NEHAZUGGY

Ki a büdös franc ez a Rogán, hogy állandóan dugdossák?

Molnár Bálint | 2016. Október 9, Vasárnap | 17:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tudom, ki hogy van vele, én úgy gondolom, már meg sem érdemes hallani, mit óbégat rekedt hangon a Kossuth rádióban számára fenntartott végtelenített percekben a miniszterek rögeszmés elnöke, hogyan fekszenek a propaganda alá a megvásárolt, elvek és az újságírói deontológiai megfontolások töredékének hiányában is virágzó, hírhamisító propagandalapok, milyen dicsőséges győzelmet vizionálnak a nem létező ellenzék hulláján örömtáncot lejtve a szintén adófizetői pénzből működő házi közvéleménykutató intézetek.

Szerintem beszéljünk mindezek helyett még egy kicsit arról, hogy minden jel szerint az elmúlt hat, lassan hét év talán legsúlyosabb politikai leszámolási akciójának esett áldozatul a magyar sajtószabadság. Ez most legalább annyira fontos, mint az, hogy hány ellenzéki politikus lesz, aki igennel szavaz Orbán Viktor alaptörvénymódosítására, amit az önkényesen többségnek csúfolt kisebbség akarata mögé bújva készülnek átnyomni a parlamenten. Hogy királyság leszünk-e, vagy prezidenciális illiberália, azt nem tudom, de mindenre fel vagyok készülve.

Addig is beszéljünk tehát a maffiakormány korrekt, üzleti-piaci racionalitásokkal magyarázott gerilla akciójának körülményeiről, amely egy 6 évtizede működő napilap hatalmi érdekek szerinti felszámolására irányul. Szándékosan nem Népszabadságot írok, mert ez az érvelés arra a gondolatkísérletre is alkalamazandó, miszerint Magyarországon a Fidesz politikai ellenfelei kormányoznak éppen, és a tegnapihoz hasonló eljárás szerint puccsolják meg a Magyar Időket, a Magyar Hírlapot, esetleg a 888-at, a PS-t, vagy a Demokratát. Nem látom Stefka Istvánt, Bayer Zsoltot vagy Bencsik Andrást a sajtószabadság szent és sérthetetlen ügye mellett állást foglalni, azért kiállni, hogy ilyen messziről bűzlő, sok sebből vérző, súlyos logikai buktatókkal teletűzdelt akcióra soha ne kerülhessen sor Magyarországon. Függetlenül attól, hogy ki van kormányon és ki ellenzékben.

Ehelyett tele vannak a fórumok, közösségi oldalak az elborult agyú, zsigerből kommunistázó, az ügyet mindenáron mellékvágányra terelni akaró, jól fizetett lakájmédia-guruk örömködéseivel, az ügyet bagatellizálni és hazug módon becsomagolni akaró politikusok geci nyilatkozataival, vagy éppen a konkrét esetből semmit nem értő, de a Népszabadságot a nemzeti-keresztény hagyományok okán gyűlölő, olvasni legfeljebb mértékkel és tartózkodással szerető honpolgárok megmondásaival.

Engem megihletett egy komment, ami korábbi cikkünk alatt született, és ami pontosan megmutatja, mennyire félreértett, marginális kérdés az, hogy egy lapot (legyen az bármilyen irányultságú) elhallgattathatnak azért, mert a bírálat hangján ír a kormányról.

nepsz

Mások, olvastam ilyet is jártamban-keltemben a közösségi oldalakon, egyenesen arra vetemedtek, hogy ironikusan leírják: ha Soros György előfizet a Népszabadságra, visszaáll Magyarországon a demokrácia. Hát igen. Leírhatatlanul sötét van ebben az országban, barátaim!

Most az kvázi érdektelen (nem, nem az) aspektus, hogy a Népszabadság munkatársai megpróbálták úgymond felvenni a munkát, természetesen sikertelenül. A tegnapi nap után (futárral kiküldött értesítés, kitiltás a szerkesztőségből, a levelezőrendszerből) ezt aligha gondolhatták komolyan. Ebben a jól összeszedett cikkben ugyan benne vannak azok a tények, amelyek miatt a Népszabadság körüli ügy bűzlik, mint három napos vízihulla a júliusi kánikulában, azért összefoglalom: egy tavasz óta fejlesztés alatt álló, új munkatársakat szerződtető, az online kiadás felfuttatásán dolgozó, 2015-ben 134 milliós mérleg szerinti eredményt elérő (a korábbi évekkel szemben egyáltalán nem veszteséges) lap bezárását semmi, de abszolút semmi nem indokolta péntekről szombatra. (Itt az Átlátszó cikke erről: Oligarcha-alkuk, zsarolások és gyáva arrogancia – ezért zárták be a Népszabit.)

Hacsak nem egyvalami. Róla beszéljünk legalább érintőlegesen, mert ha nem is mindent, de sok mindent megmagyaráz a nagy sietség, amivel levezényelték az ügyet: Rogán Antonio, aki körül fogy a levegő, mint az állat. És akivel kapcsolatban a Népszabadság igen erős sztorival készült hétfőre. Egy olyan szállal, aminek nincs köze a helikopterezéshez, ellenben legalább annyira súlyos. De valószínűleg sokkal súlyosabb.

Szeretném világossá tenni értetlenkedő, a fideszes propagandától jóllakott polgártásaim számára: a Népszabadság – amely minden bizonnyal valamelyik megbízható oligarcha tulajdonába került – annak érdekében végzett komoly tényfeltáró munkát, hogy megmutassa, a Rogán Antalok, Matolcsy Györgyök és válogatott nehézsúlyú maffiózók az egész országot hülyének nézik és meglopják, nem csak azokat, akik a Népszabadságot olvassák. Azokat is, akik Népszabadsággal törölgetnék a seggüket, ha nem lenne túl kemény.

Nem állítom persze – nincsenek meg az ehhez szükséges információim -, hogy a Rogán-sorozat újabb epizódja áll kizárólag e sürgőssé vált mészárlás mögött, főleg, hogy van azért a tarsolyukban már néhány leleplezés. A lap bezárása nyilván meg volt szervezve, amennyiben költözés címszó alatt összepakolták az újságírók cuccait és átvitték egy másik épületbe, ahova már nem mehetnek be. Mindezt eltitkolták előlük, a munkaszerződéseikhez sem férhetnek hozzá, magyarán elbántak velük, és erre nincs semmiféle üzleti, piaci logika, ami felmentést, magyarázatot adhatna. A fülkeforradalmilag mesterségesen átrajzolt, felülről irányított, széttaposott, valamikor szabad, mára szocialistává avanzsált médiapiac működési elvei mellett nevetséges és – mint az Átlátszó cikkéből ki is derül – ordas hazugság a lap veszteséges mivoltával takarózni.

Ma Magyarországon nincs egészséges médiapiac, nincs egészséges verseny, sajtószabadság, médiaegyensúly, egyenlő feltételek, a vélemény szabadságának kedvező környezet. Ilyenek vannak ellenben: Rogán Antonio nevű felkapaszkodott, urizáló parasztok, eszelős pénzügyi ámokfutásokról ismert, szerelmes Matolcsy-féle jegybankelnökök (az az egy is sok), és az ellenzéki média által felgöngyölített híreket csuklóból tagadó, és mindenkit feljelentéssel fenyegető kormányzati arrogancia van. És van a minden magyar pénzéből eltartott, hírhamisító, híreket elhallgató, a költségvetési pénzeket kamionszámra ellopó kormány disznóságait foggal és körömmel védő, elvtelen, gerinctelen, takony lakájmédia. Amelyiknek van pofája önkéntes adományokból működő, a disznóságok felett szemet hunyni nem akaró civileket csesztetni, miközben a Rogánok egy nap alatt költik el egy közmunkás éves fizetését.

Annak a néhány ezer embernek a morális kiállását leszámítva, aki tegnap spontán módon összegyűlt a Kossuth téren, meg azokét, akik nem gyűltek össze a Kossuth téren, de pontosan értik, mi történik, pár év propagandája egy erkölcsi fertő szintjére butította le ezt az országot. Ahol kizsigerelt népek tapsolnak annak, hogy egy Rogán nevű kimosakodott bugris és csillogásra-luxusra kiéhezett neje a köz pénzén parádéznak, majd azonnal hazudnak, amint rajtakapják őket.

Elképzelhető, hogy Rogán nyaka előbb-utóbb kitörne a Népszabadság tönkretétele nélkül is (nagyon fontos, hogy a vidéki sajtó teljes asszimilációja képezi a járulékos hasznát ennek az ügynek a Fidesz számára). Az is lehet, hogy éppen Cilike őcelebsége ágyazna meg a bukásnak, ám ez az ember olyan disznóságokért nem állt bíróság elé, amelyekről beszélni kell, amiket fel kell kutatni. A Népszabadságnak, és mindenkinek, akiben maradt még szakmai becsület. Ki az isten ez a Rogán, hogy állandóan dugdossák, hol ezért, hol azért? Hogy ne kelljen Portikkal szembesülnie (a Németh nevű ígérte meg a Fidesz-frakció nevében, hogy bíróság elé áll, azóta se állt oda), hogy ne kelljen elszámolni az V. kerületben végzett ingatlanügyi pusztítással, a kenőpénzes zacskókkal és az egyik leggennyesebb üzlettel, amivel átbaszták valaha a magyarokat: a letelepedési kötvényes átveréssel.

Ha van ember ma (és Bayer Zsolt is vegye magára nyugodtan), aki azon dörzsöli a kezét, hogy végre megdöglött a Népszabadság, nem kár érte, ha elhiszi az üzleti megfontolásos ordas hazugságot, amit a Fidesz nyomat tegnap óta, az nem érti, hogy egy ország, ahol a szabad sajtót egyik napról a másikra, magyarázat nélkül le lehet gyilkolni, az egy fasiszta (jó fej leszek: fasizálódó) diktatúra. Ahol a mindent maga alá gyűrő hatalmi gőg, a 2018-as választási bukástól való félelem ilyen és hasonló kivégzéseket indukál. Már nem riadnak vissza semmitől. Senkit ne tévesszen meg, hogy egyelőre még nem jár börtön az ellenzéki véleményért, és egyelőre maguktól mennek el az emberek, nem pedig kényszerrel viszik el őket. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!