Szóltak a többiek, hogy elég volt és a farkincátokra lép valaki, ha nem fejezitek be a hisztit?

New York, 2016. szeptember 23.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) által közreadott képen Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter felszólal az ENSZ Közgyûlésének általános vitáján New Yorkban 2016. szeptember 23-án.
MTI Fotó: KKM New York, 2016. szeptember 23. A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) által közreadott képen Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter felszólal az ENSZ Közgyûlésének általános vitáján New Yorkban 2016. szeptember 23-án. MTI Fotó: KKM

A mindmeghalunk jegyében – másodikáig ez lesz, aztán pedig jön a melldöngetés – tolja a kormány nagy erőkkel. Meg a Fidesz, már amennyiben létezik még ilyen párt. Úgy értem egy párt, amelyben jobbítani akaró, az országot jó irányba fordítani szándékozó, a demokratikus jogok mellett elkötelezett emberek vannak. Mert valami ilyesminek indult régen.

Félek, hogy mára ez is szétrothadt. Ahogy elnézem a Fidesz ifjúsági szervezetét, csak karriervágytól habzó, nem túlságosan értelmes, de nagyon céltudatos fiatalokat látok. Szomorú. Eljutunk (eljutottunk) oda, hogy iszonyúan ciki dolog lassan fideszesnek lenni. Hoztam egy hozzászólást a kormánypárt közösségi oldaláról. Íme:kom

Azt csak halkan teszem hozzá, hogy 14 embernek (legalább annyinak, amikor lefotóztam a kommentet) egyrészről érthető volt ez a hozzászólás, másrészről tetszett.

Miközben itthon a kormány apraja és apraja (nagyja már régen nincs, legfeljebb kövére van) vadul óbégat szavazásügyileg, a mindenkinek beszólogató, nagyképű, ellenben rendkívül sértődékeny, anyuék pénzéből luxusvillákat vásárolgató Szijjártó Péter bejelentette: Magyarország jelölteti magát az ENSZ Emberi Jogi Bizottságába.

Azért még bejelentés előtt szónokolt is minden külügyminiszterek gyöngye. Ilyeneket mondott a szájával:

Szijjártó Péter azt mondta, hogy „szabad és hagyományaira, kultúrájára, kereszténységére büszke, és a szabadságáért a múltban megküzdő nemzet képviselőjeként” állt a pódiumra, s beszéde elején utalt arra, hogy éppen az 1956-os magyar szabadságharc és forradalom hatvanadik évfordulóján emelkedik szólásra az ENSZ Közgyűlésének vitájában. 1956-ra kitérve elmondta hogy Magyarország akkor nem kapott kívülről segítséget, de a szabadságharcosok hősies erőfeszítései erőt adtak a magyaroknak a diktatúra túléléséhez és ahhoz, hogy végül 1990-ben szabadok lehessenek.

(kormany.hu)

Petike, drága! Szerintem sikerült ellógni a töriórákat is. Meg sok minden mást is. Már régen ott tartunk, hogy a jelenlegi magyar kormány tiporja négy trágyás lábbal a szabadságot. Aztán meg mi értelme volt elsírni, hogy nem segített senki 1956-ban? 2016-ot írunk jelenleg és konkrétan az Unió pénzéből hízik a kormányhű vállalkozók hada, miközben a társadalom fele szegénységben él és százezrével menekülnek külföldre a szakemberek. Ezzel kellene foglalkozni, nem a sebeinket nyalogatni folyamatosan.

Szijjártó Péter megragadta az alkalmat, hogy tájékoztassa az ENSZ Közgyűlését: a magyar kormány államtitkárságot hozott létre, amely figyelemmel kíséri a keresztény közösségek helyzetét szerte a világban, s a veszélyben lévő, fenyegetett közösségeknek segítséget ad.

Remek. Én pedig megragadom az alkalmat arra hogy tájékoztassam Szijjártó Pétert: már lassan nincs olyan demokratikus ország, amelyik komolyan venné Magyarországot. Nem tudom, a külgazdasági és miniszter úrnak feltűnt-e, de Azerbajdzsánon és soha nem hallott nevű aprócska szigetországokon kívül egyetlen meghívást sem sikerül kapnia, de még a magyar külügy megkeresésére is elutasító válaszokat kapunk. Ezzel szemben sorra adják ki a közleményeket olyan országok, mint Nagy-Britannia, Svédország, amiért a magyar kormány, külön Szijjártó Péter no-go zónákkal kampányol.

Az sem nagyon tűnt fel a jelek szerint Szijjártónak, hogy egyre erősebbek azok a vélemények, miszerint az Uniónak ki kell tennie hazánkat a közösségből, mert a folyamatos hőbörgésen és bomlasztáson kívül egyetlen dolgot művelünk: tartjuk a markunkat.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy miközben egy államtitkárság védi az üldözött keresztényeket szerte a világon (arra azért kíváncsi vagyok, a közel egymilliárdból melyik politikus rokonsága, szeretője, szomszédja profitál vastagon), a magyar kormány megosztozik a keresztény egyházzal az országon és közben a tulajdon állampolgárai ellen hergeli a híveit. Azt is el kellett volna mesélni az ENSZ-ben, hogy az Orbán-kormány hány civil szervezetet zúzott rommá, hány lejárató hadjáratot indított politikai ellenfelei kiiktatása céljából, hány rádiócsatornát, nyomtatott és online-médiát vásárolt fel, pusztított le, tett tönkre, hallgattatott el.

Rendkívül gusztustalannak találom, ha egy önmagát politikusnak valló illető melldöngetve tiszteletet vár, beszól, kioktat, mások tetteivel büszkélkedik, miközben jóvátehetetlen károkat okoz az országnak.

Találtam azonban egy merőben új elemet a jellemzően panelekből építkező kormánykommunikációban. Mégpedig azt – és biztos vagyok abban, hogy ezt az összes megszólalótól hallani fogjuk -, hogy:

Kudarcot vallott az a politika, amely valamennyi migránst menekültnek tekinti

Valami történt, valamiért változik a propaganda. A magyar kormány valamit tud, vagy érez és most megpróbálja a nemzetközi közösségre tolni a saját eddigi retorikáját. Soha nem volt szó arról, hogy az Unió, az ENSZ, vagy bárki más menekültnek tekintette volna az összes migránst. Ezzel szemben az Orbán-kormány az első pillanattól kezdve, szisztematikusan mosta össze a menekült és a migráns fogalmát. Folyamatosan, tudatosan, második éve.

Mi történt, Petike? Mégis be kell fogadnunk néhány menekültet, mert szóltak a többiek, hogy elég volt és a farkincátokra lép valaki, ha nem fejezitek be a hisztit? Most kezditek előkészíteni a talajt arra, hogy be lehessen majd jelenteni: a kormánynak, különösen Orbán Viktornak akkora nagy lelke van, hogy mégiscsak befogadunk néhány embert, de azok nem migránsok, hanem menekültek?

Figyelünk ám és ezt is felírjuk arra a hosszú listára. Bizony.adomany