A Lázárt se bántottuk, még a bogáncsot is kiszedtem a hajából

Kép forrása: kanadaihirlap.com Kép forrása: kanadaihirlap.com

Kedves Viktor barátom!

Mióta kiléptünk belőled – a falu meg én – azóta nyugalom van nálunk, de azért a hírek hozzánk is eljutnak. Mióta minden háztartásba bevezettük az internetet és még az öregeket is megtanítottuk a számítógép használatára, azóta tájékozottabbak a népek, mint mikor csak az ingyenes újságból, meg a köztévéből okosodtak megfele. Van ugyan egy rossz hírem is, mert az öregasszonyok, akik eddig műfoggal-körömmel védtek téged – mert csak jót akar és hogy hasonlít a megboldogult drága uramra – már nem védenek. Sőt, azt mondják ők is, amit sokan mások már régóta mondanak, hogy egy kapzsi, hazug disznó vagy. Én persze ezt nem hiszem el, merthát mégis karonülő korod óta ismerlek, de azért már mintha én sem szeretnélek annyira.

Szóval mi itt éldegélünk szép csendesen. A falu épül-szépül. Képzeld, voltunk Bahreinben ahol Ráhel lányod is, de minket nem fogadott a miniszter. A gyöngysor azóta is a tóban van, nem tudtuk kiszedni. De most nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy határincidens volt minálunk. Ez azért nagy dolog itt falun, az asszonyok még fánkot is sütöttek izgalmukban.

Az történt, hogy szedtük fel a krumplit a határban, amikor kurvanagy porfelhőre lettünk figyelmesek. Na, mondta is a Feri, hogy amekkora szerencsénk van, tájfun jön és nem tudjuk betakarítani a krumplit. Sanyi mindjárt kijavította, hogy nem lehet az tájfun, mert mifelénk nincs olyan – látta a pektrumtévén – hanem tornádó lesz. Mielőtt ezek ketten összeverekedtek volna, hogy mifene porol, megérkezett három autó. Elöl rendőrautó, középen egy nagy fekete – tudod, amilyen a maffiózóknak szokott lenni – hátul megint rendőrautó.

Mondtam is a többieknek, hogy egy bűnözővel kevesebb, mert ezt már elkapták, azért fogták közre. Erre kiszállt a kocsiból a Lázár haverod – vagyis azt hiszem, ő volt – és azzal a sunyi vigyorával megkérdezte, mit csinálunk. A Béla mindjárt rá is vágta, hogy hidat építünk, mert ő már csak ilyen vicces fiú. A Lázár meg bólogatott, hogy kell az a hazának. Mi meg ott álltunk ásóval, kosarakkal a krumpliföld közepén és eltátottuk a szánkat. Te Viktor, ez a Lázár haverod látott már valaha valamilyen munkát?

Naszóval mi ott csodálkoztunk, a két rendőr meg elkezdte elbontani a sorompót. Tudod, amivel a faluba vezető utat lezártuk, amikor kiléptünk belőled. Erre körbeálltuk – az ásót-kapát se tettük le a kezünkből – és szelíden megérdeklődtük, mit csinálnak? Hogy ők bemennek. Mi mondtuk, hogy oda ugyan nem, mert ütünk, de hirtelen.

Az egyik rendőr elkezdett sipákolni, hogy ez itt a kormány útja, meg faluja, meg Orbán Viktoré és Lázár Jánosé is. Mi meg mondtuk, hogy a nagy büdös francot az övéké, mert a miénk és aki be meri tenni a lábát az engedélyünk nélkül, annak eltörjük. Én külön mondtam nekik, hogy én téged ezer éve ismerlek és neked itt nincs egy zsebkendőnyi földed se. A feleséged akarta régebben megvenni a falut, de nem sikerült. Biztosan emlékszel, mert akkor egy kicsit összevesztünk rohadtul.

Erre a Lázár mondta azzal a sunyi vigyorával, hogy hát ők nem is úgy gondolták, hanem csak azért akarna bemenni, mert fontos mondanivalója van. Mondtuk, hogy akkor mondja el nekünk, ha már ide ette a fene, mert innen tovább egy lépést se mehet.

No, felállt a Lázár egy üres kosárra (jelzem, be is szakadt alatta, majd javíthatjuk, hogy használható legyen) és elkezdett szónokolni. Térdig a kosárban. Hogy jönnek a migránsok és elveszik a házunkat, meg a munkánkat és megerőszakolnak mindenkit. Meg hogy csak ő, meg te, Viktor tudtok megvédeni minket, de mi menjünk és szavazzunk arra, hogy ti megvédhessetek minket. Mondtuk is neki, hogy ne beszéljen már baromságokat fényes délben. A mi falunkban csak az maradhat meg, aki rendes ember és mi befogadjuk. Ha lusta, erőszakolós és lopós, akkor elzavarjuk. Vagy egyből be sem engedjük, mint a Lázárt is.

Erre odament a csomagtartóhoz – nem volt könnyű, mert térdben rászorult a kosár – felnyitotta és diadalmasan előrántott egy fél zsák szottyadt krumplit. Hogy ezt megkapjuk, ha elmegyünk szavazni a franc se tudja mire.

Béketűrő emberek vagyunk mi, te is tudod, Viktor. Apádat se bántottuk, amikor a közösből kitermelt követ pénzért akarta adni. A feleségedet se, amikor házanként meg akarta venni a falut. A vejedet se, amikor kilopta az égőket az utcai lámpákból. Téged se bántottunk soha, pedig ritka pofátlan kölök voltál mindig.

Nem bántottuk a Lázárt se. Felsegítettük, én még a bogáncsot is kiszedtem a hajából. Mondtuk neki kedvesen, hogy mi itt egy rossz szándékú bűnözőt se láttunk ólálkodni őrajta kívül. Úgyhogy fogja a fonnyadt krumpliját, üljön vissza a flancos autójába és a rendőreivel együtt takarodjon a falunk közeléből is.

Te, Viktor! Azt akarom kérni, hogy ne küldjél ide senkit. Mi éljük itt a magunk életét. Akit akarunk, beengedünk, akit nem, azt nem. Titeket nem engedünk be, mert falun nincs becsülete a tolvaj, hazug élősködőknek, itt meg kell fogni a munka végét.

Most minálunk betakarítás van, ezért főleg óvakodjatok erre járni. Mert itt vagyunk a falu körül. Kezünkben a kapával.adomany