, a kép így is lesújtó. Ezért a szétvert lap főszerkesztő-helyettesét vagyok kénytelen idézni, hogy feldolgozhatóvá tegyem azt a gyomorforgató képet, amit látunk:

„Ha ez egy ország lenne és nem egy vidámpark, most ugyanitt ülnénk és arról beszélgetnénk, miért távozott Matolcsy egy cikk miatt.” (Pető Péter)

A vidámparkos definíciótól eltekintve, minden más stimmel. Amiért vagy aminek a töredékéért Spanyolországban, Litvániában, vagy éppen Horvátországban önkéntes alapon (!) fejek hullanak, itt hasonló disznóságok többszörösének a bagatellizálásáért egy egész kormánypárti horda böfögi szikronban naponta ugyanazt.

A fentebb felsorakoztatott bagázst nevezzük a semmilyen érdemi munkát felmutatni nem tudó, gombnyomogató névtelenek gyülekezetének, amelyre szavakat is nehéz találni. A Kerényi Jánosoktól a Harrach Péterekig, a Nyitrai Zsoltoktól a Kósa Lajosokig ugyanazok a szervilis, morális pöcegödrök, akik a nyomorult parlamenti helyükért akármit, bármit bevállalnak. Ha Rogán Antal vagy Matolcsy György csecsemőket reggelizne, vagy bármelyikük hobbija a hidegvérű gyilkolás lenne, akkor ezek azt is belemondanák a mikrofonba (ami elől menekülnek egyébként, mint ördög a szenteltvíztől), hogy a magánszféra az magánszféra, és hagyjuk a picsába már ezeket az áldott jó embereket, akik miatt Magyarország ma Európa gőzmozdonya.

Sokmindent elbír a gyomrom, de ezeket a cinikus, arrogáns, sunyi, gyáva embereket nézni egy halomban, nagyon nehezemre esik. Akik vagy telefonálást mímelnek, hogy ne kelljen válaszolniuk az újságírók kérdéseire, vagy vigyorogva rohannak el, vagy megállnak és olyanokat mondanak, hogy jóérzésű embernek elborul az agya. Ők soha nem illetékesek semmilyen ügyben, nem őket kell kérdezni, ők ott sem voltak, nem is hallottak az éppen aktuális disznóságról, azt sem értik mi a kérdés, és egyáltalán rohadjon is meg a média, amelyik őket ilyenekkel merészeli zavarni. Láttuk azt a Harrach-fejet, azt a lekezelő, gennyes stílust, ahogy azt mondja az újságírónak Rogán Antal köztörvényes bűnöző-jelölt egymást érő hazudozásai után, hogy ez nem komoly kérdés, barátom? Látjuk? Jól megjegyeztük?

Ezeknek nem komoly kérdés, hogy egy folyamatos celebritásra vágyó, flancoló, urizáló, a kereseténél látványosan többet költő, érthetetlenül gazdagodó, számos korrupciós ügyben – amelyekbe már rég bele kellett volna buknia – magyarázatot adni sem hajlandó miniszter minden szava hazugság. A szerteágazó gyanú árnyéka szerint nem csak visszaél a hatalmával, de bizonyítékok vannak arra, hogy hazudik is.

Ezeknek az sem komoly kérdés, hogy Matolcsy György 270 milliárd közvagyont kapott a szottyadt segge alá, amivel úgy üzérkedik, mintha ő kereste volna meg fáradságos, tisztességes munkával. Hogy átláthatatlan alapítványi hálózaton keresztül talicskázza a pénzt a rokonságának, lakást bérel az MNB által felügyelt bankok egyikének igazgatójától, a devizahitelesek nyomorából nyerészkedik, és 30 évvel fiatalabb szeretőt tart szintén közpénzből. Akit szakmai hozzáértése alapján választott ki úgy, hogy már a diplomaosztóján is ott vigyorgott büszkén, dagadó mellel.

És akkor itt vannak ezek a takonygerincű pojácák, akik az elmúlt hat év előtti elmúlt nyolc évet végig bankár- és luxuskormányozták, milliomosozták, luxusbaloldalazták és egy nincs közöttük, aki ne menekülne, mint patkány a süllyedő hajóról, aki azt mondaná, hogy kurvára nincs ez rendben.

Egy sincs köztük, aki tisztában lenne azzal és tiszteletben is tartaná, hogy őt megválasztották a polgárok. Azért választották meg és azért fizetik, hogy őrködjön a köz pénzének tisztességes elköltése fölött, és kurvára válaszoljon minden kérdésre, amit az újságírók feltesznek neki. Mert nem szívességet tesz ezzel, hanem szolgál. Megszolgálja a bizalmat. És nem az a dolga, hogy felböfögjön egy erkölcstelen, előre betanult szólamot, nem az a dolga, hogy rezzenéstelen pofával beleszarjon a riporter arcába, hogy bután, de legalább arrogánsan kioktassa. És falazzon Matolcsy, Rogán és egyéb korrupt emberi selejteknek.

Legyen nagyon világos! Ez a hangnem és ez a cinizmus, amit megengednek maguknak ezek a szervilis tucatképviselők, kicsivel normálisabb helyeken megengedhetetlen volna. Ez a mellébeszélő, terelő, megúszó vállvonogatás sértő minden ember számára, aki ezeket megválasztotta. Ezek valójában kiröhögnek mindenkit, mert azt hiszik, ellenük semmit nem lehet tenni, ők halhatatlanok és sérthetetlenek. Tisztességesebb helyeken az ilyen élősködő, erkölcstelen geciket úgy felrúgják a választók, hogy le se esnek. Egy saját magukat tisztelő emberekből alkotott országban az öntudatos polgárok kivonulnak és elhajtják az ilyen Matolcsykat-Rogánokat a vérbe. Normálisabb helyeken nem is kell elhajtani őket, mert mennek maguktól. Ezeknek a gyíkságoknak a töredékéért is. Igaz, normálisabb helyeken a Rogánok lenyugtatják Cecíliát a helikopteres ötletével, beülnek a saját kocsijukba és úgy mennek Bulibárót alakítani a vidéki lakodalomban.

Ezek az elvtelen politikusok, akik soha semmiről semmit nem tudnak, akik soha semmi kivetnivalót nem találnak abban, hogy az első vonalbeli hatalmasok miként urizálnak-lopnak-csalnak-hazudnak, ők azok a daganatok az ország testén, amelyek legalább annyira halálosak, mint az évek során ellopott milliárdok. Náluk csak az a néplélek és az a mentalitás a károsabb, amelyik természetesnek veszi, megszokta és leszarja, hogy apránként megfőzik a forró vízben, mint a békát. Nagyon úgy néz ki, hogy ebből a mély erkölcsi válságból önerőből nem fogunk tudni kilábalni. És ha igen, csúnya lesz. Nagyon csúnya.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!