Üzenet a Szalonna olvasóinak és az „unatkozó koreai diákoknak”

Facebook/Anonymous Operation Hungary Facebook/Anonymous Operation Hungary

Miközben menjünk el szavazni, mert mindmeghalunk és miközben a teljes magyar sajtó – a teljes, nem csak a lakájmédia – mélységesen kussol Orbán Viktor tegnapi, szerintem nagyon rosszul sikerült és rosszkor jött, valamiért kontroll nélkül maradt sajtónyilatkozatára és még robbantás is történt a fővárosban, most beszéljünk egy kicsit másról.

Ezt a cikket nem a nagy nyilvánosságnak szánom, hanem csak a Szalonna olvasóinak. Miután azonban nem mindenki figyeli a Facebookon közzétett posztokat és csak a weboldalon követ minket, úgy döntöttem, hogy cikkben írom meg, így talán eljut minden érintetthez. Semennyire nem értek az ilyesmihez (ahogy senki a szerkesztőségben, mert mi írni tudunk, nem programozni), ezért úgy fogom elmondani a történéseket, ahogy egy tökéletesen laikus békés felhasználó el tudja mondani. De így talán a szintén laikus olvasók is megértik. Informatikusok ne olvassák, mert megőrülnek tőle.

Rendszeres olvasóink tapasztalhatják egy ideje, hogy – fogalmazzunk finoman – problémák vannak időnként az oldal elérhetőségével. Volt ugyan védelem, de a szokásosnál nem komolyabb, hiszen eszünkbe sem jutott, hogy egy ilyen apró véleményportál is szúrni fogja valaki szemét.

Az is igaz, hogy nem számítottunk arra sem, hogy viszonylag gyorsan – alig több, mint kilenc hónapja indult útjára a Szalonna – és mindenféle reklám – akár fizetett, akár különféle csoportokban történő megosztás – nélkül ekkora közösség épül fel. Egyedül a Propellerre regisztráltunk, hogy majd ott jól megosztjuk a cikkeinket, de rendszeresen elfelejtjük. Úgy értem, hogy hónapokig sem jut eszünkbe. De valaki – vagy valakik – rendszeresen pótolják ezt a mulasztást, innen is köszönjük nekik.

Tehát mi csak figyeltünk, olvastunk, gondolkodtunk, írtunk és egyszercsak elkezdődtek a bajok. Sokáig azt hittük, a WordPress a bűnös. Összeakad valami valamivel (volt ilyen is egyébként), ezért omlik össze rendszertelenül, de egyre gyakrabban az oldal. Aztán egyszer jelzett az informatikus, hogy ez most támadás volt. Nem nagy ügy, túlterheléses akció.

Aztán megint és újra. Egyre komolyabb támadások, már nem egyszerű túlterhelések. Végül már kevés volt a mi – egyébként lelkesedésből és ingyen dolgozó – kockánk. Akkora volt a baj, hogy egyedül már nem boldogult vele. Úgy nézett ki, megoldhatatlan a probléma, de ahogy az lenni szokott jobb esetben, a baj mellé jó is érkezett. Nem is egy jó. Segítséget kaptunk onnan, ahonnan egyáltalán nem is reméltünk.

Először az Anonymous sietett a segítségünkre. Nem, nem tudjuk mi sem, kik ők, hol vannak. Csak jöttek a semmiből és napokig dolgoztak. Kitakarították a szervert (azt hiszem azt, bár nem biztos) és több körös védelmet építettek köré. Önként jöttek, rengeteg időt és munkát áldoztak ránk és eltűntek. Vagyis el sem tűntek, mert nem is tűntek fel. Csak üzenetet kaptunk, hogy már nehezebb dolga lesz a koreai diákoknak, mert leszedték a robotokat, elzárták a mellékajtókat, befoltozták a sérüléseket. Semmi másért, csak azért, hogy tovább írhassunk. Nem tudunk eléggé hálásak lenni nekik. Köszönjük. Bár még abban sem vagyok biztos, hogy mennyiben függ össze micsoda micsodával, ide teszem az Anonymous Operation Hungary közösségi oldalát, ahol véleményem szerint érdemes körülnézni, akár még tennivalót is találhat magának az, aki keres.

Közben – párhuzamosan – a segítségünkre sietett még több szakember. Azóta is folyamatosan dolgoznak azon, hogy működőképesek maradjunk addig is, ameddig megfelelőbb helyen, nagyságrendekkel komolyabb védelmi rendszerrel folytathatjuk a beszólásokat.

Az oldalunkat folyamatos támadások érik – bár mostanában már beérik azzal, ha sikerül az olvasottságot korlátozni -, de figyel az Anonymous és beavatkozik, ha szükséges, közben profi szakemberek dolgoznak a mi kockánkkal vállvetve, hogy egy kis erődöt építsenek nekünk. Nem tudjuk elégszer és eléggé megköszönni nekik. Ahogy az olvasóknak sem azt a rengeteg segítséget, aggodalmat, biztatást, támogatást, amit folyamatosan kapunk.

Ameddig biztonságba nem kerülünk, lesznek még időleges leállások, összeomlások. Használatba vettük az egyik blogot, amelyik a Szalonnára költözött. Oda is feltöltjük a cikkeket és az összeomlás első jelére élesítjük, így a friss cikkek mindig elérhetőek. Tudjuk, hogy kissé zűrös olvasóként követni az eseményeket, de remélhetőleg hamarosan elfelejthetjük ezt a zűrzavart.

Nem adjuk fel, nem fáradunk bele, nem omlunk össze. Most egy felület helyett kettőn publikálunk. Igaz ugyan, hogy így a Szalonna olvasottsága megoszlik, de ennek nincs jelentősége, hiszen nincs reklám az oldalon, így nem befolyásolja az oldal beárazását. Csak és kizárólag az olvasók támogatásából tartjuk fenn magunkat, az pedig nem az olvasottsági statisztikák függvénye.

Mindezt azért írtam le, hogy eljusson azokhoz, akik olvasnak minket: kérünk egy kis türelmet. Elnézést kérünk, amiért időnként nem elérhető az oldal, ha át kell menni a blogra, hogy olvasni lehessen a cikkeket. Nem futunk el, dolgozunk, soha nem fordítunk hátat sem az igazságnak, sem az olvasóknak, támogatóknak. Folyamatosan dolgozunk, nem vagyunk egyedül és nincs annyi unatkozó koreai diák – így neveztük el azokat a szorgos illetőket, akik megállás nélkül igyekeznek feltörni az oldalt, de legalább lebénítani – amennyi képes lenne befogni a szánkat, vagy lefogni a kezünket. Sajnos nem olyan nyugalmas a működésünk, mint a lakájmédiának, de túléljük. Amúgy sem szeretünk unatkozni, viszont kedveljük a kihívásokat. Reméljük, önök/ti is így vannak/vagytok ezzel. Sok dolgunk van még.adomany