NEHAZUGGY

Nem szeretném összezavarni a népszavazás ösvényén menetelő tömegeket abban, hogy ökölbe szorult aggyal voksoljanak. De

H. Andrea | 2016. Október 2, Vasárnap | 9:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt tudja valaki, hogy a magyar rendőrség oldala mióta kormánypropaganda-oldal? És azt tudja valaki, miért minket neveztek hangulatkeltőnek az egy héttel ezelőtti Teréz körúti robbantásról pontosan egy héttel ezelőtt írt gyorselemzésünk kapcsán?

Erre a két kérdésre jó lenne tudni a választ, mert – bár nem szeretném összezavarni a népszavazás ösvényén menetelő tömegeket abban, hogy ökölbe szorult aggyal voksoljanak – igencsak az történt, ami előrelátható volt. Mondanám, hogy jól meglepődtem, de nem. A jelenlegi időszámítás szerint több mint 168 óra telt el azóta, hogy két rendőr súlyos sérülését okozó robbantás után, egy tucat kamera kereszttüzéből elmenekült a mindmáig sikertelenül körözött magányos elkövető. Az összes nyomozati szerv még mindig ott tart, hogy a lakosság segítségét kéri a tettes kézrekerítéséhez.

Eltelt a kritikus egy hét, beköszöntött a népszavazás szent napja és a Központi Nyomozó Főügyészség, meg a rendőrség, meg a kormány és alkalomadtán külön Kósa Lajos konkrétan egy hétig csepegtette, lebegtette a káoszt és a zűrzavart. Közben megnyugtatásul Orbán Viktor – aki saját bevallása szerint utasította Pintér Olajozott Sándort, hogy bármi áron fogják el, „vadásszák le” az elkövetőt, és szedjék ki belőle, mit, és miért cselekedett – a robbantás sérültjeinél tett látogatást szombat délután.

Arra szinte mérget vettem volna egy héttel ezelőtt, hogy október 3-ánál hamarabb nem, de október 3-án feltétlenül megtalálják a halászsapkás embert, akiről éppen tegnap szórtak ki egy újabb felvételt, ami majd véletlenül, nem remélt módon a végkifejlet felé sodorja ezt az ügyet. Éppen tegnap, amikor Orbán Viktor népszavazási kampánylátogatást tett Pintérestől a sérült rendőröknél. Pontosan tegnap. Nem holnap, vagy kiskedden, hanem egy nappal a visszafordíthatatlan sorsdöntés előtt.

Amely sorsdöntés olvasata ma már hivatalosan és újra megerősítve is úgy fest – a leadott miniszterelnöki szavazat után -, hogy tökmindegy, érvényes lesz vagy érvénytelen a milliárdokba kerülő voksolás, a közjogi következmények beállnak mindenképpen. Azaz Orbán rögeszmés vállalását, vagyis a kérdésben foglalt jogi szabályozást (kizárólag a magyar parlament dönthet arról, hogy kikkel akarnak a magyarok együtt élni) a jogrendszer részévé fogják tenni. Akkor is, ha érvényes a szavazás, és akkor is, ha nem. Egy feltétele van ennek, hogy több legyen a nem, mint az igen. Valóban izgalmas és beláthatatlan az eredmény, ja.

Az is vicces lehetett volna, ha nem lenne végtelenül átlátszó, hogy az elmúlt hét kiváló alkalom volt a Kósa Lajos formátumú papagájok számára is a káosz politikai szempontú meglovagolására és a felelőtlen, tartalom nélküli halandzsázásra: bizonyos verziók fennállásakor könnyebb a tettes elfogása, míg más esetekben nehezebb. Bár a hatóságok a legnagyobb profizmussal göngyölítik a göngyölítenivalót, ha egy külföldi szervezet áll a robbantás mögött, és nem magyarok a felelősök, akkor már biztosan nem tartózkodnak az országban. Mondták ezt úgy, hogy a rendőrségnek két napjába került, hogy egyáltalán képes legyen egy alig használható felvételt közzétenni az elkövetőről, akiről valójában ma sem tudunk semmit. A halászsapkán meg azon kívül, hogy vérprofizmusában betért vásárolni egy boltba.

Aztán nem mellékes szálként – hogy, hogy nem – a TEK is éppen ezekben a kaotikus, viharos időkben világosodott meg. Szokásuktól eltérően, két napja tartottak sajtótájékoztatót az urak, hogy még egy adag frászt és idegbajt hozzanak a népre. Rögtön miután a Magyar Idők nevű sajtóorgánum kedden szivárogtatott. Tudniillik azt volt halaszthatatlanul sürgős megtudnunk, hogy 14 terrorista utazott át Magyarországon 2015 nyarán-őszén, akiknek közük volt a 2015. november 13-án Párizsban, illetve a 2016. március 22-én Brüsszelben elkövetett terrorcselekményekhez. Nem, nem, dehogy van köze a népszavazásnak a terrorjelentéshez, csak éppen így alakult.

Közben az Origótól a Ripostig – egy nappal a népszavazás előtt – tudni vélik, noha még Pintérék sem erősítették meg, hogy a bombaalkatrészek kínai származása okán (!) egyre valószínűbb, hogy terrortámadással állunk szemben. Még biztosan folytathatnám ezeknek az ártatlan, semmilyen jelentőséggel nem bíró, véletlenszerűen egymásra rímelő eseményeknek a sorát, de semmiképpen nem szeretném kelteni a hangulatot és összezavarni a birkák menetelését.

Ennek ellenére megállapítom mégiscsak, hogy ilyen kínos, összehangolt, izzadság- és kampányszagú erőlködésre nemigen tudok példákat felhozni az elmúlt évtizedekből. Mert nem vagyok én egy Hajdu János, sem egy csalhatatlan Pintér Sándor, de még egy Pap Károly országos rendőrfőkapitány sem, de azért tegyük már egymás mellé: ki az a vérprofi terrortámadó (ezt mondták a szakemberek a bomba összeszerelésének módjáról), aki robbantás előtt bemegy virslit vásárolni egy bekamerázott boltba (azt már csak remélni merem, hogy nem bankkártyával fizetett), majd össze-vissza bóklászik a szintén sűrűn bekamerázott helyszínen, mint ahogy az a rendőrség által közzétett felvételen látható?

Nincs is több kérdésem, csak tisztázni szeretném, hogy a kép ugyanolyan megbocsáthatatlanul zavaros és ugyanúgy nem áll össze, mint egy héttel ezelőtt, ugyanúgy nem tudunk semmit, mint egy héttel ezelőtt. Ugyanott tartunk a kételyeinkkel (már ha egyáltalán valakinek nem büdös a gondolkodás), csak közben lement egy hét egy átlagon felül ocsmány kampányra. Mindeközben még mindig csak spekulációk és elmosódott, fura pixelek állnak rendelkezésre egy politikailag kényesen időzített, valódi motivációját illetően továbbra is megfejthetetlen bűncselekmény körül. Kósza kamerák felvételei (ennél lényegesen több kamera rögzíthette az elkövetőt), találgatások, a terror lebegtetése, bizonytalanság.

Ez kell a nagyon hülyéknek. Háborús pszichózis. Pedig ha egy kicsit a dolgok mögé néznének a büdös nagy nemmel szavazni készülők, akkor láthatnák, hogy ez az egész homályos-ködös színjáték a kedvükért, a megvezetésükért történik. És még az is elképzelhető, hogy soha a büdös életben nem fogják megtudni, mi történt itt néphülyítésileg egy hétig.

Orbán unott fejjel előadott propaganda-látogatása a méltó megkoronázása ennek a páratlanul felelőtlen kormányzati-hatósági szemfényvesztésnek. Csak azt szerettem volna világossá tenni, hogy ez a történet, amelyről minden lehetséges és lehetetlen politikai bőrt megpróbált lehúzni a kormánypárt, valójában egy eléggé félreérthetetlen üzenet kellene hogy legyen az egyszeri polgár számára.

Tudniillik az, hogy teljesen mindegy, hány plakáttal és mennyire véres szájkaratéba csomagolt retorikai lufival harcolnak is nemzetiék a migráns-terroristák ellen, egy nyomorult halászsapkás, fehér bőrű robbantót sem képesek elkapni, és a valós fenyegetettség érzetének szétterülését megakadályozni. Hogy fognak ezek megvédeni, tisztelt nemmel szavazó, mélymagyar polgár, amikor a nagy dérrel és dúrral felderített, Magyarországon kedvükre lébecoló terroristák majd nem mennek el Brüsszelig vagy Párizsig egy merénylet kedvéért? Egy kórházi látogatásos propaganda-fotó majd megoldja a problémát? És ha nem, akkor miről beszélünk így október 2-án?

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!