Azok a rohadék külföldön dolgozó magyarok már megint élősködnek

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Már töprengek egy ideje azon, hogy a dicsőségesen, mindent elsöprő fölénnyel érvénytelen népszavazás után mi lesz a következő lépés. Azon túl persze, hogy a kormány elmagyarázza a híveknek, miért is több a 40 százalék a 60 százaléknál, mert az evidencia. Természetesen erre a nem létező többségre hivatkozva Orbán megint átszabja az alaptákolmányt és pont annyira nagy ívben tesz a közakaratra, mint eddig.

Ettől függetlenül tornyosulnak a felhők, mert propagandával lehet ugyan embereket hülyíteni, de attól a tények mit sem változnak, ha igen sokan elhiszik, hogy de. Ha az Unió meglépi azt, amit már régen meg kellett volna tennie – elzárja a pénzcsapot – akkor ugyan szívni fogunk mindannyian, de aztán vége lesz és elkezdhetjük eltakarítani a romokat.

Ha nem zárja el, akkor viszont a kormánynak ki kell húznia valahogy a választásig, amit aztán meg is kell nyernie. A migránsok eddig kihúzták a slamasztikából Orbánékat, de távolról sem biztos, hogy ez kitart még másfél évig. Egyrészt mert előbb-utóbb belefárad a rettegésbe a fanatikus hívő is, aki pedig időnként képes gondolkodásra vetemedni, az rá fog jönni, hogy ő még életében nem látott egy migránst sem, csak a tévében.

A láthatatlan mumustól való félelemből pedig még a gyerekek is kinőnek egy idő után. Még az sem kizárt, hogy az Unió intézkedéseinek hatására enyhül és kezelhetővé válik a válság. Márpedig a kormánynak szüksége van ellenségre, mert harcolni és megvédeni ellenség nélkül marhára nehéz bárkit is. Harcolás nélkül pedig az a veszély fenyeget, hogy unalmukban az emberek elkezdenek Rogán Tóni helikopteres kalandjai, a Vajna família luxusútjai, Mészáros Lőrinc jachtjai, Farkas Flórián eltűnése, Nárcisz kutya rezidenciája, Orbán Ráhel bahreini útja, Habony Árpád szipogásai iránt érdeklődni.

A cirkuszt és kenyeret jegyében új ellenségre van szükség. A Magyar Idők címen futó portál meg is lengette a vörös posztót. A célpont: a külföldön dolgozó magyarok, akik álnok módon nem jelentkeztek ki itthonról, továbbra is fizetik a TB-t és van pofájuk hazajönni, ha megbetegszenek. Márpedig ezt nem lehet, tilos és bizony bírságot vonhat maga után.

Ez eddig még lehetne egy kósza hír, amit az unatkozó újságíró kínjában vakart össze, de én nem hiszek a véletlenekben. Mindig is ez volt a technika: megszellőztetni valamit, aztán megcsinálni. Tartok tőle, hogy most is erről lesz szó. Most ír erről a Magyar Idők, aztán felfedezi a Magyar Hírlap, a PestiSrácok, Origo, 888.hu. A kormány – meghallva a nép szavát – kötelességének érzi, hogy lépjen valamit.

Közben persze majd árnyalódik a kép. A külföldön dolgozó magyarok lényegében cserben hagyták az országot. Miattuk döglődik a gazdaság. Miattuk van munkaerőhiány. Miattuk nem lesz nyugdíj. Miattuk fogy a magyar. Nem Norbisan fogy, hanem létszámában. Majd mindegyik lakájmédia hozzáteszi a maga kis darabkáját és a végén ott fog állni az ellenség, minden bajok forrása.

Volt már egyszer egy kósza elképzelése ennek a kormánynak arról, hogy valahogy meg kellene sarcolni a külföldön dolgozókat. Mert micsoda dolog az, hogy máshol fizetnek adót, járulékokat, máshol szülnek gyereket. Akkor ez elcsitult, de tudható volt, hogy nem végleg.

Az itthon élőkről már nem sok bőrt lehet lehúzni. Nincs mit lerabolni, mert már mindent leraboltak az elvtársak. Azonban jó lenne még valahonnan kipréselni némi pénzmagot, de ennél is fontosabb, hogy új ellenséget lehessen felmutatni.

Ha ez így van, akkor a kormány nagyon veszélyes játszmába kezd. Kevés olyan ember él az országban, aki valami módon ne lenne érintett az elvándorlásban. Gyermek, szülő, házastárs, nagyszülő, testvér, barát. Tehát gyakorlatilag a társadalom többségébe rúghat bele a kormány, ha nekimegy a külföldön dolgozó magyaroknak.

Másodsorban az ország gazdasági mutatóinak kozmetikázásához komoly segítséget nyújt a hazaküldött sokmilliárd forint. Harmadrészt igen sok olyan idős ember van, aki képtelen lenne megélni a nyugdíjából, ha nem kap segítséget a kint élő rokonaitól.

Tehát én azt gondolom, ha a kormánystratégia az lesz, hogy a lakájmédiában körbemaszatolt és maszatolás közben egyre mocskosabbá váló történet végén felbukkan a kormány, hogy majd most jól megvéd minket a tulajdon gyermekeinktől, akkor Habony Ismeretlen Árpádtól igen sürgősen el kell venni azt a cuccot, amitől szipákolni szokott, mert ez felérhet egy politikai öngyilkossággal.

Átgondoltam. Jó nekünk az a politikai öngyilkosság. Tessék csak bátran beleállni a külföldön dolgozó magyarokba. Ennyit megér a dolog, talán még nekik is. Egyszóval nem szóltam semmit, azt is halkan mondtam.adomany