Mi kérünk bocsánatot Alföldi Róberttől

Fotó: MTI/Kallos Bea Fotó: MTI/Kallos Bea

A szerkesztőségi csapásirányokkal ellentétben ritkán fordul elő velem, hogy a barnanyelvű, kormányhű propagandalapok tanulmányozásával kezdjem a napot. Kávé helyett mondjuk. Ezúttal tettem egy kivételt. Rég fordult elő velem, hogy egy írás annyira kihozzon a sodromból, mint a Magyar Idők nevű lapban a minap megjelent alattomos szenny, ami a kvótanépszavazás előtti felfokozott, fröcsögő izgalom retorikájába illeszkedik igen szervesen.

A cikknek jóindulattal sem nevezhető összehordott aljasság apropóját az adta, hogy civil szervezetek (a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ, az Artemisszió, az EKINT, a Krétakör és a Migszol) „Lásd az embert!” címmel – a béke, az emberi jogok, a szabadság és a szolidaritás melletti kiállás jegyében – péntekre hirdettek megmozdulást a Kossuth térre. Mások mellett az egyik kezdeményező Alföldi Róbert, aki az eseményt beharangozó múlt heti sajtótájékozatón például ezt találta mondani:

„Én nagyon szeretem a hazámat. És azt gondolom, hogy az én hazám egy olyan hely, amelyik nem rugdos bele az emberekbe, akik segítségért fordulnak hozzá. Az én hazám egy olyan hely, ahol olyan emberek élnek, akik igenis meglátják a bajban lévő embereket. (…) Nem migránsok, nem horda, nem terroristák, nem erőszakolók, hanem emberek.”

Nos, az hogy Alföldi hányadmagával szervezi ezt a kis megmozdulást, az nagyvonalúan elkerülte a Magyar Idők történész szerzőjének figyelmét, amikor is úgy döntött, hogy beleszáll a meleg rendezőbe, hiszen a sorok között meglapuló, sunnyogó buzizást is a kvótakampány szolgálatába lehet állítani. Mert az még úgysem volt.

Ezért aztán a „Szavazzon nemmel, Alföldi úr!” című cikk történész-kezdemény írója Alföldi Róbert fenti mondatait hivatkozási alapul használva és kihasználva izzadta ki magából az alábbiakat (érdemes kiemelt figyelemmel végigszenvedni):

  • (…) ugyanezt mondja Orbán Viktor és kormánya (mármint amit Alföldi is – szerk.), velük együtt pedig a lakosság többsége és támogatói is. Mi is szeretjük a nyitott, normális, segítőkész és érző embereket.
  • Alföldi úr azt az egyet elfelejtette, hogy az iszlám kultúra nem szereti a magunkfajta nyitott, érző embereket. Főleg akkor nem, ha az ember adott esetben még meleg is. Az európai muzulmán bevándorlás egy életre megváltoztatta a kontinens képét: az az Európa, ahol Róma óta senki nem mondja meg, kivel bújj ágyba vagy melyik istent imádd, súlyos fenyegetettségben él. Egy olyan kultúrkör szivárgott be sorainkba, amely a legkevésbé sem tolerálja a másságot – amelyik háztetőről dobálná le a melegeket, s így következésképp Alföldi Róbertet is.
  • (…) a brit muszlimok 100 százaléka elítéli Alföldi Róbertet.
  • Alföldi úrnak meg kellene értenie, hogy a melegek a világ különböző pontjain nem olyan szerencsések, mint ő. Vannak olyan országok, amelyek nem olyan toleránsak, mint Magyarország, ahol Alföldi Róbert elismert művész és színházigazgató lehet.
  • Alföldi Róbert nyugodtan hajthatja álomra fejét, mert ő szerencsés ember. Ő Európa egyik utolsó keresztény országában él, ahol a másságot még nem fenyegetik géppuskák, ahol az emberek még egymás szemébe néznek, s ahol nem rugdosnak bele a melegekbe.
  • Magyarország még van olyan toleráns hely, hogy védelmébe vegye azokat a kisebbségeket, amelyekről a nyugati – és sajnos a hazai – baloldal láthatóan letett. Ugyanazokat a „másokat”, akiket eddig a baloldal képviselt, most már a jobboldal védi meg. Míg Szigetvári Viktor a középső ujját lengeti, addig Orbán Viktor tisztázta: „Itt nem lesz homofóbia”, sem pedig tömeggyilkosság.

Nos, a fentiek okán a szerző azt javasolja Alföldi Róbertnek – amint a cikk címe is elárulja -, hogy szavazzon nemmel október 2-án, hiszen a magyar kormány és a magyar kormányt támogató népségek is ugyanazt gondolják a toleranciáról, mint Alföldi Róbert.

Rohadjak meg, ha a büdös életben eszembe jutott, hogy ebben az álságos, hazug kampányban (amelyeknek jelen állás szerint 15 milliárd forintnál tartanak a költségei), amelyet a Fidesz nevű állampárt fizetett szócsövei teljes gőzzel támogatnak, amiben már minden elképzelhető és elképzelhetetlen kártyát kijátszottak, Alföldi Róbert homoszexualitása (egyáltalán bárkinek a homoszexualitása) is érvként/ellenérvként jelenhet meg. Ilyen gennyesen alattomos eszmefuttatás – ha a tényszerű hazugságoktól hajlandó is lennék eltekinteni – rég nem született a nemzeti jobboldalon, noha a verseny napról napra erősebb.

Ha nem tudnánk (és a háromnevű, névtelen történész sem tudná), hogy a magyar nemzeti kormány a Jobbikkal megtámogatva miként hurcolta meg Alföldi Róbertet, a Nemzeti Színház ünnepelt, elismert, sikeres rendezőjét mielőtt a hatalmas nagy nemzeti Vidnyánszky Attilának passzolták volna át az igazgatói széket, akkor is leéghetne a bőr a pofánkról, ezeknek a soroknak az olvastán. Nem nekünk kellene, persze.

A hazug premisszából kiinduló gondolatvezetés következtetése is szükségszerűen elhibázott, viszont a legborzasztóbb benne, hogy a cikkíró komolyan gondolja, hiszi és vallja, hogy ez egy nyitott, normális ország.  Pedig. Miközben Nyugat-Európában a politikusok zöme kiáll a szexuális és egyéb kisebbségek jogaiért, a nemzeti jobboldalon (igen, a Fideszben) némelyek szemrebbenés nélkül és teljesen nyíltan, mások poénba bújtatva buziznak, de volt már olyan is, aki abbéli reményének adott hangot, hogy ki lehet gyógyulni a homoszexualitásból.

Amikor Kerényi Imre kétpofára, Vidnyánszky félpofára buzizta Alföldit (tekintélyes népszerűségnek örvendő munkásságát nehezebb volt, ezért aztán), Orbán Viktor mélyen kussolt, noha Kulka János – felvállaltan homoszexuális színész – nyílt levélben kérte állásfoglalásra. Kussolt, majd egy évvel később – kósza újságírói kérdésre válaszolva – mondott arcpirító szentenciát a magyar szexuális kisebbségekről: más országokban a buzik ugrálnak, de nálunk nem ugrálnak, és ez azért van, mert mi toleránsak vagyunk velük.

Amikor Kósa Lajostól Tarlós Istvánig, Kocsis Mátétól L. Simonig penetráns lábszagba csomagolva viccelődnek ezzel a kérdéssel és képtelenek a helyén, normálisan kezelni, amikor a komplett KDNP és a Jobbik menetrendszerűen sivalkodik és hörög – az Európa civilizáltabb felén – a mindennapok természetes velejárójának számító melegfelvonulások kapcsán, a kormányba szerelmes történész azt hazudja, hogy Magyarország toleráns hely, amelynek toleráns, érző szívű kormánya megvédi Alföldi Róbertet a muzulmán hordáktól, ha már a baloldal nem képes őt megvédeni. És kurvára örüljön, hogy annak ellenére lehet valaki Magyarországon, hogy meleg. Adjon hálát, hogy nem géppuskával támadnak rá, és hogy nem dobták még le a háztetőről.

Miközben Magyarországon minden eddigi rekordot megdöntött idén az idegengyűlölet, a pénzért nyilvánosan hazudó, a tényeket alattomosan figyelmen kívül hagyó történész-szerző hivatalosan, számító aljassággal felvértezve használja fel érvként Alföldi Róbert homoszexualitását a kormány propagandájának igazolására. Miközben dübörög az emberek félelmeire, legalantasabb ösztöneire építő gyűlöletkampány, amelyben egyetlen pillanatra sem voltak fontosak a kiegyensúlyozott érvek és a racionalitás, amely kampány egyértelműen az intolerancia irányába hat és a felmérések is sorra ezt igazolják, a Magyar Idők lemegy kutyába és már Alföldi Róbert homoszexualitását is beveti a falka uszítása érdekében.

Mégcsak nem is a Bayer Zsolttól megszokott nyílt, szókimondó ocsmánysággal teszi, hanem általánosító (minden muszlim olyan, hogy ledobja a melegeket a háztetőről), alattomos köntösbe bújtatva. A melegezés ott válik orrfacsaró buzizássá, hogy a külföldön is elismert értelmiségi, színházi ember, színész és rendező személyével kapcsolatban minden vonatkozás fontosabb, mint a szexuális orientációja. Minden. Bele lehet kötni a mondanivalójába és pontonként lehet cáfolni azt, el lehet ítélni a kezdeményezését és elmagyarázni, hogy miért baromság. De Alföldi homoszexualitása sem most, sem soha nem lehet tárgyalási alap. Mint ahogy Orbán Viktor uszító kampányának sincs semmi köze ahhoz, hogy hetente hányszor mos segget és utána kivel bújik ágyba mikor.

Alföldi Róbert és bárki más nem azért lehet elismert művész és színházigazgató, mert meleg, avagy mert heteroszexuális. Azért főleg nem, mert a Magyar Idők szerzője és a kormány, amelynek végbeléből nem látszik ki a feje, annyira toleráns lenne, mint amennyire meg van győződve, hogy az. Alföldi Róbert a tehetsége miatt lehet az, aki. És ezen még a személyébe páros lábbal beletaposó, homoszexualitása miatt őt nyíltan vegzáló nemzeti kormánynak és szekértoló nyaloncainak sem áll módjukban változtatni.

Értem, hogy mindent be kell vetni a kamunépszavazás sikere érdekében, értem, hogy következésképpen a migráns az új zsidó, az új cigány és az új meleg. De hol van az alja ennek a primitív, gusztustalan, hazug agymosásnak, amelyet elégedetten szemlél a magyar kormány? Hol? Mert nem az elégetett 15 milliárd a legfájdalmasabb ebben az egészben, hanem ez az összehangolt kútmérgezés, ez a fekélyes, bűzös, gennyes, talán soha be nem gyógyuló seb, amit a lelkekben hagy a lakájok hadának lázas igyekezete.

Mi kérünk bocsánatot Alföldi Róberttől ezért az egész hihetetlen sötétségért.

adomany