Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


A sunyi, gyáva, haszonleső seggnyalók bűzlő csordában tapossák el az emberségnek még a csíráját is

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ilyen az, amikor egy kormánynak nevezett erőszak- és bűnszervezet megszáll egy országot és a polgárok elhiszik, hogy nincs beleszólásuk a saját nyomorult életükbe sem. A sunyi, gyáva, haszonleső seggnyalók bűzlő csordában tapossák el az emberségnek, a szolidaritásnak még a csíráját is. Ha engedjük.

Oda jutottunk, hogy a hatalom hétfőn ki akar lakoltatni 64 nőt az Iványi Gábor vezette  Oltalom Karitatív Egyesület által fenntartott női átmeneti szállóról. Amennyiben a kurvanagy honvédelem, nemzetmentés, hazaszeretet és egyéb orbitális hazugságok árnyékában meghirdetett népszavazás másnapján nem adják át az épületet Iványiék, karhatalommal dobják ki őket.

Jelzem: nem jogellenesen használja az egyesület az épületet. De az otthontalan asszonyok látványa bassza a csőrét az uraknak. Takarodjanak el onnan, hogy ne zavarják a szarisztokraták csipkés lelkét. Menjenek a francba, ki a város szélére, a külső Gyáli útra, ott nem lesznek szem előtt.

Az átmeneti szállón élő nők legtöbbje dolgozik. Ha a város szélére kell költözniük, esélyük sem lesz megtartani a munkahelyüket, pénzük nem lesz tömegközlekedésre, gyalog onnan elérhetetlen a belváros.

Az urak szarnak erre, szarnak az asszonyokra, hiszen nem a saját szüleikről, nagyszüleikről van szó. Kell a szállóként használt épület, mert jó helyen van, a József nádor téren, a Nemzetgazdasági Minisztériummal szemben. Luxusszállót akarnak építeni az uraságok.

64 embert taposnak a sárba. Szinte azt mondtam, csak 64, az ötmillió létminimum alatt élőhöz képest semmi. 64 nő, akiknek nincs hová menniük, Iványi egyháza nélkül az utcán élnének, vagy öngyilkosságba menekülnének. Most pedig van hol lakniuk, van munkájuk és van esélyük talpraállni.

Vagy nincs, ha a minden emberi értéket két lábbal taposó szemétládák úgy akarják. Akkor nincs. Akkor jön a karhatalom, megfogja a szerencsétlenek holmiját és kiteszi az utcára. Azt talán nem mondják, hogy dögöljenek is meg. Még nem mondják.

Soha a büdös életben nem gondoltam, hogy a negyedszázada még fiatal, üde demokrácia mára a legsötétebb, legaljasabb, legmocskosabb diktatúrába zuhan, feledve a szolidaritás, az emberség, az élethez, a bármihez való jog eszményeit.

Orbán Viktor és az őt szolgálók történelmi, soha el nem évülő és soha el nem feledhető bűne, amivé züllesztette ezt a jobb sorsra érdemes országot néhány év leforgása alatt. Eldugott, apró falvakban, ahol még más faluból jött embert is ritkán látni, a négyéves gyermektől a kilencvenéves dédiig mindenki retteg a migránsoktól. A kormány tudatosan terítette szét az országban a rettegést, a gyűlöletet, a bezárkózás igényét. A kormány mérgezi a saját polgárait, pusztítja a lelkeket, semmi másért, mint a hatalom megtartása érdekében.

Elembertelenedett intézmények tapossák a sárba napról napra mindazt, ami emberré tesz minket. A humanizmus, a szabadság, a demokrácia gyűlölt fogalmakká váltak a hatalom mocskos kezében. Idős, önmagukat ellátni képtelen emberek vegetálnak és halnak meg a fűtetlen lakásaikban, tulajdon mocskukban.

Családok kerülnek utcára, a segítség reménye nélkül. Most ezeken az otthon nélkül maradt nőkön a sor, hogy eltakarodjanak a nercbundák és Gucci táskák útjából. Iványi Gábort és segítőit (nem lehet elég sokszor és elég hangosan megköszönni azt, amit a hatalom minden aljassága ellenére tesznek az elesettekért) már régen gyűlöli Orbán Viktor. Márpedig ha Orbán gyűlöli, akkor az elvtársak is gyűlölik. Ezt várja a vezér.

Ha hétfőre nem takarodnak el az épületből, akkor jön a rendőrség és kidobja őket.

Nem értem.

Nem értem.

Gyűlölöm!

Nem ápolatlan koldusokról beszélünk, hanem dolgozó, de szerencsétlen helyzetbe jutott asszonyokról. Bármelyikünk édesanyja, nagyanyja, nővére, húga lehetne akármelyikük. Még csak nem is arról van szó, hogy Iványiék a költözés ellen tiltakoznának. Mennének ők, ha megfelelő helyre mehetnének, ha nem a város peremére akarná lökni őket az úri gőg. De oda akarják, ahonnan nincs lehetőség munkába járni és ahol nincsenek szem előtt. Az uraknak.

Miféle lepusztult, elkorcsosult, tompa gyűlöletbe és mocsokba fulladt ország lett ebből a valaha nyitott, szabadságszerető, barátságos országból? Miféle torz lelkű, beteg bűnözők kaparintották meg a varázspálcát, amivel ebbe a szörnyű hipnotikus álomba nyomorították a lelkeket?

2016. október 3-án ( a népszavazás másnapján) délelőtt 10 óra. Budapest, József nádor tér 10 szám.

Akit érdekel, hogy mit lehet még megtenni ebben az országban, aki látni akarja, hogyan lehet a semmibe lökni 64 nőt abban az országban, ahol a gyűlölet megmérgezte a lelkeket, az menjen el oda. Ha más már nem tudunk tenni, legalább nézzük végig, ahogy elveszik a holnapjukat. adomany