Ha a bazdmeg kell ahhoz, hogy átvigye az ingerküszöböt, akkor bazdmegezni kell

Banksy Banksy

Vitatkozzunk. Egy tavasszal íródott cikkemre érkezett egy olvasói reakció. ITT olvasható. Elolvastam, emésztgettem. Értem és úgy hiszem, megértem az abban foglalt gondolatokat. Csak egyetérteni nem tudok vele. Igaz, hogy nem is törekszem erre, mert pontosan erről szól az idézett cikkem és valójában minden írásom. Marhára nem kell mindenkinek mindennel egyetértenie.

És ebből következik az alapvető különbség az én írásom mondanivalója és a levélíró értelmezése között.

„Nyilvánvalóan érthető a felindultsága, de őszintén kérdem próbált ön már hosszan, kitartóan hülyékkel vitázni? Tudom a választ, próbált. Eredményt ért? Tudja a választ: aligha.”

Közben meg de. Pontosan erről beszélek most és ezért ordítottam májusban is. Nem vitatkozni kell. Mondjuk hülyékkel soha nem is érdemes, mert az valóban szélmalomharc. De azt gondolom, kevesebb a hülye, mint ahogy azt sokan gondolják. Van, perszehogy van. Őket el kell felejteni, mert akkor is a bálványukat fogják imádni, ha közben éhen pusztulnak.

Azonban azt gondolom, hogy sokan egyszerűen tájékozatlanok, nem tudják összerakni a mozaikokat. Mindig azt a darabkát látják, amit a kormány az orruk alá tol. Lehet ezeket az embereket ostobának tartani, de nem azok. Azt kell tudomásul venni, hogy nem csupa egyetemet végzett, széles látókörű ember él ebben az országban. Egyetlen országban sem. Itt jegyzem meg, hogy a diploma távolról sem jelent sem tájékozottságot, sem műveltséget, sem széles látókört, sem önálló gondolkodást. Gerincet sem. Nem papír kérdése.

Lehet, hogy tévesen gondolom, de ettől még én mélységesen hiszek abban, hogy mindenkinek, aki képes eljuttatni a gondolatait szélesebb tömegekhez és aki rossznak tartja azt, amit az Orbán-kormány képvisel, kötelessége felemelnie a hangját.

Kötelessége ordítani, írni, táncolni, énekelni, festeni, amit ő tud csinálni. És nem, nem az embereket kell egyenként meggyőzni arról, hogy becsapták őket, hogy a diktatúrába tartunk. Vagy már ott is vagyunk. Őszintén! Ki a franc szembesül azzal szívesen, hogy hülyeségeket gondol, rossz dolgokban hisz? Szerintem senki.

Nem kell senkit semmiről meggyőzni. Hanem el kell mondani, mi a rossz. Újra és újra, minden létező módon. El kell magyarázni, hogy tőle rabolják el a pénzt, az ő gyereke menekül el az országból, az ő szülei fognak nyomorultul szenvedni. Meg kell értetni az emberekkel, hogy a kormány, a miniszterek, a miniszterek elnöke nem istentől elrendelt hatalom. Ők a szolgák, nem mi. És olyan nincs, hogy ne számoljanak el. És olyan sincs, hogy amelyikre korrupció, bűncselekmény gyanúja vetül, az ne bizonyítsa be ennek ellenkezőjét, vagy takarodjon a büdös picsápa.

El kell mondani újra és újra és újra, hogy aki a közpénzből gazdagodik, az közönséges tolvaj. Akkor is, ha miniszter. Akkor is, ha a jegybank elnöke. El kell mondani, hogy egyáltalán nem természetes Matolcsy szeretőjének alkalmazása a jegybankban. Meg kell magyarázni, hogy nem azért nem természetes, mert egy nő ne lenne alkalmas vezető posztra, hanem azért, mert Matolcsy szeretője. És el kell magyarázni azt is, hogy Farkas Flóriánnal nem az a baj, hogy cigány, hanem az, hogy lop.

El kell mondani, hogy a szabadság jobb, mint a diktatúra, hogy vannak jogaik és vissza kell kapnia a társadalomnak az önrendelkezését. Meg kell magyarázni, hogy ez nem normális, ahogy most élünk és élhetnénk sokkal jobban és boldogabban. És igen, lehet, hogy nem értik elsőre és ötödikre sem. Lehet, hogy éppen azt támadják, aki ezeket elmondja. De fel kell vállalni. És fel kell vállalni akár azt is, hogy populizmussal, demagógiával vádolják az embert. Azon a nyelven kell beszélni, amit megértenek azok, akikhez el akarjuk juttatni az üzenetet.

Ez pedig mindenkinek felelőssége, aki rossznak tartja azt, ami most van. Mert igen, „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Ezer útja és módja van annak, hogy tegyünk a rossz dolgok ellen. Mindenki a maga helyén, a maga módján.

És nem, nem gondolom, hogy értelmetlen. Ami viszont nem csupán értelmetlen, hanem egyenesen pusztító, az a tehetetlenség sugalmazása. Annak ismételgetése, hogy úgysem lehet más, soha nem lesz jobb, nincs is igény a változásra.

Mert igenis van igény. Erre bizonyíték az, hogy életben tudnak maradni azok a weboldalak, amelyek sehonnan máshonnan nem juthatnak bevételhez, kizárólag az olvasóktól. És az olvasók akarják, hogy életben maradjanak. Van olyan támogatónk, aki 300 forinttal támogat minket. És lehet (valószínű), hogy neki ez a 300 forint két napi megélhetés, mégis fontosnak érzi. Ezért kell. Érte, a 300 forintos emberért. A Kétfarkú csupán adományokból csinálta meg a plakátkampányt. Az Átlátszó adományokból tud működni.

Ezért hiszem azt, hogy nekünk dolgunk van. És hiszek abban, hogy most nincs itt az ideje a finnyáskodásnak, ki kell lépni az elegáns úri szalonokból, el kell felejteni a csipkekesztyűs finomkodást. Ha a bazdmeg kell ahhoz, hogy átvigye az ingerküszöböt, akkor bazdmegezni kell. Ha hárfaszóval nem megy, elő kell venni az üstdobot, vagy verni kell a fazekat, ha éppen arra kapja fel a fejét az, aki megtanult lehajtott fejjel élni.

És nincs olyan, hogy értelmetlen, olyan sincs, hogy reménytelen. Abban a pillanatban, amikor kimondjuk, hogy soha nem fog változni, akkor mi, magunk öltük meg a változás lehetőségét. Ezt soha, soha nem tehetjük meg. Mert akkor cinkosok leszünk.adomany